Hazug Szó

3.rész

Asher
Mikor épp lehúzni készültem egy felest,
egy ismerős hang emlegette a nevem.
-Asher Black! Gyere ide a szemem elé.
Az ajtóig megyek mikor meglátom őt. Persze a nevét még nem tudom.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezem meglepetten.
-Ó, hát a nagy Asher urasággal van dolgom!-szólt felemelő hangon de egy kicsit kábultan.
-Te részeg vagy? Jobb ha most hazamész.-elkezdtem rángatni a karját és kifelé hurcolni, mivel nem akartam, hogy botrányt csapjon.
-Engedj el! Félsz ugye, hogy elrontom a bulidat, hogy mindenki rólunk fog fecsegni.-oktatott ki a lány akinek még a nevét sem tudom.
Ki vagy te, hogy kioktass?
-Sophie, Sophie Diaz.-nyújtotta a kezét és bemutatkozott.
Már bocs hogy közbeszólok de te mit képzelsz
ki vagy?-fordult ki magából Amy.
-Ide jössz meghívás nélkül, jól beégeted magad és még ha ez nem lenne elég, részegen vissza jössz és mindenkit rendre utasítasz.-Kiabált Amy Sophieval, furcsa de ez a mondat még nekem is rosszul esett.
-Bátor vagy, hogy velem kiabálsz, úgy látom, hogy te még nem ismersz engem.-válaszolt büszkén Sophie.
Mégis miért kellene félnem egy takarítótól?!-nevetve válaszol.
Ezekre a szavakra Sophie kijött a sodrából és neki rohant Amynek.
-kit nevezel te takarítónak?-tépte meg Amy-t. Amy-nek csak a kiabálása hallatszott, szét akartam őket választani mire a legtöbben elkezdték videózni a történteket.
-Elég legyen.-Üvöltöm le a fejüket, Erre a szóra meg állt mindenki,senki nem kamerázott és a lányok sem dulakodtak.
-Mit hisztek hol vagytok?-kérdeztem idegesen.
-Sophie jobb lesz ha te most mész. - Sophia elindult kifelé a hotelből, mire Amy utána kiabál.
-Ezt még megbánod!!
-Igen akkor gyere ide és mutasd meg- Amy nem ment.
-Mindjárt gondoltam-mondta Sophia és tovább ment.- közben már a nővérem is megérkezett a férjével.
-Ez meg mi volt, Ash?-kérdőn vonja fel szemöldökét Carly.
-Ne is kérdezd.-vissza mentünk a terembe, felvágtuk a tortát, és mindent elmeséltem a nővéremnek.
-Kemény csaj ez a Sophie.-mondja Carly.-Amy egy másik asztaltól minket bámul és vár a válaszom Carly mondatára, persze erre nem tudtam mit mondani.
-Charlotte örülök a találkozásnak. - Köszönt Amy a nővéremnek.
-Szia Amy.
-Mikor is volt utoljára öt éve?
-Inkább kalap. Válaszolt Carly mint aki már az életét is unja.
Amy és a nővérem elbeszélgettek, bár a nővéremen még a vak is látja, hogy nem kedveli Amy-t, ezzel Amy jól teteti, hogy kedveli Carly-t de tudom, hogy nem így van.
Miközben iszogattam a barátaimmal csak Sophie járt az eszemben és a mondataira gondoltam.
Érdeklődni kezdtem ez a lány után,
megfogtak a szavai.
Sophie
Miután ki jöttem a szállodából, leültem egy padra és vártam míg egy kicsit is kijózanodok, ezután pedig fogtam egy taxit. Hazafelé irányítottam, a hazaúton kezdtem magamhoz térni, elgondolkodtam a történteken és egy kicsit szégyellem is magam, sőt nagyon szégyellem magam! Közben már haza is értem kifizettem a taxist és bementem a lakásba. Már előre félek bármilyen reakciójától, de hát nekem is jár egy ki kikapcsolódás, már ha nevezhetjük így pláne a szülinapomon. Lányom már kezdtem aggódni érted. -ölelt meg apa még a szuszt is kiszorítva belőlem.
-Elég lesz apa látod itt vagyok semmi bajom. -mondom kicsit zavarodottan.
-Te meg, hol voltál egész nap? -szól anya a hátam mögül kíváncsian.
-Anya a frászt hozod rám!
-Válaszolj a kérdésemre! -emeli fel a hangját mire kicsit megugrok és behunyom a szemem.
-Mégis, hol lettem volna dolgoztam.
- Igen? Én úgy emlékszem előbb hamarabb szoktál jönni, vagy én
vagyok a hülye? -gúnyolódik velem anya.
-Nem én nem így értettem! Csak ma tovább kellett maradnom. -magyarázkodom anyámnak.
-Jean te is hallottad csak tovább kellet maradnia. Lányom nincs ezzel semmi gond
zárjuk le most már ezt a témát. -pártol ki apa rá mindig számíthatok!
-Kizárt lehet, hogy apád át tudod verni de ne várd, hogy bedőljek a hazugságodnak!
Mond el az igazat talán ittál? -kérdi anya. -na itt komolyan meglepődtem csodálatos ez az asszony, hogyan találta ki? Bátorságot vettem magamon és visszaszóltam
-Gratulálok eltaláltad már elegem van abból, hogy egyfolytában parancsolgatsz és irányítod az életem! Igen ittam ha van valami ami nem tetszik azt mond meg
nyugodtan! -törtem ki magamból- a mai napon elég bátor lettem.
-Mit képzelsz ne feleselj velem!
-És még mindig mondja.. Elegem van belőled én mentem.- már nyitnám az ajtót mikor anya utánam kiabál. Közben pedig apa nyugtatja.
-Mégis hova akarsz menni?
-Messze tőled!
Beszálltam apa kocsijába és elindultam. A célvonal még láthatatlan volt, előttem mikor fél órás kocsikázás után meguntam, láttam, hogy van a környéken egy éjszakai diszkó.
Tudtam, hogy nincs jó vége annak ha én iszok, de kell valami ami elfeledteti velem a napom.
-Mikor bementem mindenhol őrjöngő fiatalok voltak.
Egyenesen a pulthoz indultam. Vodkát kólával kértem.
lehúztam mindkettőt, aztán pedig mentem a tömegbe én is táncolni.
És egyre többet ittam és táncoltam, mikor meghallottam a kedvenc zenémet a La Bouche be my lover. Tudom egy kicsit régies de ez mindig meg hozza a kedvem a bulizáshoz. Miközben táncoltam belebotlottam egy fickóba meg fordultam de csak a nagy karjait láttam persze, hogy meg kellett emelnem a fejem, hogy lássam ki az akivel ütköztem. Most komolyan én vagyok ilyen kicsi vagy minden srác 2 méteres?
-Asher? Te meg minek követsz!? lepődtem meg, hogy már megint itt van ez a csávó.
-Mivan? Én nem is.. inkább hagyjuk oké menj arrébb táncikálni.- mondja a szemembe flegmán.
- Te most azt akarod mondani, hogy az én hibám az, hogy nekem jöttél? - válaszoltam mintha nem is az én hibám lenne.
- Nem is hibáztatlak hisz részeg vagy. Inkább menj haza ez a hely nem neked való. - okoskodott Asher.
-Akkor kinek való ha nem nekem?
Mikor akartam inni egy felest Asher kidobta a kezemből és kirángatott.
-Hé te meg mit művelsz? Ki vagy te ezt nem teheted meg! -figyelmeztettem Ashert.
-Igazad van nem vagyok senkid. Menj vissza ha akarsz de én megyek.
-Oké menj ha akarsz kit érdekelsz!- kiabáltam utána mikor két részeg pasas szólított meg.
-Hé cica hova mész!
-Húzz innen vagy..- belepofázik a mondatomba.
-Vagy különben?. - Kérdezte a másik kutya. -Asher végig nézte mindezt a kocsijából, sietett volna a segítségemre de a tettem látván mégis csak maradt.
Én ekkor belerugtam az egyik szerencsétlen hasába és a földre tepertem mindkettőt mikor már jól szét püföltem őket elfutottak. Asher leszállt nevetve a motorjáról és oda jött hozzám.
-Ez meg mi volt?-kérdi nevetve
-Miért ilyen meglepő, hogy egy lány megtudja védeni magát?
-Nem csak nem gondoltam volna rólad.
-Tudom..mindenki az gondolja hogy egy elkényeztetett kis, hercegnő vagyok aki gyerekkorában mindent megkapott csak kérnie kellett de tudod a szem mindent elárul.
-...Ezt, hogy érted? -Mélyen belenéz a szemembe és próbálja ki deríteni mibánt.
-Talán az apád vagy, anyád?
-..Mit bámulsz? Ki vagy te netán James Bond? -vágtam vissza.
Asher még mindig csak bámul és kezd idegesíteni.
-Te még mindig itt vagy menj már, menj! -emelem fel a hangom.
-Oh bocsi csak elvesztem a szemeidben -derül fel a hangja.
-Haha jó duma na húzz innen -gúnyolódok vele már egy kicsit sértően.
Asher elindult a kocsijába mint aki meg van zavarodva úgy figyel.
-Mivan? -kérdem bambán.
-Sem..tényleg..semmi.
-Menj már rajta indulj! -úgy felidegesített ez a fiú, hogy szerencséje volt, hogy nem papucsban voltam, mert akkor kapott volna egy talpast az arcába.
Miután leráztam ezt az elmebeteget fogtam egy taxit és elindultam a barátnőmnél, Chloenál mert egyenlőre nincs hova mennem, meg amúgyis miért ne egyedül lak (egyenlőre) nem zavarná szerintem a jelenlétem.
Szép kertes házban lak, büszke vagyok rá, hogy mit ért el húsz évesen, bár nem teljesen a szülei mindig támogassák velem ellentétben, bár azt meg kell mondani, hogy apám egy csodálatos ember. Chloenak a szülei szerepe is benne van abban, hogy ilyen élete van. Ők tényleg nagyon jó emberek Mrs Benson anyám helyett mindig anyaként bánt velem. Chloenak van egy barátja akivel épp most haragban van ezért elment a háztól. Ami nekem most nagyon jól jött, félre ne értsétek nem szeretném ha a barinőm szomorú lenne, de most épp nála tartok és nem lenne olyannyira klassz ha a barátja is ott lenne!
Közben megis érkeztem!
Elindultam az ajtóhoz és hirtelen nagyon rosszul éreztem magam, amin nem csodálkozom, nem keveset ittam a mai nap, lassan már a szokásommá válik.
Kopogtam de nem nyitott ajtót, pár perc várakozás után meg untam ezért betörtem, biztosan megijesztettem az éjszaka közepén berontok nála és egyedül van a házban, és még ha ez sem lenne elég, belehányok a táskájába amit a fogason találok.
-Sophie! Halálra rémisztettél! -Chloe egy fakanállal a kezében áll előttem pizsamában. Te most komolyan belehánytál a táskámba? -Kérdezte fáradtan Chloe. -gondolom az ágyból ugrott ki miattam.
- bocsi de az minek. -értetlenkedek és közben azt várom, hogy megelégedjen egy bocsánat kéréssel amiért belehánytam a Londonból szerzett pedikűrjébe.
-Nem gond. De mégis mi minek? -Láttam rajta, hogy nagyon is gond de ő ezzel nem törődik.
-Hátt...a fakanál? -nézek furcsán Chloera.
-Jah, hogy ez! Azt hittem, hogy betörő van a házban. -Magyarázkodik Chloe mint ha kötelező lenne.
-Neked fakanál van az ágyad alatt? Mert ha jól láttam egyenesen hozzám siettél és nem a konyhába. -Értetlenkedek továbbra is.
-Miért ugye nem gondolod, hogy majd fakanál nélkül alszok egyedül ebben a nagy házban. De ez amúgysem fontos. Te ittál? Az egész testedet ez a bűz járja.
-Nem akarok magyarázkodni le kell feküdnöm.