Fortuna

3. Misztérium

Erősen szorította a karját, a lány vissza is pördült oda, ahol az előbb még állt. A férfi egy hosszabb zöldes-barnás ballonkabátban, fekete bakancsban és kesztyűben, fekete western bőrkalapban és fekete kerek lencsés szemüvegben állt előtte, ami a jelenlegi napszakban igen feleslegesnek tűnt.

-Eresszen el!

-Nem.

-Azt mondtam eresszen el!

-Ahogy gondolja. De nem ajánlom, hogy az épület közelébe menjen, hacsaknem az összes szeretteitől elbúcsúzott már, mert akkor nyugodtan.

-Ki maga?

A férfi még egyszer végig nézett a lány alakján, majd elment mellette a gyár irányába.

A lány teljesen megzavarodott. Kockáztasson, és menjen utána, vagy próbálja elfelejteni, ami történt?

Mikor hazaért, nagyon rosszul érezte magát. A lelkiismerete mintha egy kést szúrt volna a szívébe, amit aztán egyre lejjebb és lejjebb süllyedt, felvágva a hajszálereket szépen lassan. Másnap reggel ismét elhatározta, hogy kisétál a gyár fele, hátha ismét találkozik a férfival, vagy fényt derít arra mi történhetett a gyárban. A közelben sehol senki. Úgy dönt merész lesz és oda sétál az üzem közvetlen közelébe. Az épület körül elhalt növényzet egy nagy réten keresztül, mintha valamivel kiszipolyozták volna az életet ebből a területből. Ahogy oda ért a manufaktúra kerítéséhez észrevette, hogy a bejutás kapunyitás nélkül lehetetlen feladatnak bizonyul. Egy őrkapu állt pár méterre tőle, ahol körbenézett, de az irányítópanel szét volt szedve, kinézetéből adódva már hosszú ideje. Ahogy tűnődött, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kapu magától kinyílt. Igen ám, de a gyár felöli oldalról valaki keresztül is jött rajta. A férfi volt. Théna elbújt az őrkapuban. Követte a szemével, ahogy elsétált a városközpont felé. Úgy döntött követi. Egy 20 percig sétált utána mikor is a kastélyhoz értek, ami a város szívében egy kiemelkedő látványosság mindenki számára. Théna tudta, hogy a városlakók számára a belépés tiltott, de kiakarta deríteni, mégis mit titkol a falu. Csöngetett. Egy fekete hivalkodó díszruhába öltözött, fakó bőrű fiatal hölgy nyitott ajtót kacarászva. Az arca piros volt, de mintha festékes... vagy véres lenne.

-Daniella most nem vagyok rád kíváncsi. El az útból.

Szólt a férfi. A hölgy arrébb lépett, beengedve a férfit maga mellett, majd becsukta az ajtót. Théna még feküdt egy pár percig a bokorban ahol megbújt, azon gondolkodva, hogy hogy tudna bejutni. Ahogy meredt előre, keréknyomokra lett figyelmes a hóban, amik a kastély kertjébe vezettek. A lány úgy döntött követi. A kertben a Duke bódéjára lett figyelmes, amire boldogan oda is rohant.

-Duke! Itt vagy? Mit keresel itt?

Duke kidugta az orrát a pult alól. Úgy tűnt éppen főz valamit.

-Athena! Ezt bizony én is kérdezhetném kedvesem. Én most éppen árusítom portékáimat, hiszen ritkán száraz a halász, nemde?

Majd mély hangján felnevetett.

-Ó. Hát persze. Erre nem gondoltam, ne haragudj. De kinek árulsz ha nincs itt egy lélek se?

-Már hogyne lenne kedvesem! Hiszen évek óta ékesíti a kastélyt Lady Alcina a lányaival. Nem valószínű, hogy láttad már színüket, hiszen az asszonyság nem éppen kedvelője a nappaloknak.

-Á, szóval éjjeli baglyok. Értem én.

-Valahogy úgy.

Majd a Duke visszadugta az orrát a pult alá, jelezve, hogy neki most muszáj oda figyelnie, ahhoz, hogy az elvárt íz világot hozza ételével. Théna tudván, hogy a bent tartozkodók valószínűleg ébren sincsenek bátorságra lelt. A kertből jól látszódott, hogy a kastély egyik bástyáján egy nyitott lépcsősor vezet befele. A lány nem sokat gondolkodott, elindult. Mi a legrosszabb ami történhet?

Miközben sétált felfele egy pinceszerűséghez ért, ami bűzlött a cefre szagot árasztó rothadó hordóktól. Innen már nem volt több lépcső, csak egy ajtó. Méghozzá egy felvonó ajtaja. A kar viszont, ami az ajtaját nyitotta volna teljesen be volt rozsdásodva. A lány nem akarta itt feladni. Neki állt rángatni, rugdosni, húzni, vonni. De az nem moccant.

-Segíthetek?

Szólalt meg egy ismerős hang mögötte. Athenának a szíve is majd kiugrott a helyéről.

-Én csak... ő... hát én... én eltévedtem... igen, eltévedtem.

-Igazán? - mosolygott a ballonkabátos férfi, akivel már korábban is összefutott, és akit idáig követett.

A férfinek gyönyörű hófehér fogsora volt, és magabiztos kiállása. Akármennyire is a frászt hozza a lányra.

-Hát akkor engedje meg kérem - csuklójával legyintett egyet és máris megmozdult a kar, és kinyílt a lift ajtó.

A lánynak tátva maradt a szája. Nem értette, hogy amit az előbb foggal-körömmel ráncigált és meg se moccant, az most egy suhintásra hogyan tudott kinyílni. A férfi észre vette a meglepődöttséget.

-Szóval maga nem ide valósi, kedvesem? Látom ötlete sincs arról, hogy ki vagyok.

-6 hónapja költöztem a faluba. Sajnos nem tudom ki maga.

-Jaj hát akkor milyen udvariatlan vagyok! Hadd mutatkozzak be! - Majd a férfi előre lép a lányhoz, megfogja a kezét és érzékiesen, egy hosszú szemkontaktust tartva, lágyan kézen csókolja a lányt. - A legrosszabb rémálma vagyok kedvesem!

Thena elkapta a kezét, mint aki megsértődött, és értetlenül nézett a férfire, mire egy hatalmas koppanás után hirtelen elsötétedett előtte minden.