Little Liar

0.1

Játék a Sivatagban

Semmi nem volt tervben, ahogy te sem.
Nem terveztem azzal, hogy egy nap újra érzem azt amit már hosszú ideje nem éreztem. Mégis te voltál az aki ezt bennem újra ébresztette.

Felélesztetted bennem ezt az érzést, ami mégis csalfa volt. De nem csak ez, minden más ami elhangzott e-falak között, minden szavad számomra labirintus volt.

Hatalmas falai nem segítettek azon hogy eltudjak igazodni, mégis kedved szerint tudtál engem megvezetni. Ígéretet tettünk egymásnak, amint kiléptél az ajtón, hirtelen semmisé váltak. Én tartottam a szavam, ezért is játszottál velem.

Ám a játék aminek te voltál a házigazdája, mégis számodra fontos volt. Szerettél kétségek között tartani, látni ahogy szenvedek. Látni miként adom önként darabjaimat neked.

Mégis, nem merek tőled elköszönni, nem akarok. Akármennyire is fáj, nem tudok.
Vicces nem gondolod?
Én voltam az, aki nem fordított nagy figyelmet az üzeneteidre. Most mégis én vagyok az, aki szomjazik érte. Mint egy korty víz a hatalmas tikkasztó sivatagban.

Nem hiszem hogy ki tudok jutni belőle. Ám ha mégis megtalálnám a végét, vissza fordulnék. Akármennyire is szenvedek, minden egyes korty a hűsítő oázist látatja velem. Egy olyan dolgot amit egy nap talán elérhetek. És ha kell, én továbbra is szenvedek.

—Seoyuun—