Fortuna

1. Pandora szelencéje

 Athena egy sötét sarokban gubbasztva várja a biztos halált, ami úgy tűnik egy örökkévalóság óta kergeti őt. Hasához erősen szorítja pisztoját mintha attól félne, hogy az elszalad előle. Vércseppek folynak végig Théna homlokán, bár már megmondhatatlan kinek a vére az valójában. Erejét és energiáját vesztett főhősnőnket az adrenalin tartja csak magánál. Pupillái kitágultak, szemei óriásira nőttek, homlokán az ér csíkok pattanásig feszültek. Sötét fürtjei rátapadtak az arcára, mintha egy portré festmény apró ecsetvonásaival festették volna oda. Sovány termete nehezen viselte el azt az idegállapotot, amivel szembe kellett néznie, majdnem csak összeesett. Lábai remegtek a ránehezedő tehertől. De muszáj tovább mennie. Legbelül a remény apró lángja még részekben lobban. De ott van. Pandora szelencéjében már csak a remény maradt. Apró éltető sugár. 

Théna nagy levegőt vesz, majd a homálytól elvakultan keresi a fejben megjegyzett irányt. Jobbra, jobbra, aztán balra, majd jobbra... tovább egyenesen. „Meg ne állj" mondogatta magában. Futott. Az életéért futott. Egy utolsó jobb kanyar, és már ott a fény az alagút végén. Léptek közelednek. Több százan lehetnek. Karmok kopogása hallatszik egyre élesebben az ásványos kőzetek felszínén. A bánya egyenlő a labirintussal. De ő tudja. Annyi év fogsága után, nap napután ismételte magában tervét. A maga nevében Moira, aki a saját sorsát szövi. A remény nyert. Eljutott a bánya bejáratához. Kapkodja a levegőt, de nem áll meg... Átjutott. A gyár, melynek pincéjéből egy korridor nyílik a bánya bejáratához még messze nem a végső megmenekülés, de már egy hatalmas előre lépés. Éppen átért a folyosón, becsukva maga mögött a gyár vasajtaját, ami ketté választja a két terror helységet, amikor is egy erős, mély hahotázásra lesz figyelmes a háta mögül. Théna megdermed. A vasajtónak támasztva homlokát elfogadja, hogy elvesztette a játékot.

A nevetés gazdája lassú léptekkel megközelíti Athenat, aki továbbra sem mer megfordulni. Bőrén libabőr ékeskedik, és úgy ver a szíve, mintha egy ketyegő bomba lenne. Fejét az ajtónak támasztja, majd nagyokat sóhajt. Két könnycsepp gördül le az arcán.

- Lám-lám! Kit látnak szemeim? Théna azt hittem ennél okosabb vagy. És gyorsabb. Majdnem vacsora lett belőled, remélem tudod. Na elég a játszmákból. Irány vissza!

Athena majdnem idegösszeroppanást kapott. 3 törött borda, egy kificamodott boka, és egy csúnya, elfertőződő seb a bal könyökén. Mind hiába. Mehet vissza a bánya mélyébe és soha többet nem láthatja a napvilágot... Hacsaknem most és mindörökre véget nem vet ennek. Gondolkodik

- Na mi lesz már. Süket vagy? Lódulj! 

Lassan felemeli a fejét, ami olyan érzés mintha tonnákat emelne. Utolsó energiájával egy gyors mozdulattal megfordul és a tőle fél méterre álló férfi öv hevederéből kiragadja a pengéjét, majd azzal a mozdulattal magába szúrja azt...