Barcelonai nyár

1.

Minden egy kellemes tavaszi délelőttön kezdődött. Carla barátnőmmel a gimnázium udvarán sétáltunk. Nézegettük a körülöttünk virágzó fákat, a zöldellő gyepet és a sok embert, akik már izgatottan várják a nyarat. Az egyetemről beszélgettünk. Ő mindenképp itt akar maradni Sevillában, én viszont semmi pénzért nem maradnék.

- Na jó, de akkor mégis hova akarsz menni?- kérdezi Carla.

- Fogalmam sincs. Őszintén azt se tudom szeretnék-e egyáltalán egyetemre menni vagy csak a szüleim bogarat ültettek a fülembe azzal, hogy csak így fogok munkát találni.- sóhajtok nagyot.

A szüleim azóta nyaggatnak az egyetemmel, mióta elkezdtem a gimnáziumot. Folyamatosan azt hallom tőlük, hogy csak így lesz jó munkám, csak így fogok tudni elhelyezkedni. A probléma csak az, hogy még azt se tudom, mivel szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Régóta gondolkozom már ezen, de sajnos nem jutottam előrébb. Eddig a suli mellett egy kávézóban dolgoztam, amit nagyon szerettem, de annyira nem, hogy egész életembe azt csináljam.

- Nyugi Luna! Ki fogunk találni valamit!- mosolyog rám a barátnőm.

Ha ő ezt mondja, akkor ez így is lesz. Carla eddig amit a fejébe vett, mindig megvalósította. Emlékszem, a gimi elején azt mondta, hogy mire végzünk ő lesz majd a suliújság főszerkesztője. már a második év közepén kinevezték. Egyébként ő ezzel szeretne foglalkozni. Újságírással. Irigylem, mert ő erre viszonylag korán rájött. Elmondása szerint mikor 15 éves volt, a papája a kezébe adott egy régi újságot. Annyira magával ragadta az élmény, hogy kijelentette, ő újságíró lesz. 

- Mi lenne, ha átjönnél hozzánk és megnéznénk pár egyetemet a neten?- nézett rám izgatottan Carla.

- Benne vagyok!

Szerencsére nem laknak messze a sulitól, úgyhogy hamar odaértünk. Egyből nekiálltunk keresni. Sajnos egyik egyetem se tetszett annyira. Viszont ha már muszáj választanom, akkor a barcelonait választom. Ezt meg is osztottam Carlaval.

- Remek választás! Egyik unokatesóm is oda járt és imádta. Bár mondjuk az már 10 éve volt, de mindegy.

Ezen jót nevettünk. Remélem azóta nem változtak sokat a dolgok.

- Figyelj... ez lehet, hogy hülyeség, de mi lenne, ha a nyáron elmennénk Barcelonába? Mármint természetesen azzal a céllal, hogy megnézzük az egyetemet.- néz rám komolyan, de látom, hogy éppen egy hatalmas vigyort fojt el.

- Imádnám!- lelkendezek.

- Király, akkor holnap beszélek a szüleimmel, aztán anya felhívja anyukádat, de azért említsd neki te is.

- Juj, olyan jó lesz! Egyébként mennyi időre akarunk menni?- ezt az infót valahogy elfelejtette közölni.

- Egy hónapra.