Hazug Szó

1.rész

2018. szeptember 4 .

-De anya kérlek! - könyörögtem neki, mindhiába.
-Azt mondtam, hogy nem mehetsz sehova!!- nyugodtan mégis bosszankodva magyaráz.
-Csak a parkba mennék a barátaimmal.
-Miféle barátaiddal? Neked nincsenek barátaid!
-De.... - nem hagyja, hogy befejezzem.
-Elég volt, mert különben még az udvarra sem mehetsz!

-Jean engedd hagy menjen, mi baja lehet? - szól apa a konyhába menet.

-Mégis hova engedjem John? Sehova nem mehet.- nem enged a magáéból.

(7 évvel később) Sophie

- Anya megyek dolgozni.- szólok neki a lépcsőröl le haladva.

- Jó menj csak.

-Boldog születés napot kicsim.- köszönt fel apa egy öleléssel.
-Köszi apa!- mosolyodok el.
-Már, mész dolgozni?
-Igen apa de késésben vagyok, ezért indulnom kell.
-Várj majd én elviszlek!- ajánlja fel.
-Nincs rá szükség, majd megyek busszal.
-Szó sem lehet róla, hogy ilyenkor buszozz. - akadékoskodik - miért, nem hagyod ott, nincsen rá szükséged, hogy ott dolgozz. Mi eltartunk. Hiszen még barátod sincs.
- Na mindegy, majd megbeszéljük ha haza értem. Úgyhogy rohanok is. Sziasztok!

Írói szemszög
-Jean miért nem mondod már el neki az igazat, ma lett 21 éves joga van, és volt tudni!
-Sophie soha nem fogja megtudni és kész. Nem szeretnék többet erről beszélni, úgyhogy megkérlek, hogy többet szóba se hozd!

Sophie
(1 óra múlva)

-Már egy órája annak hogy itt ülök és várok, de semmi.

Miii egy órája itt ülök, elkéstem most mit csináljak! Inkább hívok egy taxit , hogy milyen okos vagy Sophia, eddig nem jutott eszedbe.

... Nem hiszem el hogy elkéstem.

Asher

-Jó napot le szeretném foglalni a szálloda egy részét a mai napra.- mondom a szőke recepciós nőnek aki jól végig mér.
-Rendben Asher úr.- be írja a gépébe aztán újra megszólal - Megkérdezhetem, hogy milyen különleges alkalomra?

-Mit érdekli?! De amúgy meg születésnapom van ha jót akar kívánni. - informom, bár még magam sem tudom miért.

-Boldog születés napot Asher úr. - köszönt fel mosolyogva.

Elköszönök és haza indulok megebédelni, meg még úgy is van pár elintézni valóm. A kocsi út most mintha hosszabb lenne, gondolom ez is csak a fáradtság miatt, majd ledőlök egy kicsit aludni, úgy is csak később kell vissza mennem a hotelbe. Nem nagyon szeretem a születésnapomat, bár most jól fog esni egy kis ital még ha olyan is mintha ünnepelném magam. Egy fél órás út után végre haza érek, a kis "agglegény" lakásomba, de egy idegen nem mondaná meg, hogy itt egy férfi él egyes egyedül, mi tagadás tisztaság mániás vagyok, nem azon a beteges módon de nem szeretem ha kicsit is rendetlenség van. Elintézek két telefonálást, és ledőlök aludni legalább egy órát.

Mikor fel ébredek azt se tudom hol vagyok, na ezért utálom a délutáni alvást, szerencse hogy nem aludtam el. Főzök magamnak egy fekete kávét, gyorsan megiszom és indulok is vissza a hotelbe.

Sophie

Egy bő fél óra mire beérek hotelbe. Egyből rohanok is a főnök irodájába, egy kopogás után fogad.

-Áá elnézést, hogy késtem de tudja ma van a szü... - keresnék kifogásokat, de a szavamba vág bunkón.

-Elég a magyarázkodásból most az egyszer elnézem de most teljesen más munka vár rád! - mondja, túlságosan nagy unalommal.
-És mi lenne az? - kérdezem kíváncsian, már előre félek a válaszától.
-Takarítani fogsz. - közli mintha ez semmiség lenne.
-Tessék ugye csak viccel, még mindig az asszisztense vagyok és nem egy takarító nő?!
-Nem szokásom, te is tudod! Nézd tudom, hogy neked nem ez a feladatod de egy egész napra lefoglalták a szállodát, és a takarítók ehhez kevesek lesznek. - kezd közben pakolászni az asztalán- a szertárban mindent megtalálsz! De nekem mennem kell. Hajrá!
-Most csak úgy itt hagy? - állok még mindig ott, kissé sokkoltan. Inkább én is megyek, ha már itt nincs rám szükség. Hirtelen azt se tudom merre van a takarító szertár, akár szégyen akár nem. Nem is csodálkozom, hát pont nem a takarítás a munkám.