Fekete és Fehér - Az ellentétek vonzásában

1. rész

Sosem fogom elfelejteni azt a bizonyos napot, amikor először találkoztam a végzetemmel.
Az elején még olyan volt mintha egy rossz álomba csöppentem volna.

Éppen akkor mentem haza a bevásárlásból és messziről észrevettem egy furcsa alakot, aki éppen dobozokat pakolt a társasház előtt amiben laktam. Érdeklődve léptem oda hozzá, de amint közelebbről is megpillantottam a férfit hirtelen megtorpantam. Az én szöges ellentétem volt, talpig feketébe öltözött, karjait tetoválások díszítették, arcát pedig különféle ékszerek. Fekete haja belelógott a szemébe, majd amikor észre vette, hogy figyelem, kezével hátra simította hajtincseit és szúrósan rám nézett égszínkék szemeivel.

- Szia! - integettem felé zavarodottan. - Most költözöl be? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Miből találtad ki? - kérdezett vissza unottan.
- Gondolom akkor a 32-esbe költözöl.
- Mivel az a lakás volt kiadó, így nem nehéz kitalálni. - mondta gúnyosan.
- Én a 31-esben lakom, ami azt jelenti, hogy szomszédok leszünk. - mondtam kínosan.
- Nagyszerű! - forgadta a szemét idegesen.
- Esetleg tudnék segíteni a pakolásban? - ajánlottam fel kedvesen, de a durva válaszán már meg sem lepődtem.
- Szerintem inkább húzz el amíg még jó kedvemben vagyok! - indult meg dobozokkal a kezében kis híján fellökve engem, ami szerintem szándékos volt.

A hétvége során azonban egyáltalán nem láttam. Hétfőn viszont sikerült késve indulnom munkába. Mire beértem az épületbe, ami történetesen az apám cége, már mindenki bent volt az irodában, ahol a 'dizájn' osztály működik és aminek én vagyok a vezetője. Pontosítva egy fő kivételével mindenki ott volt.

- Látta valaki az új fiút? - tettem fel az égető kérdést, miután köszöntem mindenkinek és helyet foglaltam az asztaloknál.
- Apáddal, akarom mondani Mr. Greennel beszél az irodájában. - mondta Chris, aki a legjobb barátom.

Pár perccel később meg is jelent apa az ajtóban, a háta mögött álló új srác pedig furcsán ismerős volt, a szomszédba költözött különös férfi volt az.

- Mutatkozz be! - kérte tőle apa kedvesen.
- Sziasztok, Tom vagyok. - mondta unottan.
- Akkor én hagylak is titeket ismerkedni. Jó munkát! - fordult is ki a szobából azonnal. Tom értetlenül nézett rám, amikor odaléptem hozzá, hogy köszöntsem, gondolom akkor jött rá, hogy már találkoztunk korábban.
- Üdvözöllek Tom. Én Alex vagyok ennek az osztálynak a csoportvezetője. Remélem zökkenőmentesen fog menni a közös munka.
- Úgy látom az élet tartogat még meglepetéseket számomra. - mosolyodott el gúnyosan.
- Ott van egy üres asztal, ott helyet foglalhatsz. - mondtam esetlenül és zavarodottan.
- Pont a tiéddel szemben, de király. - gúnyolódott tovább.

Ezután én is visszaültem a helyemre, majd szokás szerint átbeszéltük a napi teendőket, hogy kinek mi lesz a dolga a következő projektben, ami egy reklám alkotása volt, az új terméknek és eddig nem is volt semmi baj, de nálunk az is szokás volt, hogy csapatban dolgozunk és mindent közösen beszélünk meg, közösen ötletelünk és értékeljük a másik terveit és munkáit, ez viszont már a kis újoncunknak nem tetszett.

- Ti mindig ilyen rohadt zajban dolgoztok?! - ordított túl minket.
- Bocsánat! Ha ennyire zavar, akkor biztos ki tudunk találni valamit, ami mindenkinek megfelel. - válaszoltam kicsit ingerülten.
- Apád igazán szólhatott volna, hogy ilyen zajosak vagytok, ugyanis én egyedül, csendben szeretek dolgozni! - szólt vissza pimaszul.
- 1, mi nem szeretjük keverni a munkát és a magánéletet, ennek az épületnek a falai között ő nem az apám hanem a főnököm. Én pedig nem a fia vagyok, hanem egy egyszerű alkalmazott, aki ugyanúgy érdemelte ki a vezetői pozíciót ahogy bárki más! 2, mindenki dolgozni jár ide és mi csapatban dolgozunk, nem pedig egyénileg és a csapatmunkához hozzá tartozik a kommunikáció. Úgy tudunk hatékonyan együtt dolgozni, ha kommunikálunk, de kompromisszumként megpróbálhatnánk azt, hogy reggel kitűzünk egy bizonyos időintervallumot, ami alatt megbeszéljük a fontosabb dolgokat és kérdéseket, a többit pedig megbeszélhetjük írásban is a nap folyamán.
- Ez nem hangzik olyan rosszul, szerintem megér egy próbát. - mondta a jobb kezem és legjobb barátom Chris. Majd Tomra pillantottam, aki némán bólintott
- Rendben, akkor a munka további részét írásban folytatjuk.