Dark Side BEFEJEZETT

10

●(....) Mintha nem mi hoznánk a döntéseket, ki tanítótta ezt. Áruld el. Ki beszélte be ezt neked, kaptál egy szívet és egy elmét mégsem te használod őket. Hogy nem a cselekedeteid határozzák meg mi vagy, legszivesebben ordítanék.Rajtunk múlik te hülye, csak mi hozhatjuk helyre magunkat de csak ülök csendben. Melegen mosolyogok az ajkam remeg gondolkodom, hát nem tragikus amikor egy ember tisztán látt a másik meg nem?●

Taehyung más nap ki jött a szobájából de nem szólt semmit, nem nevettet, nem makacskodott csak volt, létezett, Eomma oda akart menni hozzá de Taehyung mindig el ment tőle, majd be ment a szobába hogy ne lásson senkit, sajnáltam és ugy döntöttem hogy utána megyek, be mentem a szobájába és ott ált nekem háttal a kis ablakon nézett ki,
bátorságot vettem és oda lépve meg öleltem, nem szólt semmit, csak ízmait meg feszítve ált, és mikor már be ismerte hogy nem akarok rosszat, nem makacskodott mint szokott, megfordult az ölelésembe és szorosan húzott magához, fejét nyak hajlatomba fúrta és ott éreztem a lefolyó könnyeit
nem szóltam semmit csak álltam csendben és öleltem
ez nem az a pillanat volt hol a szavak el férnek, ezt a pillantott a csend uralta, a szívem ezerrel vert, a lélegzettem is gyorsabb lett
nem sírtam hisz nekem nem volt mért, én jelen pillanatban csak támasz voltam, egy gyenge léleknek amár meggyógyult támasza.

-Köszönöm!- mély de mégis selyem hangja jól esett a fülemnek hallani akartam hogy beszél, hogy nevet, hogy makacskodik, de az hosszú ut lesz

-Minden jobb lesz!- suttogom az élet nagy hazugságát

-Semmi nem lesz már jó!- mondta ki az igazat

-Igen, igazad van- mosolyogtam szokásos nyuszi mosolyomal- Csak menő akartam lenni!- nevettem gyengén

-Te már igy is az vagy!- mondta a szemembe fel nézve
-Sajnálom!- törölte le a nyakamról a csillogó köny maradványait

-Semmi baj nincs!- emeltem fel a fejét hogy a szemembe nézzen, olyan gyönyörű bambi szemei vannak hogy pár pillanatig csak azt bámultam- jobb már?- kérdezem mikor magamhoz térek, és végre abba hagyom a szeme csodálását

-Igen!- bólint

-Jungook vagyok!- mondtam

-Taehyung!- biccentett

-Illik hozzád!- kuncogok

-Mi?- mosolyog lágyan ő is - Mármint a nevem?- kérdezi
meglepetten

-Ahan, az olyan cuki még is egyedi név, és te is az vagy- mondom majd meg simítom a fejét Ő pedig csak néz engem majd hatalmasan el mosolyodik.