A vér mit ígér (Vámpírcsókok trilógia 1. része)

1.fejezet

Mindig is féltem kimenni az utcára. Hogy miért? A hírhedt vámpírok miatt.

Állítólag ha valamelyikük megcsókol, méreg fog beléd kerülni és a csók után napokig halottá válsz.

November huszonnegyedike van, de a legutóbbi két hétben, két barátnőmet is megmérgezték. És ebben az a legrosszabb hogy eltűntek. Semmit sem hagytak maguk után. A rendőrség keresi őket, de nem jártak sikerrel.

Nem merek közlekedési járművekre szállni. Ott is vadászhatnak rám. Nem szeretnék kockáztatni.

Viszont nemsokára indulnom kellesz az egyik évfolyamtársam bulijába. Hála istennek hogy közel lesz.

Előkészítettem a bulis ruhámat. Felvettem egy fehér pólót amire I love guitar felirat volt írva. Felvettem hozzá egy sima farmert és egy farmerdzsekit. Megfésültem a barna hajam valahogy beállítottam a frufrumat majd tettem egy minimális sminket magamra. A sulis barátnőm már hívott is hogy induljak.

Kiléptem a lakásomból, bekulcsoltam az ajtót és már indultam is lefelé. Mivel csak két házzal arrébb volt a buli ezért gyorsan odaértem.

Este volt már, nyolc óra. A discofény alatt táncoltak az emberek. Volt itt minden, kaja, pia. Nem vagyok annyira iszogatós fajta de most megengedtem magamnak egy két kortyot.

Megláttam a barátnőmet aki egyből hívott táncolni. Miért is ne?

Együtt csápoltunk majd a távolban megláttam egy furcsa fiút. Sűrű barna haja volt és borostyán színű szeme. A mosolya tökéletes volt, szinte már nem evilági. Viszont amit a leginkább furcsáltam, az az hogy arany színű aurája volt ami úgy ragyogott mintha mennyei fénnyel áldották volna meg az angyalok. Érdekes, nem látom mások auráját, de az övét igen.

Meglátott engem majd rám mosolygott, mint egy prédára. Gyorsan elnéztem hogy ne keltsek feltűnést.

Eltelt a buliból 20 perc. Szóltam a barátnőmnek hogy megyek inni mert szomjas vagyok. Leültem az egyik asztalra és töltöttem magamnak egy kis whiskyt. Kicsiket kortyolgattam belőle, majd vettem egy kis perecet.

A táncolókra néztem. Néhányuk a parkett ördögét játszotta, pár ember pedig elbújt a tömegben. Ezt tettem én is.

Megláttam az arany aurájú fiút. Engem nézett. Megint elnéztem majd bekapcsoltam a telefonomat. 21:03

- Még nincs olyan késő - felelte egy mély és idegen hang.

Hátrafordultam. A srác auráját szinte érinteni lehetett. Királykék szemével engem fürkészett.

- Liam vagyok - nyújtotta felém a kezét.

- Olive - fogtam vele kezet.

- Milyen a buli?

- Eddig jó. De te nem ebbe a suliba jársz. Ezt már észrevettem.

- Igen, tényleg nem. Holnap jövök, mint új osztálytárs.

- Ahha - feleltem gyanúsan.

Innentől már nem sokra emlékszem. Csak arra hogy a buli végére már sokat ittunk. Liammel voltam egész végig. Egy cseppet se aggódtam. Nagyon jól éreztem magam vele.

Viszont nagyon homályosak az emlékeim. Arra emlékszem hogy haza akartam menni, mert már túl késő volt.

- Hazakísérhetlek? - kérdezte Liam.

- Uhum - feleltem kótyagosan.

Hazakísért és feljött a lakásomba. Még egy jó ideig ott volt, vagy egy órát. Filmet néztünk majd átkarolta a vállamat.

Utána már csak egy valamire emlékeztem.

- Én szerintem mostmár indulok Olive. Nagyon jó volt veled beszélgetni. Aranyos vagy.

- Köszi - mosolyogtam rá, azt hiszem.

- Viszont...van benned valami különleges amit nem tudok megfogalmazni. Úgy ragyogsz mint este a hold. Nincs olyan ember aki ne tudna rádnézni.

- Köszi a bókot - feleltem.

És mintha olvasott volna a gondolataimban, megcsókolt. Gyengéden.

A nyelve íze furcsa volt. Édes, mégis kesernyés. És ez nem az alkohol íze volt. Hanem valami egészen más.

Vagy tíz percig csókolózhattunk amikor az a bizonyos íz már kezdett sok lenni. Szédültem.

Mintha Liam ezt megérezte volna elhajolt tőlem. Kettőt láttan belőle.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Nem tudom, csak...

Összeestem. A földre rogytam.

- Sajnálom - felelte Liam halkan.

És ekkor leállt a szívem is. Mostmár tudom mi történt velem.