Bakugou szemszöge:
Kora reggel ébredtem fel a rohadt madarakra ahogy pont az én kicseszett ablakomnál sipákolnak.
- Mi a faszért az én ablakomnál kell geciskedni!? - morogtam álmosan majd át fordultam a másik oldalamra.
- Most komolyan megszóltad szegény madárkákat? - hallottam meg magam mellől egy álmos nevető hangot.
És ekkor esett le, hogy Denki nálam töltötte az éjszakát. Kipattantak a szemeim majd szemben is találtam magam egy kócos álmos cukisággal.
- Jó reggelt. - mosolygott édesen.
- Rggelt. - dörmögtem majd fejem a nyakába fúrtam amit ő csak megkuncogott.
- Jobb lenne felkelni mert mennünk kéne suliba. - nyomott puszit a hajamba.
- Megy a halál iskolába. - tártam ki elé a véleményem.
- Naaa~ Kelj fel~ - kezde el simogatni a vállam jelezve, hogy másszak ki a nyakából és kezdünk el készüődni.
- Én nem akarok bemenni abba a szarba. - vágtam magam hanyatt.
- Naaaa~ Ha jól tudom akkor ma mind a ketten rövid naposak vagyunk szóóóóval talizhatnánk suli után, hmmm? - mondta miközben mellkasom simogatta.
Én megragadtam a derekánál fogva majd magamra húztam.
- Vaaaagy nem megyünk be suliba és az egész nap a miénk. - mosolyodtam el a saját fantaszikus ötletemen.
- De én nem akarok hiányozni mert anyám megpicsáz. - nézett rám boci szemekkel.
- Hhaaaahjjj - vetettem hátra a fejem egy szenvedő sóhaj kiséretében. - Jó akkor készülődjünk. - adtam be a derekam.
Denki épp le akart mászni rólam, hogy fel tudjak kelni ám valami eszébe jutott és visszahasalt rám.
- Majd elfelejtettem. - mondta majd lágyan megcsókolt. - Reggeli puszi. - vigyorgott majd lemászott rólam.
Mind ketten ittunk egy kávét majd lezuhanyoztunk. És mível én egy kurva aranyos pasi vagyok adtam neki ruhát. Bár ne tettem volna... Minden egyes ruhadarabom valamivel nagyobb volt az övéinél és olyan édesen nézett ki bennük, hogy legszívesebben helyben magamévá tenném.
A perverz gondolatokat elkergetve léptem ki az erkélyre rágyújtani.
A cigarettámat már elszívtam de továbbra is az erkélyen alltam a korlátnak támaszkodva s csak élveztem a kinti lágy hűvös szellőt mikor hirtelen két kar fónódott át a hasamnál.
- Szeretlek. - motyogta a hátamba Denki.
Én megfordultam az ölelésében majd én is át öleltem. Fejét a mellkasomba temette majd éreztem ahogy mélyeket szimatol s ezt nem tudtam nem megkuncogni.
- Én is szeretlek. - válaszoltam majd nyomtam egy puszit a feje tetejére.
Egy ideig még így voltunk majd mikor idő volt javasoltam, hogy induljunk el mert lekéssük a buszt.
Igaz, hogy két különböző varosba lakunk de mind a ketten a kettő között lévő varosba járunk suliba csak épp nem ugyan abba az iskolába.
Én szinte mindig sétálva megyek suliba mert tutálok tömegközlekedéssel járni meg hát fél óra séta az nekem semmi. De Denki szerintem szívesebben buszozik mint sétál.
El is indultunk. A buszmegállóig kézen fogva sétáltunk ki majd rá nem sokára jött is a busz. Felszálltunk vettünk jegyet majd szerencsére volt hely szóval le is ültünk.
