Elveszett

2.Fejezet

Este 23:30 óra van. Készülök a parkba mert ugye muszáj oda menem. Felvettem egy fekete/sötét kék bő nadrágot és egy fekete bő felsőt a hajam hátra fogtam és elindultam a parkba.

Már 00:00 van de Nelson még sehol. Vártam még pár percet aztán 00:30-kor befutott.
-Késtél.-álapitottam meg
-Ha nem mondod nem tudom-
-30 kibaszott percet itt áltam.-emeltem meg kicsit a hangom.
-jolvan már nyugi!! Meg kellett várnom anyuékat. Tudod nem mindenkinek a szülei szarják le a gyereküket.- mentegetőzött. Én megfogattam a szemem és leültem a szökőkútnak a szélére. Igen a szüleim kb 10 éves koromban elhagytak és elköltöztek a...... faszom se tudja hova egy olyan szöveggel hogy "jobb lesz mindenkinek nélküled".
-Mindegy és akkor most mivel kezdjük?? Hogy a faszomba keresük meg azt a lányt??- idegeskedtem.
-Hé nyugodj meg- Probált nyugtatni amire én csak még idegesebb lettem.
- ATTÓL KURVÁRA NEM LESZ JOBB HA AZT MONDOD NYUGODJAK LE- ordítottam rá.
-jo jo oké oké csak ne kiabálj-
-jolvan megnyugodtam-
-végre és akkor most mi legyen?? Mit csináljunk??-kérdezte
-menjünk az erdőbe ahova ment mielőtt eltünt-javasoltam
-oké-

Elindultunk. Egész uton nem szolaltunk egymáshoz addig amíg az ut felénél el nem kezdtem agresszívan és idegbetegen panaszkodni.
-Nem hiszem el baszki. Miért pont nekem kell megkeresni ezt a lányt már egy éve eltünt. Ugysem találjuk meg. Már biztos meghalt. Azok a rohadt rendörök is fél év után abba hagyták a keresést pedig nekik ez a kibaszott dolguk nem nekünk.-Mondtam kicsit kiabálva.
-Jeszus neked idegbeteg problémáid vannak- álapitotta meg Nelson.
-Nekem nincsenek idegbeteg problémáim, neked van problémád azzal hogy idegbeteg vagyok, ez nem az én problémám-Mondtam nyugodtan. Hát most na nem tagadhatom hogy elég durva hangulat ingadozásaim vannak.

Most értünk oda az erdőhőz.
-Na most mi a faszt csináljunk??-kérdezte
-menjünk be-huztam magam után.
Ahogy egyre beljebb mentünk az erdőben ugy lett egyre sötétebb.
-öhmm ez biztos hogy jó ötlet??-kételkedett.
-Nem. De muszáj és kibaszott jo móka- az egyik ág magmozdult és Nelson egy kicsit megrándult én pedig persze kinevettem. Elindultam a zaj forrásához.
-Ne menj oda te hülye-huzzot vissza
-Engedj el!! Nincs veszíteni valóm!! Nem számítok senkinek- mondtam. De most komolyan mit érdekli őtt ha meghalok, még örülne is.
Elkezdtünk a hang irányába menni de nem találtunk semmit.

Kb 1 ora kersés után megálltunk.
-Bazdmeg itt nincs semmi-idegeskedtem.
-menjünk haza majd holnap elmegyünk a rendőrségre és megkérdezük hogy volt e valami nyom-javasolta Nelson de én megláttam az egyik kidölt fa alatt egy kilógó fekete rongy barabot.
-Nelson!-szoltam neki
-mivan??-
-Nézzd!!-oda mentem és kivettem a ruha darabot.
-szerinted ez az ővé??-
-Facebookra felrakták hogy miben volt utoljára. megnézem.-csak hogy nem volt térerő.
-Baszki!. Nincsen kurva térerő- idegeségemben eldobtam a telefonom.
-jo nyugi most menjünk haza majd holnap vissza jövünk-Mondta. Hallottunk valami hangot. Felkaptam a telefonom.
- Menjünk!!-mondta Nelson és elkezdtünk kifelé futni.........