Kisfiú - SanHwa ff.

28

Másnap is korán mentem edzésre, de Jongho nem volt ott. Lehet munkája van. Vagy lehet a mániákus boszorkány kedvese nem engedi el, nehogy a végén még én csábítsam el vagy ilyesmi. Szörnyű... Egyszerűen hülyeségnek tartom, ha valaki ennyire féltékeny és önző, ha a párjáról van szó. Ha félre akar lépni, úgyis félre fog lépni, ha minden percben ellenőrzöd. Ezt még az átkok se tudják megváltoztatni.

San csak akkor kezdte nyitogatni a szemeit, mikor hazaértem. Lezuhanyoztam, majd csináltam magunknak reggelit. Vonakodott felkelni, de miután sikerült leülnie az asztalhoz, jóízűen megevett mindent, amit elé raktam. Rákérdeztem volna, hogy mi volt ez tegnap, de végül jobbnak láttam, ha hagyom a dolgot. Bár azt még mindig nem értem, hogy hol fürdött, hiszen elmondása szerint az erdőbe mentek, de mindegy. Az is lehet, csak hazudta, hogy ne küldjem el zuhanyozni. Végülis egy alkalomba senki nem hal bele...

- Ma mész valahova? - kérdeztem mikor összeszedtem a tányérjainkat és beraktam a mosogatóba.

- Nem tudom még... Lehet.

- Szeretném majd tudni hova és mikor.

- Jó! - nyögte kelletlenül, majd azzal el is ment. Lemondóan megráztam a fejem, majd a szobámba mentem.

Kicsit megint átismételtem a szövegem. Nem tudom miért vagyok ennyire ráizgulva erre a szerepre, de minden áldott nap egy fél órát eltöltök ezzel. Szinte már erről álmodok. Mármint nem arról, hogy Honey főnöke vagyok és épp lecseszem... Sokkal inkább arról, hogy a szöveget tanulom, amiben Honeyt cseszem le.

Miután ismét végig rágtam magam rajta, eltettem a papírokat és kimentem a nappaliba. San valami filmet nézett épp és közben barackos tejet ivott. Gondoltam itt az ideje végre együtt lenni egy kicsit. Lehuppantam mellé, de tőle egy pillantást se kaptam vissza.

Kedvtelennek tűnik.

- Mi az, San-ah? - simítottam a hajába, de elhúzta a fejét és megint csak ignorált. - Mérges vagy? - kérdeztem. Persze válaszra sem méltatott. - Mi van veled? - sóhajtottam. Egy pillantást kaptam ugyan, de többet nem. Csak felhúzta a térdeit és ráhajtotta a fejét. Kivettem a kezéből a kis üveget és az asztalra tettem, csak hogy aztán magamhoz ránthassam és megöleljem. Nyafogni és ficánkolni kezdett, hogy el akar menni, de nem engedtem.

Puszilgatni kezdtem, ahol éppen értem. Az arcát, az orrát, a száját, az állkapcsát... Kis időbe beletelt, mire megnyugodott. Nem csókolt vissza, de legalább mostmár hagyta magát. Adtam pár utolsó cuppanós puszit, majd csak az arcát simogattam, amit lehunyt szemekkel hagyott. Ezzel elvolt pár percig, aztán a tarkómra nyúlt és lehúzott magához. Hosszú csókba invitált, aminek persze nem mondtam nemet. Jól esett nekem is, hogy végre van időnk egymásra. Hamar felbátorodott és szembe fordulva velem lenyomott a kanapéra. Szívesen hagynék neki mindent, tőlem tovább is mehetne, és tudom, hogy akarja is. De sajnos nekem ehhez egyszerűen most nincs hangulatom, fáradt vagyok és pihenni akarok. Szeretnék időt tölteni vele, összebújni és élvezni egymás társaságát egy film mellett, de San ezzel most biztosan nem elégedne meg, ahogy látom. Kicsit el is tolom magamtól, mikor negyedjére akar a számba jutni és bűnbánóan elmosolyodom az összezavarodott tekintete láttán.

- Fáradt vagyok, San...

- Egy hónapja fáradt vagy - mondta halkan, majd leszállt rólam.

- Ne haragudj - fogtam meg a kezét, de elrántotta.

- Hagyj békén, Hyung... Ha nincs kedved hozzám, inkább ide se gyere - fordította el a fejét, mintha csak valami bántót mondtam volna.

- Szeretnék veled lenni, de nem kell, hogy mindig élvezet legyen a vége.