10 év a sorsom

Első fejezet

A sors létezik? Nem tudom! Van egy vörös fonál ami össze gabajodik azzal a személy vörös fonalával aki az igaz szerelmem? Nem tudom! De lehetséges! Én hiszek benne, hiszek egy kicsi vékony vörös fonálban ami soha nem szakad el, bármeddig el ér akár a világ másik felébe is, és össze köt azzal a személlyel akit a világon a legjobban fogsz szeretni. Én hiszek benne, hogy ez igaz, és a rossz döntések is azért vannak, hogy egy nap találkozhassunk azzal a személlyel. Azt nem tudom, hogy ez a fonál a születésemtől kezdve össze van-e kötve azzal a személlyel, vagy csak a találkozástól kezdve, de én úgy hiszem hogy amikor megszülettem már akkor szerelmes lettem abba az emberbe, még akkor is ha nem tudtam ki az, még akkor is ha nem tudtam hogy ő már él vagy még nem született meg, még akkor is ha még saját magamról se tudtam. Ha nem így lenne akkor miért álmodom mindig róla? Az arcát nem látom, nem látom a szemét, nem hallom a hangját, de mégis tudom, hogy ő az. De miért van ez így? Nem tudom, de az biztos hogy a jelenlegi helyzetem az nagyon nem áll jól! Jelenleg csak menni akartam haza az iskolából. Igen, én egy 14 éves lány vagyok Dranks Zsófia, aki idén kezte a kilencedik osztályt Magyarországon. Magyarországon születtem, és nevelkedtem, de mégis mindig is jobban vonzott valamiért Ázsia. Szeretem az Ázsiai kulturát. Szeretem az animét a K-poppot és a K-dramat de a Japán drámákat is szeretem, szeretek olvasni, videókat készíteni. És van egy álmom, hogy operatőr legyek. És találkozzam azzal a személlyel aki elrabolta a szívem! Igen ő egy K-pop idol, az Deng Bee-ből Lee Tan Sua. Az az álmom, hogy egy szép napon a kamerám előtt láthassam. Tan Sua-t nagyon sokan szeretik nem csak én, bár ez egyértelmű, jóképű, kedves, kicsit gyerekes de nagyon menő, a hangja meg el se lehet mondani! Egyszerűen aki meghallja biztos, hogy a fanja lesz! Ki ne szeretne belé? Rengeteg képem van róla, a szobám falán egy cm hely sincs mert tele van plakátokkal. Rengeteg fan cuccom van, és mindig veszek újakat. Minden album meg van amit eddig kiadtak. Már a debütálásuk óta nagy rajongója vagyok az Deng Bee-nek. 6 évvel ezelőtt debütáltak 2018. Február 20. Ez a banda egy Dél-Koreai fiú banda ami öt tagból áll.
Kim Hayun, ő a legidősebb tag 1997. Április 8.-án született, és ő a vezető, mindenki nagyon szereti, a fanok is és a banda tagok is. A banda tagok bátyjukként kezelik őt.
Han ő a második legidősebb tag, 1998. Június 30.-án született, ő a második legnépszerűbb tag a bandában. A rajongok nagyon szereti, hogy kicsit "hidegebb" a személyisége.
Seo-Jun ő a bandában a harmadik legidősebb tag 1999. Oktober 18.-án született, ő a legviccesebb, és mindig fel tudja dobni mindenki napját, ha szomorú. A fanok és a banda tagok is nagyon szeretik a humorát. Nagyon aranyos a kisgyerekekkel is.
Ji-Ho ő a negyedik ha kort nézünk, 2000. Január. 12.-én született. Ő és Tan Sua már gyermek koruk óta legjobb barátok, és ezt ki is mutatják, és ezt imádják a fanok. Nagyon szereti a fanokat, de egyszer amikor hatalmas utálatot kapott öngyilkos akart lenni, de ebben hála istennek Tan Sua megállította, és aztán a fanok is elmondták hogy legyen erős mert nagyon szeretjük őt.
Tan Sua ő a legfiatalabb a bandában. Életvidám és kedves. A hangja elképesztő. Egyszer volt egy kérdés a bandának, ami így szólt: " Ki az aki beragyogja a napjaitokat még akkor is ha bennetek vihar van?"  És mindenki azt mondta, hogy Tan Sua. Ő egy elképesztő ember. Azt mondják, hogy rengeteg ember ő miatta nem lett öngyilkos.
Én a debütálásuk óta rajongó vagyok. Eddig mindig az volt a legnagyobb bajom, hogy mindig elfogyott az a pénz amit sok hónapon keresztül gyűjtöttem, mert mindig egy pillanat alatt el tudtam költeni K-poppos cuccokra. És igazából jelenleg is ez a legnagyobb problémám, de mégis más. Ma Szeptember 15.-e van, ez a nap nagyon fontos számomra, mivel ezen a napon van Lee Tan Sua-nek a születésnapja, most lett 24 éves, 10 évvel idősebb mint én, mivel 2000. Szeptember. 15.-én született, Szöulban. És mivel ma van ezért a Cég kiadott egy új albumot, egy születésnapi albumot, amit el is mentem megvenni. Viszont amikor indultam volna ki az üzletből, abban az egyetlen egy másodpercben teljesen megváltoztattam az egész életemet. Ahogy kiléptem az ajtón, neki mentem egy embernek, akit fel is löktem és ki is esett a telefon a kezéből. Ez az ember egy fiú volt, aki el takarta az arcát. Volt rajta bézbólsapka, napszemüveg és maszk, nem lehetett látni az arcát. Amint megláttam, hogy mit tettem egyből nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felálni, és meglepetésemre elfogadta. Segítettem neki felálni.
-Hé, te lány! Szólt oda hozzám, nem volt bunkó, de kedves se.
-Igen? Néztem rá értetlenül. -Oh! Bocsánat hogy fel löktelek! Kértem bocsánatot kétségbeesetten. -Jól vagy? Kérdeztem.
-Én jól vagyok, de az ott nincs! Mutatott mögém. Hátra néztem, és láttam a telefont amit miattam ejtett le. Oda mentem felvenni neki, és a kezébe adtam.
-Nagyon sajnálom, nem szándékos volt. Túlságosan magamba meredtem.
-Ki kell fizetned, a te hibád miatt tört el az új telefonom.
-Hé! Azért te is bocsánatot kérhetnél, végül is nem a telefont kéne nyomkodnod amikor sétálsz! Mondtam felháborodva.
-Az csinálok amit akarok, én megtehetem! Mondta gúnyosan.
-Azt csinálsz amit akarsz? Ki vagy te? Még mindig fel vagyok háborodva
-Majd megtudod. Mutatott felém. -Ki kell ezt fizetned! Mutatta felém a telefonját.
-Hé! Szóltam rá mérgesen.
-Hogy hívnak?
-Engem? Néztem rá értetlenül. Mégis miért kérdezi?
-Ki mást? Felnevetett halkan egy kicsit gúnyosan.
- Dranks Zsófia. Mondtam kicsit értetlenkedve, nem értettem, hogy miért akarja tudni a nevem. Végül is egy másodperce, még veszekedtünk.
-Zsófia, mi? Nem láttam, de éreztem hogy kicsit mosolyra húzza a száját.
-Te jól vagy? Kérdezte kicsit félénkebben.
-Iigen, jól vagyok. Kicsit meglepődtem. Mégis csak az előbb veszekedtem vele
-Értem. Zsebre rakta a telefonját és megfordult. Most a széles hátát látom, nem tudom miért de nagyon ismerős valahonnan. -Majd még találkozunk. Majd intett egyett a jobb kezével.
-Mi van ezzel? Mondtam magamba meredve. Közben elindultam haza felé. Nem értem, hiába veszekedtünk, nem éreztem benne egy kicsi haragot se, és még a hangját se emelte fel. Miért van ez? Meg olyan fura, mintha már láttam volna, és mintha ismerős lenne a hangja. Mitől van ez? És az, hogy megdobogtatta a szívemet a hangja? Miért olyan ismerős? Annyira ismerős, de honnan? Már találkoztam vele? Miközben ezen gondolkodtam, a telefon hírtelen megrezzent a zsebembe. Elő veszem, hogy megnézzem miért. Tan Seu kirakott egy insta sztorit! Örültem neki, mindig boldoggá tesz amikor ki rak bejegyzést vagy sztorit. Egy kép magáról, ahogy egy ismerős szökőkút előtt szelfizik, és van egy szöveg is amit leírt angolul és koreaiul is, ahogy általában szokta: "Ma nekem jött egy lány, és el estem, ezért kicsit koszos lett a ruhám, a telefonom meg el tört, mivel kiverte a kezemből." "Nekem jött egy lány"? Néztem a telefonomra értetlenül. "Eltört a telefonom"? Vicces pont ugyan ez történt velem is, csakhogy én voltam az a lány aki neki ment egy fiúnak. Megint megrezzen a telefonom, újabb sztorit rakott ki. Ezen a képen most el van takarva az arca, egy bézbol sapkával egy napszemüveggel és egy maszkkal. Megint van egy szöveg is ugyan úgy angolul és koreaiul, de most egy harmadik nyelven is ki írta: "Biztos vagyok benne, hogy az a lány ismer engem, mivel egy K-poppos boltból jött ki, az én születésnapi albumommat elrakva." Magyar? Miért írta ki magyarul is? Mi? -Mi? M-MI? TAN SUA? Ő NEKI MENTEM NEKI? Ordítottam el magam meglepődve. A körülöttem lévők furán néznek rám, és ezt észre is veszem. Nem is csodálom, hisz az utca közepén elordítottam magam. Persze, hogy furán néznek. -Mi? Ez a szökőkút olyan ismerős. Ez tudom hol van. Nincs innen messze a közeli parkban. Néztem a telefonomat. -BOCSÁNATOT KÉREK! Ordítottam el magam, majd rohantam is az ismerős helyre. Mostmár értem miért volt ismerős! Mostmár értem miért dobogott olyan gyorsan a szívem! De! De mégis honnan tud ő magyarul? Soha nem mondta hogy tudna. Még az internet is csak az Angolt, Koreait, Kínait, Franciát és a Japánt adja ki, hogy ő csak azokon a nyelveken tud. És mégis mit keres Magyarországon? A születésnapján? Miért? Már a parkban voltam, és a szökőkútat is láttam, de valaki megfogta a kezem.
-Hamarabb találkoztunk újra mint gondoltam, Zsófia! Szólított meg egy ismerős hang.
-Te! Te Tan Sua vagy? Kérdeztem miközben próbáltam levegőhöz jutni.
-Igen én vagyok. Egy rajongom vagy nem?
-Rajongó? Nem csak egy rajongó, én totálisan imádlak! Mondtam még mindig levegő hiányában.
-Oh, értem. Szóval te egy hatalmas rajongó vagy. Mosolyodott el, miközben levette a maszkját.
-Valami olyasmi. Nem mondhattam el, hogy totálisan belé voltam esve, és hogy most is örült gyorsan ver a szívem. -De te mégis, hogy és mikor tanultál meg Magyarul?
-Én? 10 éves korom óta tudok.
-Tíz? Mi? Már 14 éve? De akkor miért nem mondtad soha? Néztem rá értetlenül.
-Mert csak egy valakinek akartam elmondni.
-Egy valakinek? És ki az? Mármint, izé... Mielőtt befejezhettem volna a szavamba vágott.
-A szerelmemnek. Kicsit mintha kipirult volna.
-Szerelmednek? Annak akibe már 14 éve szerelmes vagy? Annak a lánynak? Kicsit szomorú vagyok, hiába tudtam, hogy van már egy szerelme még így is hitettem magam azzal, hogy ha keményen dolgozok talán van esélyem.
-Igen annak a lánynak. Ő egy magyar lány.
-Magyar? Ezt nem tudtam, mivel ezt nem mondta el soha. -De akkor miért beszélsz velem magyarul? Ezt nem azzal a lánnyal kéne tenned?
-Ki tudja? Felemelte a karját és kacsintott egyett. Hírtelen azt hittem, hogy a szívem hírtelen megáll. -Nekem viszont most mennem kell. Itt a kocsi. Mutatott egy fekete autóra.
-Vávárj, kérlek, kérhetek egy autogramot?
-Autogramot? Persze. Oda adtam neki a szülinapi albumot és egy tollat. -Kész.
-Köszönöm! El mosolyodtam, az örömtől.
-Várj. Tessék. Elő vett egy lapott. Ami nem is egy lap volt hanem egy jegy a koncertükre.
-Ezt miért adod nekem? Néztem rá értetlenül.
-Csak úgy. Legyél ott! Mindenképp látni akarlak. Bólintottam egyett majd elvettem a jegyet. Majd amikor a kezemben volt a jegyet elmosolyodtam, és azon járt az agyam, hogy azt mondta, hogy "Mindenképp látni akarlak"
-És hívj Tan-nak! Nyugodtan írj rám instán, neked vissza írok.
-Tan-nak? Erre csak bólintott egyett. -Tényleg majd vissza írsz?
-Persze, de most tényleg mennem kell. Szia. Intett egyett.
-Szia. Intettem neki. Majd beszált az autóba. És el ment. Úristen, azt hittem a szívem majd ki ugrik a helyéről annyira gyorsan vert. Még álltam ott néhány percet majd elindultam haza, a szívem még mindig zakatolt az izgatottságtól. Miközben haza sétáltam csak a koncert jegyre tudtam gondolni amit ő maga adott a kezembe. Amint haza értem rohantam fel a szobámba és vettem elő a jegyet hogy jobban megnézhessem. Hát ez? VIP? Mi? Ez egy VIP jegy? A VIP jeggyel lehet beszélgetni a koncert végén a tagokkal és lehet velük kérni fotót, de ez nem minden. Ezzel a jeggyel a legjobb helyre mehetek elől, és a koncert után van egy kisebb találkozó ahova csak azok mehetnek akiknek VIP jegyük van. Ez egyszerűen elképesztő! És itt lesz Magyarországon. És én kaptam rá először jegyet. Ez a koncert még be sincs jelentve, elképesztő! Egy hónap múlva lesz megtartva Október 28.-án. Mindenképp elmegyek! Ez egy kihagyhatattlan lehetőség. Nem hagyhatom ki! Mi van az életemmel? Találkoztam a biasommal, beszélgethettem vele és még egy koncert jegyet is kaptam tőle. Hogy lehetek ennyire szerencsés? Annyira sokáig gondolkodtam ezen, hogy besötétedett és már el aludtam.