A harcos

1.

10 év múlva
Épp egy tea délutánon ülök ahol éppen az édes anyám próbál engem is belevonni a társaságba. Szerencsére nem nagyon jár sikerrel. Minden héten rendez egy ilyet hátha meg változók. 10 év alatt nem sikerült elérnie, hogy érdeklődjek azon elfoglaltságok iránt mint minden hölgy.

Ha kérdeznek valamit rövid diplomatikus válasz adok rá. A tudásom azóta kiterjed: írás, olvasás, számolás, politika, fegyvertan és használat.
Ezekről csak én és Merse mester tudunk mivel ő tanított.

5 perc van hátra a teázásból azaz 5 perc és szabad vagyok de a szabadságért meg kell dolgozni.

- Mira és neked van kiszemelted?

Szerencsére nincs már olyan, hogy érdek házasság úgy, hogy ezen nem kell idegenkednem.

-Nem hála istennek nincs.

- De hát miért? Hiszen csinos vagy okos is vagy nem szeretnél férjhez menni?

-Nem .

Egyszerű de nagyszerű válasz és már csak 1 perc.

-Pedig olyan jó életed lenne.

6...5...4...3...2...1...
-Nos ha megbocsátanak akkor most mennék. Ja és így sokkal jobb az életem.

Ezzel el is tűntem a szalonból és már rohantam is átöltözni mert el fogok késni.

A szobába érve gyorsan nadrágba bújtam levettem a fűzőm és a hajam is befontam. A kardom, a tőröm és az íjjam megfogva indultam el a hátsó kijárat felè.

Mindenemet a mestertől kaptam aki tíz éve oktat arra hogyan legyek jó lovag.

-Szép napot mester.

-Szép napot Mia most szeretném ha bemutatnád miket tudsz.

-Rendben.

Azzal be is mutattam a tudományomat.

-Oké mára ebből ennyi kérném a tőrön kívül. A tőr csak vészhelyzet esetére lesz nálad mostantól erősíteni fogunk mert gyenge vagy.

-Rendben mester.

A maradék időben erősítő gyakorlatokat csináltam.

-Mester szeretnék kérdezni valamit.

- Mond csak.

-Szeretnék indulni a tornán.

-Szó sem lehet róla! Mia az nem neked való nálad magasabb és izmosabb fiúk vesznek részt a tornán!

-Kérem mester! Mindent megteszek többet edzek erősítek mindent.

A könyörgésem megtette a hatását.

-Rendben ha a tornáig úgy látom, hogy fejlődtél fizikailag akkor részt vehetsz a tornán, de csak akkor ha én úgy gondolom, hogy felkészültél rá.

-Köszönöm mester köszönöm! Nem fog csalódni bennem.

-Nos akkor holnap egy órával előbb itt találkozunk.

-Igenis mester.

Azzal elbúcsúztunk. A mester elment de én még mindig edzettem nagyon szeretnék indulni ezen a versenyen.

Éppen egy rövid pihenőt tartottam amikor is meg mozdult a bokor.

-Kivan ott? - pattantam fel hirtelen.

-Csak én vagyok az. Nyugalom.

Lépett elő a bátyám a bokor mögül.
-Szerencse, hogy épp pihenőt tartottam. Nem lenne jó ha meglátja még a végén beárulna.

-Mit keresel te itt?- kérdeztem, hogy tereljem a gyanút a hosszas hallgatásomról.

-Érted jöttem órák óta el tűntél és ezért eljöttem ide mert ez a kedvenc helyed, hogy haza vigyelek.

-Értem. Induljunk.

Azzal felpattantam és már el is indultam vissza az udvarba.

5 perc múlva

Az udvarba be érve elindultam a szobámba. Útközben sajnos belefutottam édesanyámba.:

- Mira merre jártál?

-Csak az erdőben el aludtam a tisztáson. Aztán jött Tom és haza jöttünk.

-Rendben de legközelebb ez me forduljon meg vagy legalább szólj ha tovább maradsz.

-Rendben anyám.

Ezzel el is tűntem a szobámba és vacsoráig ki sem jöttem onnan. Mindenki csendben evett mert nem volt miről beszélgetnünk. A napom nagy részét azzal töltöm, hogy a mestertől kapott és a bátyámtól lopott könyveket olvasom ès edzek. Erről sajnos nem számolhatók be nekik mivel erről a kiképzésről semmit nem tudnak. Annyit észlelnek, hogy ha törik ha szakad én minden nap elmegyek az erdőbe ugyan akkor.

-Na és milyen volt Tom a kiképzés?

-Elmegy nem is értem miért kell ennyit dolgozni. Nem lehetne egyszerűen csak lovagnak lenni? Kiképzés nélkül?

-Nem Tom! Nem lehet!- csattantam fel-
Ez nem egy munka hanem élet cél és csak az lehet lovag aki így is tekint rá.

-Te ezt nem értheted! Te csak itthon ülsz és olvasol! Soha nem dolgoztál meg még semmiért.

-Ez nem igaz! Köszönöm ezt a csodás vacsorát.

Fintorogtam és mentem fel a szobámba. Van egy titkos helyem a tető. Az ablakomból ki tudok oda mászni és van, hogy éjszakákat töltök ott. Ez ma sem volt másképp. A tetőre kimászva megcsapott a friss éjszakai levegő. Fél óra múlva pedig a gondolataim a merülve nyomott el az álom.