𝙶𝚊𝚗𝚐 𝙼𝚎𝚖𝚋𝚎𝚛 ⟨𝙼𝙸𝙽𝚂𝚄𝙽𝙶⟩

-Fifteen-

Jeongin a szünetben kissé félve indult meg Hyunjin felé. Mihelyst odaért az egész banda kíváncsian nézte őt, de főleg Hyunjin.

-Beszélhetnénk?- kérdezte halkan a magas szőkére nézve.

-Oda a randidnak!- nevetett Changbin mire Chan nyakon vágta.

Hyunjin fejét rázva húzta arrébb egy kicsit a fiatal fiút majd karba tett kezekkel várta, hogy mit akar mondani.

-A srácok szeretnének nekem segíteni elkészülni viszont Jisung nem buszozik..-nézett barátaira Hyunjin pedig követte tekintetét.

-Vigyelek el titeket?- kérdezte miközben egy aranyos mosoly húzódott ajkaira.

Jeongin aprót bólintott miközben füleiben érezte szívdobogását. Nem igazán értette, de betudta annak, hogy retteg az idősebbtől.

-Rendben! A suli előtt találkozunk majd.- mondta majd intett és visszament a csapatához.

Jeongin is megindult barátaihoz akik kíváncsian várták a választ. A legfiatalabb csak felmutatta hüvelykujját mondván minden rendben és el van intézve. Jisung írt egy sms-t édesanyjának, hogy nem kell érte jönnie majd eltette a telefonját.

-Amúgy..tudjátok mire jöttem rá?- kérdezte Jisung miközben kezeibe vette botját.

A falnak dőlve akadályozta meg azt, hogy összeessen és úgy nézegette a botját. Nem egy egyszerű bot volt hiszen azokra ránézni sem volt hajlandó. Öreges mind.

-Ennek a tetejével ölni is lehet!- mutatta meg a koponya alakú fogó részt.

-De azért ne próbáljuk ki, rendben?- tolta lejjebb a botot Seungmin.

Jisung nevetett majd újra jobb kezébe vette és a földre téve helyezte rá súlyát. Próbál megbarátkozni a tárggyal amit használnia kell még egy darabig, de nem szívesen teszi. Utálja, hogy a bot nélkül nem tud járni, de még állni se igazán.

Sóhajtva fogadta el sorsát és igyekezett arra gondolni, hogy hálás lehet az orvosoknak amiért eljutott idáig. Ha nem tudják megmenteni a lábát most protézissel kellene élnie amit még jobban utálna. Azt nem tudná feldolgozni.

Az órák gyorsan kezdtek el telni és csak azt vette észre, hogy barátaival az iskola előtt várakozik Hyunjinra.