Eldarya - A múlt láncai

3. Igyunk

Harmadik napja vagyok Miki csicskásának befogva és rohadtul nem tetszik. Egész áldot nap ugráltat és a kezdeti lázadásomat néhány megkergetés és jó pár órányi dutyiban ülés jutalmazott. Minden nap be voltam hajítva Miki által miután sikerült elkapnia nem megpörkölve. Írtó gyors ez a kitsune és remek a hallása ha léptekről van szó. Igaz nem volt velem könnyű dolga mivel a lopakodásban már gyakorlott vagyok, de a macska-egér játékunk valahogy mindig az én saramra végződött. Fáradtan sóhajtva pakolásztam a konyhánál. Miki kiadta az utasítást, segítsek az ellátmányt elpakolni. Persze ez Karutonak, a szakácsnak nem tetszett, de Miki parancsának még ő se mondhat nemet. Szóval a reggelem azzal telt, hogy a vén kecske morgolódásait hallgattam pakolásom közepette. Annyi szent, ha rendeznénk egy morgolódási versenyt esélyes lenne a győzelemre.

-Hé, kölyök! Járjon a kezed, hogy minél hamarabb megszabadulhassak tőled.- szólt hozzám, de jobbnak láttam ha inkább csendben folytatom a melót. Én se jókedvemből vagyok itt. Legszívesebben hazamennék és Lucyval és Royal lennék. Remélem semmi bajuk sincs.

- Sziasztok, hogy vagytok ma?- lépett hozzánk Adam. Na igen ezzel a pasassal se beszéltem sokat, asszem jobb is. Még mindig nem szeretnék fűződni ehhez a világhoz, felesleges. Amint sikerül megtalálnom a Lélek kristályt már itt se vagyok. Csak azelőtt meg kéne tanulnom az itteni nyelvet amitől Miki tanításilag eltiltott. Kerónál próbálkoztam már, de nem akar a nagyfőnök szavának ellenszegülni. Egyikünk se járna jól állítása szerint. Persze azért a szobámban az eddig tanultakat gyakorlom, hisz ezt nem veheti el tőlem!

- Szokványosan. Ismét utazásra készülsz?- váltott a szatír hangneme kedvesebbé. Ilyenre is képes?

- Most csak egy gyors küldetésre megyek. -mosolygott kedvesen a vörös hajú férfi. Én nem foglalkoztam kérdésével, inkább tovább pakolásztam.

- És te Nico? Hogyan bírod Miki feladatait?- érdeklődte Adam. Na tessék! Próbálok kimaradni az egészből és nem jön össze. Válaszként vállat rántottam szokásos közömbös arccal és folytattam a melót.

- Ha Adam kérdez valamit válaszolj normálisan! Ez a baj a mai fiatalokkal.- morogta Karuto,de Adam vállára tette kezét.

- Csak még nem nyílt meg felénk. Emlékezz, az elején én is hasonlóan viselkedtem. Utána milyen jól összebarátkoztunk. Bár az én esetem másabb volt. - nyugtatta barátját a vörös. Ő? Hasonlóan? Valahogy nem vagyok képes elképzelni. Amennyit hallottam és láttam belőle azt szűrtem le, hogy mindenki mennyire oda van érte és szeretik. A legjobb példák Miki és Karuto ezidáig. A polcra tettem az utolsó élelmet és végre sikerült befejeznem ezt! Fáradtan sóhajtva nyújtóztam és Adam már mellettem termett.

- Úgy hallottam kinti küldetést még nem kaptál. Lenne kedved velem tartani?- érdeklődte jókedvűen. A falakon túl? Valóban nem jártam még kint, de nem szeretnék társasággal kijutni oda. Ki tudja mik a valódi indokai amiért így viselkedik velem.

-Kösz, de nem. -nyugtáztam ennyivel magam részéről,de Adam jól rácsodálkozott.

-Majdnem minden újonc arra vagyik, hogy a falon túl kaphasson egy izgalmas feladatot.- erre ismét vállat vontam.

- Nekem fontosabb dolgaim is vannak ennél. - intettem és elindultam kifele. Ám a férfi utánam jött miközben a vén kecske szitok szavakkal illetett engemet . Úgy fest még jobban magamra haragítottam a kerge kecskét,nem mintha izgatna.

- Kérlek áruld el mik azok a fontos dolgok? Hát ha tudok segíteni.- lépkedett utánam. Mit vétettem a világ ellen? Csak haza szeretnék jutni. Szerintem nem nagy kérés!