Nap, mint nap szállok az égbe,
Hulló csillag néz le rám.
S a Holddal keringőzöm át
A legsötétebb éjszakát.
Napsütötte éjjen át,
Táncolunk míg a Föld bírja
Egyre nehezebb lépteink súlyát.
Majd a végén beszakad.
Làba kél a napsugárnak,
Velünk ropja, szájunk tátva.
Vigyázat, mert még meglátnak
A titkos égi tàncot járva.
