Barátságnál több... Vagy mégsem?

Bevezető

Annyira sablonos a sztori, hogy bárkivel előfordulhat. Veled, barátnőddel, unokatesóddal tényleg bárkivel. És velem is megtörtént bármennyire elleneztem.
Szerelmes lettem a fiú haveromba. Bele sem gondoltam, hogy érzek iránta valamit már csak akkor amikor késő volt. Nem happy end szóval hiába várjuk a románcot, az aranyos fiút és az esetlen lányt. Mert az élet nem egy bugyuta szerelmes könyv, pedig még én is elhittem...
Azt mondják életünk során 3 szerelmet kapunk. Az első a kis aranyos szerelem ahol csak tanulunk. Megtanuljuk milyen szeretni valakit és szeretni magunkat.
A második szerelem az ami padlóra küld. Megtalálod azt akivel úgy érzed az életedet is le élnéd majd jön egy csattanó és vége. A legfájdalmasabb véggel és legnehezebb gyógyulással.
A harmadik szerelem az amire nem számít senki. Csak hopp és ott vagy, hogy szereted. Olyan pillanatban talál rád amikor végre ki másztál a gödörből és reménykedünk, hogy ne kerüljünk vissza abba a bizonyos gödörbe.
És igen te voltál a harmadik szerelmem. Nincs mit magyarázni rajta, szerelmes lettem.
Bele szerettem a lelkébe pedig tudtam hogy mérgező...
Bele szerettem a szemébe miközben tudtam , hogy mást néz...
Bele szerettem a személyiségébe pedig tudtam, hogy meg játsza magát..
Beléd szerettem, pedig tudtam , hogy nem szabad. Tudom , hogy több volt mint barátság. De elég lett volna egy szerelemhez ? Nem hinném. Mert abban a vitában kérdés nélkül a többiek pártját fogtad engem meg sem hallgatva. Pedig abban a társaságban bár tudnád miket beszéltek rólad.
Szóval neked üzenem, hogy már csak távolról nézlek, de a titkodat őrzöm...