you would have thought?

az első érzések

*Tina szemszöge*

Úgy volt, hogy Regi ma már tud jönni suliba, és meg is beszéltük, hogy annál az utcasaroknál találkozunk, ahol mindig. Viszont nem jelzett ma reggel, és nincs a megbeszélt helyen, 5 percünk van beérni. Najó, ráírok, hogy merre jár. 

-hali regim, merre vagy?
 *15 perccel később*
Regi nem ír, és meg sem nézi, 15 perce elküldtem neki az üzenetet és semmi reakció. Elindulok a suli felé, már az óra első harmadát lekéstem, lehet mégsem jön suliba.
Amikor beértem, a tanár egyből beírta a késést, én pedig közelebb léptem hozzá, és halkan megkérdeztem:

-Regire vártam, de nem volt sehol, nem tud róla valamit?
-Azt hittem tudsz róla. Regit tegnap éjjel kórházba szállították, szóval most egy jó ideig ne várj rá reggelente.

Gulyásné tanárnő tudja jól, hogy ha Regi késett a suliból, akkor én is késni fogok, és ugyanez fordítva. Mindig megvárjuk egymást, de ez most más volt. Éreztem hogy valami nincs rendben vele, de arról hogy kórházba vitték arról senki nem szólt nekem.
Remélem nem történt semmi komoly, aggódok érte.

*Az óra végén*

Az óra közben megtudtam hogy az új lányt Mirának hívják, és valószínűleg elég okos lehet (vagy csak sokat tanul), mivel ötöst kapott a felelésére.
Minden esetre legalább már a nevét tudom.

Éppen eszem a reggelimet miközben lefele sétálok az ebédlőhöz, hirtelen a szendvicsem helyett, Mírát érzem karjaim közt, amint rám esik a lépcsőn. Pár centi választott el minket, és nagy szerencse hogy nem estünk le a lépcsőn, és ki a szembelévő hatalmas ablakon.
Hallom ahogy a lány akin már a szendvicsemből az összes majonéz rajta van, egyre hangosabban zokog.

-Míra, mi történt, tán bajod esett?-mondtam miközben letettem a mogyoróbarna hajú lányt a lépcső aljára.

-Jézus, ne haragudj, nem akartam így rád törni, a többiek meglöktek a lépcsőn és...

-Jólvan, semmi baj, semmi baj, nyugodj meg! -nyugtattam

Na ez szép. Jön egy új lány és már a második napján lelökik a lépcsőn. Nem tudom mi lehetett az oka.

-Köszönöm, hogy segítettél.. -szipogta, majd óvatosan kifújta az orrát, én pedig letöröltem a könnyeit (és a majonézt a sötétkék farmerkabátjáról).

-Igazán nincs mit köszönnöd, csak eléggé meglepődtem, de nincs semmi gond. Ha baj van, tudod hol találsz.

Nos, a csengő hallatán vissza is fordultunk, és bementünk órára. Ó jaj. Kémia. Kémia következik, a nagy ellenségem. Úgy látom Mirának ez nem olyan nagy probléma, vagy csak jól takarja.
Amint beültünk a laborterembe, ami a második emeleten található, a tanár bemutatkozott az új lánynak, mivel ez volt az első kémia órája ebben a suliban, és eddig nem találkoztak.

-Szia, Fekete Ágnes, de nyugodtan szólíts Fekete tanárnőnek, vagy ahogy jól esik.

-Uhm, jónapot kívánok, Gaál Míra vagyok, biztos tetszik látni a névsoron..

A gyors párbeszéd után a tanárnő keresett Mírának egy helyet ahova egész évben ülni fog.

-Nos, kedves Míra, kérlek foglalj helyet, innentől a tanév végéig.. Somogyi Tina mellett.

Nagy nehezen de megtalálta a nevemet a papíron, nem igazán tudja megjegyezni a nevünket. VÁRJUNK, SOMOGYI TINA? AZ ÉN VAGYOK. Mire észbekaptam volna, már csak azt vettem észre, ahogy Míra leül mellém a padba, és halkan rámköszön.

-Szia Tina.

-Oh, szia. Jobban vagy?

-Igen, köszi mégegyszer.

Csak mosolyogtam, nem tudtam hirtelen mit mondhatnék, ez annyira nem köszönetre méltó dolog. Hiszen ez lenne a természetes, hogy segítek neki, főleg mivel ez volt a 2. napja a suliban.
Kissé félénk mosollyal az arcán elkezdett írni.
Rám ez kevésbé vall, én inkább hallgatom amit mond a tanár, aztán ha valamit nem tudok akkor elkérem Regitől, ő mindig sokat jegyzetel.
Mira nagyon szimpatikus lány, szerintem még bizonytalan az emberekkel kapcsolatban, de meg tudom érteni hiszen még alig 3 napja hogy itt van, és emellett belőle árad a szerénység.

A kémia viszont könyörtelen volt, mint mindig, ki nem állhatom ezt a tantárgyat.
Minden egyes órával egyre nehezebb, és egyre kevésbé értem. Eddig egész jól ment, úgy ahogy eldöcögtem a hármasokkal, de mióta anya kórházban van, sokkal nagyobb rajtam a teher, és emiatt elhanyagoltam mégjobban.
Emiatt most nagyon káosz a kémia, és nem értem egy szavát sem a tanárnak, levagyok maradva, és Regi sem egy nagy kémia zseni, apa pedig nem hajlandó beiratni korrepetálásra, szóval elég szarban vagyok. Amint anya hazajön a kórházból megkérem hogy irasson be, mert ebből még később nagyobb baj lehet. Addig pedig a netet böngészem, hátha van valami tanulós videó, vagy mi..

*Suli után, otthon*

Éppen az instát pörgettem végig, amikor láttam hogy valaki bekövetett, és likeolta a storymat, amiben a Young Royalsról tettem ki egy képet. Megnéztem a profilt, mivel a profil és a felhasználónév alapján nem tudtam rájönni, és akkor láttam meg Őt. Mirát. Mira volt az. Minden bizonnyal ő követett be és likeolta a storymat. Visszakövettem.
Ezek szerint kedvel? Nem tudom, de minden esetre én nagyon kedvelem őt, és talán én is szimpi vagyok neki. És szereti a Carson Coma együttest, és a Young Royalst!! Láttam a biojában. <3

Ez lenne a harmadik rész, remélem hogy már nektek is szimpi az új lány<3 Szerintetek mi lesz a következő részben?

Words: 821

By: Jazi<3