Ez is csak egy átlagos napnak indult. Egy kávézóban dolgozom ahova rengeteg fajta ember jár. A mai nap is tele volt a kis helység. Tudni kell, hogy ez a legjobb kávézó a városban. Még szerencse, hogy hárman vagyunk felszolgálók. 3 éve dolgozom itt és mindig ugyanazok a vendégek itt vannak. De a mai nap egy kicsit különleges volt.
-Ez meg mi?-kérdezte Inez és nézet kifele az ablakon. Én is kinéztem és 2 furgon állt meg a kávézó előtt majd maszkos emberek szálltak ki belőle és rohantak be fegyverekkel.
-MINDENKI A FÖLDRE!-kiabálta az egyik. Mindenki a földre feküdt. A falhoz tereltek minket míg Mikitől a pénzt kérték. Nagyon féltem bármikor megölhetnek. Pár perc múlva viszont szirénákat hallottunk. Kicsit megnyugodtam azért.
-Ha valaki meg mer szólalni az meghal.-mondta az egyik rabló. Egyszer csak Inez oldalba bökött.
-Minden rendben lesz.-suttogta hallkan.
-Atya világ de jól nézz ki ez a rendőr.-mondta Panna is hallkan. Kinéztünk az ablakon és egy írtó jóképű rendőr állt az ajtóban.
-Engedélyt kérek, hogy bejöjjön velem a társam.-hallottam meg nagyon mély hangot.
-Megadom.-mondta a főnök. Bejött a 2 rendőr.
-Az én nevem Domenico Gotti.-mutatkozott be a túsz tárgyaló. A tanuló is bemutatkozott.
-Megnézhetnénk a túszokat?-kérdezte Gotti.
-Persze.-adtak nekik engedélyt. Hozzánk jöttek majd mindenkin végig néztek.
-Mindenki jól van?-kérdezte tőlünk.
-Igen.-válaszolták egy páran. Én még mindig lehajtott fejjel ültem a helyemen. Láttam, hogy megáll előttem valaki majd legugolt.
-Minden rendben van hölgyem?-kérdezte tőlem a mély hang. Csak bólogattam, hogy igen.
-Bántották?-tette fel az újabb kérdést. Nemlegesen ráztam a fejem.
-Ki foglak innen vinni épségben.-simított végig a karomon majd felállt és vissza ment. Majd elkezdtek tárgyalni. Sok mindent kértek de épségben kivittek mindenkit. Már csak Inez és én voltam bent.
-4 felszólítást kérünk és tisztességes üldözést.-mondta a főnökük.
-Rendben. Túsztárgyaló az akció parancsnoknak.-szólt a rádióba Gotti. Bemondta a rádióba amit engedélyezett az akció parancsnok.
-Okés hozzátok a túszokat.-mondta a férfi majd a másik amelyik fegyvert tartott ránk felállított majd hozzájuk vittek minket.
-Átnéznénk azért a hölgyeket.-mondta mint kiderül Ford.
-Nyugodtan.-adta meg az engedélyt. Ford jött hozzám.
-Szabad?-kérdezte kedvesen. Bólogattam és ő elkezdett átkutatni. Szépen lassan haladt lentről felfele. Végig kirázott a hideg.
-Tiszta.-mondta a tanonca.
-Rendben ő is.-mondta Ford majd letettem a kezemet. Mindenki készen állt a kimenetelre.
-Majd fuss oda a szőke hajú rendőrnőhöz.-mondta Ford suttogva nekem. Csak bólintottam majd amikor kiindultunk akkor azt tettem amit mondott, mert ő a rendőr.
-Gyere és ülj be.-mondta a nő majd beültem a rendőrkocsiba hátra. Nem tudom miért kellett beülnöm de furcsa. Egyszer csak Ford ült be a volán mögé majd a nő mellé. Be kötöttem magam mert egy az, hogy rendőrök a másik pedig az, hogy nem tudom mire számítsak.
-Készen állsz Barbi?-kérdezte a nőtől azon a mély hangján.
-Igen.-mondta Barbi. Ford a tükörből rám nézett majd kacsintott utána vissza nézett az útra.
