Ellenséges Híresség (Lamine Yamal)

1. fejezet

Az utolsó előtti nap a tavaszi szünetből.
Nagy nehezen felkelek, és elsompolygok a fürdőszobába hogy kezdjek magammal valamit ugyanis idehallom, hogy a báttyám haverjai már megint nálunk vannak. Fogat és arcot mosok, majd visszalopakodok a szobámba hogy vegyek magamra valamit. Egy szürke nike melegítőt és egy fehér felsőt választok, majd lemegyek mert már nagyon éhes vagyok. A fiúk a nappaliban gamelnek ezért elkerülhetetlen a találkozás mivel a konyha és a nappali egyben van.

-Jó reggelt! -Köszönök nekik.
-Jó reggelt hugi! -Köszön vissza Hector.
-Jó reggelt! -Köszön vissza Gavi is.
Csak egy valaki nem köszönt vissza.
-Yamal! -Szól rá Yamalra Hector.
Yamal szótlanúl végig néz rajtam.
-Reggelt! -Böki ki szemrehányósan.
Megforgatom a szemeimet.
-Nektek is csináljak kaját?
-Igen!! -Vágják rá mindhárman.
-Melegszendvics jó lesz? Bólogatnak.
Sarkon fordulok és neki fogok a szendvicseknek.

Amíg a melegszendvicsek sülnek, felmegyek a szobámba a telómért.
Már mennék le, amikor a folyosón szó szerint összefutok Yamallal mivel egyenesen a mellkasának ütközök és ebben a pillanatban rájövök, milyen alacsony is vagyok hozzá.
-Bakker a frászt hozod rám! Mit keresel itt?
-Hát igazából nem mit hanem kit. -Mondja miközben a tarkóját vakargatja.
-Öhm nem értelek. -Jelentem ki furcsáló hangnemben.
-Téged kerestelek. -Veszi le a kezét a tarkójáról és mélyen a szemembe néz.
-Engem? -Szemeim kitágulnak a meglepődöttségtől.
-Igen. Mivel lenne egy kérdésem hozzád.
-Okés, mi lenne az? -Kérdem és még mindig ötletem sincs mégis milyen kérdése lehet hozzám.
-Eljössz a La Liga döntőre holnap este? Mi megyünk Madrid ellen. -Mondja ki lazán. Ez nagyon furcsa. Miért szeretné hogy elmenjek? Fél órája még ott bunkózott velem! Lehet meggondolta hogy nem vagyok seggfej, és nem kell nekem beszólogatni?
-És miért is menjek? -Kérdem meg megszakítva a kínos csendet.
-Mert szeretném hogy ott legyél. -Mondja ki könnyen. Ezt komolyan nem hiszem. Mégis hogy gondolja!? Egyik pillanatban még sérteget, majd azt szeretné hogy ott legyek a meccsén?
-Figyelj Yamal. Nem tudom honnan jött ez és nem is értem, de átgondolom és aztán írok mire jutottam oké?
-Persze, Köszi. -Bólintok majd visszamegyünk.

A melegszendvicsek készen vannak.
Kiteszem őket egy tálcára majd oda viszem nekik.
-Köszönjük! -Mondják mind a hárman.
-Jó étvágyat! -Mondom nekik, és felviszem a szobámba a kaját mert muszály gondolkodnom a történteken, és tudom, hogyha Yamal ott van a közelben, nem lennék képes gondolkodni arról ami történt.

Fogalmam sincs mitévő legyek. Yamallal gyerekkorunk óta utáltuk egymást, most meg úgy érzem mintha valami változott volna. Elmenjek vagy ne menjek el a meccsére? Ez a kérdés.
Nem tudok dönteni szóval írok a barátnőimnek Angienek és Sofiának, mert tudom, rájuk mindig számíthatok.

SOS tali a játszótéren!

Angie:
Megijesztesz Ell! Ott leszünk!

Sofi:
Számíthatsz ránk Eli!❤️

Köszönöm csajok.

(Remélem tetszett nektek a történetem első része! Építőkritikát szivesen elfogadok!❤️)