Loved by you // Hyunjin ff.

1. fejezet - Köszönöm, hogy figyelsz rám

Su-Jin szemszöge

Hűvös időjárás volt. Gyorsan szedtem rövid lábaim a metrómegálló fele, összehúzva magamon a piros farmerkabátom. Leronhantam a lépcsőn, és még épphogy elértem a földalattit, mielőtt becsukódtak az ajtók.

- Su-Jinnieee! - ugrott rám a barátnőm, Hwa-Bin, mire nevetve borzoltam össze a haját.

- Szia, tökmag! - Így hívom, mivel ő még nálam is alacsonyabb... pedig én is nagyon alacsony vagyok.

- Készen állsz életed legjobb estéjére? - vigyorgott rám izgatottan.

Na, igen. A moziban Stray Kids ATE koncertfilmet vetítenek, amire természetesen muszáj volt jegyet vennünk...

- A legkevésbé sem - nevettem el magam.

- Az jó, mert én sem - kuncogott Hwa-Bin.

A nyolcadik megállónál leszálltunk, és egymás kezét szorítva indultunk el a 2 sarokkal arrébb lévő plázába. Egy hosszúnak tűnő séta, egy kínzóan lassú mozgó lépcsőzés, és egy óráknak érződő (pedig csak 5 perces) sorban állás után 2 kólával, kéz a kézben álltunk a bejárat előtt.

- Mehetnek be - mondta unottan az őr, miután a takarító kifáradt a teremből.

Majdnem 100 HATALMAS STAY sprintelt be, hogy elfoglalja a helyét... Köztük voltunk mi is.

Sajnos attól, hogy mi gyorsan leültünk, a film nem kezdődött hamarabb. Több mint 15 percet kellett várni... Majd mikor elkezdtek lekapcsolódni a lámpák, az egész terem felsikított az izgalomtól... De sajnos még csak az előzetesek kezdődtek. Na, ja. A SORS KEZE.

Újabb 10 keservesen hosszú és fárasztó perc után végre elkezdődött a film. A teremben síri csönd uralkodott, mindenki visszatartotta a lélegzetét. Amikor a sötét színpadon 8 kirajzolhatatlan alak jelent meg, Hwa-Binnal egymás kezére szorítottunk.

A koncert közben feltűnt, hogy Hyunjin nem volt önmaga. Mintha nem lenne jól...

Az egész filmet végig fanoltuk (khm... fangörcs volt ott erősen), majd szomorúan engedtük el egymás kezét, mikor a film véget ért, és a lámpák felkapcsolódtak.

- Mindenkit megkérnék, hogy maradjon a helyén - lépett be egy 40 körüli férfi, aki kék pulóvert, és fehér farmert viselt. - Bemutatom nektek - kezdte, majd elnevette magát -, vagyis igazából ismeritek őket, de íme a Stray Kids!

Nem mertem levegőt venni. A 8 tag sorban belépett a terembe. Bang Chan, Lee Know, Han, Changbin, Seungmin, I.N, Felix és végül a biasom, Hyunjin. Szemem a kétszeresére nőtt. Ez nem lehet igaz...

- Khm... Sziasztok! - köszönt mosolyogva Bang Chan, mire a nézőtér fele elájult. (Mj.: A másik fele már akkor elájult, amikor bejöttek...) - Mivel most itt vagyunk, bármit kérdezhettek.

Egyszerre 80 kéz lendült a magasba. A Stray Kids jót mosolygott ezen.

- Oké, menjünk sorba - ajánlotta fel a leader. Mivel mi az utolsó sor legszélén ültünk, megvárhattuk, amíg mindenki feltesz egy kérdést. A legtöbb értelmetlen volt... mint például „Hogy táncoltok ilyen jól?" vagy éppen „Miért jöttetek ide?". Erre pazarolni azt az egy kérdést... Na mindegy. Mikor elértek hozzánk, már egy órája válaszolgattak kérdésekre. Időközben Hyunjin felvette a híres „terhes" pózt, amin elmosolyodtam.

- Milyen volt egy üres nézőtérnek énekelni a felvételkor? - kérdezte Hwa-Bin. Jó kérdés...

- Egy teljesen új dolog volt, hogy nem voltak ott velünk a STAY-ek - válaszolt a barátnőm örömére a biasa, Changbin -, így egy-egy produkció után a stadionban teljes csönd uralkodott. De amúgy jó kérdés volt - mosolyodott el a rapper.

Hwa-Bin rám nézett, jelezve, hogy végzett.

- Khm... - őszintén fogalmam se volt, mit kérdezzek... aztán megláttam Hyunjint, ahogy egy pillanatra a szemét behunyva fájdalmas arccal a fejéhez kap... majd visszanézett rám. A szemébe nézve, csak neki intézve a kérdést szólaltam meg.

- Hogy vagy, Hyunjin? - szóltam aggódóan. Őszintén aggódtam érte.

Hyunjin szemszöge

Már mindjárt vége... Csak egy ember volt hátra. Az aranyos, piros farmerkabátot szorongató, és ROCK-STAR-os pulóvert viselő, rövid, szőke hajú lányra néztem.

- Khm... - kezdte bizonytalanul.

Hirtelen erős fájdalom hasított a fejembe, ezért egy nagyon apró, szinte észrevehetetlenül rövid pillanatra a fejemhez kaptam, majd visszavezettem tekintetem a lányra. Mostanában nem voltam valami jól, folyton hasogatott a fejem, már a forgatáson is... Egyfolytában stresszes, nyűgös és fáradt vagyok. Néha megmozdulni sem bírok.

A tagok azzal szoktak viccelődni, hogy terhes vagyok. Haha, NAGYON vicces. De én komolyan nem vagyok jól.

A lány egyenesen a szemeimbe nézett, és aggódó arccal, most már sokkal magabiztosabban szólalt meg.

- Hogy vagy, Hyunjin? - Abban a pillanatban úgy éreztem, belelát a lelkembe, az érzéseimbe. Abban a pillanatban a rosszullétem kezdete óta először éreztem úgy, valaki tényleg törődik velem. Halványan elmosolyodtam.

- Ha ti jól vagytok, én is - mosolyogtam a lányra hálásan. Köszönöm, hogy figyelsz rám.