Barátságnál több... Vagy mégsem?

A nagybetűs találkozásunk

Azt sem tudom mivel kezdjem, talán a legelején...

2023. Szeptember. 01

Harmadik évemet kezdtem szakközépbe. Ugyan úgy kezdődött az első nap mint három éve. Reggel fel vettem kínlódva az egyenruhámat,  sírtam pár percet a szüleimnek, hogy miért pont ilyen fazonú a szoknyám, majd elindultam a buszhoz.
A buszom 6:30kor indult. Azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok, de ehhez hozzá tartozik, hogy kb 02:20ig sorozatot néztem. Fel szállt a haverom majd a barátnőm is. A haverom (Áron) mosolyogva rám nézett majd megosztotta a gondolatait.
- El aludtál?- nevetett rajtam. Kicsit ismer.
- El- forgattam meg a szemem - ennyire látszik?
-Ahaa - majd a barátnőm felé fordult -  Enikő hallod adj neki is egy olyan kávés csokit!- erre Enikő a táskájába kutatva nevetett. Tippem sem volt mi a baj azzal, hogy magamat nem hazudtolva ismét elaludtam. Aztán kiderült.
- Emlékeztek meséltem, hogy lesz egy új osztály társam, ő is ezzel a busszal fog járni - mesélte izgatottan Áron.
- Normális??- kérdezte Enikő. Mindketten tisztában voltunk azzal a ténnyel, hogy bővül a csapat.
- Szerintetek?- nézett hol rám, hol Enikőre -  biztos, hogy nem normális. Önként rám írt , hogy nem e jöhetne velünk suliba - nevetett.
-Huhaa - reagáltunk egyszerre. És vártunk.
Áronék szüntelenül a hétvégét beszélték, de ők mikor lettek ilyen jóba? Programot szerveztek kettesben, mikor eddig levegőnek nézték egymást. A gondolat nem hagyott nyugodni így szóvá is tettem.
- Ti mit kerestetek együtt szombaton? Mikor mindketten le ráztatok, hogy most nem alkalmas? - mert én szombaton írtam Enikőnek, hogy nincs e kedve eljönni velem hajfestéket venni. Le rázott úgy mint Áron. De pontos indokot nem kaptam.
- Hát izé...Reggel mikor mentem a boltba találkoztam Áronnal és felajánlotta, hogy haza kísér. El beszélgettük az időt. Ne haragudj!-  nézett rám szomorúan Enikő. -Most fog felszállni! Lányok kérlek normálisan! - nézett ránk Áron.
-Auuu!- nevettünk Enikővel.
Borzalmasan izgatott voltam. Kíváncsi voltam, hogy milyen ez a fiú. Mit fog gondolni rólunk? Jóba leszünk mi egyáltalán? Milyen lesz az első benyomása? Mert ugye fontos az első benyomás. Egyszerre több kérdés futott át az agyamom és nem akartak szűnni a kérdések. Aztán felszállt. Akkor ott, abban a percben úgy éreztem, megszűnt a külvilág.
Felszállt a buszra egy kis szemüveges hosszú hajú kisfiú. Enikővel egyszerre kezdtünk el nevetni. Áron teljesen le fagyva nézte a kisfiút.
- Tudom, hogy ilyet csak a lányok mondanak, mikor próbálják elhitetni a másikkal a dolgokat, de esküszöm képen nem így nézett ki.- Enikő rám nézett majd azt mondta: - Ohh Lili is hányszor mondta már ezt. Spoiler képen is és élőben is gáz volt a gyerek. - Ezen csak nevetni tudtam.
-Ő az! Tudtam én hogy nem lehet az a kis vaksi kisfiú!- nézett Áron el a fejem mellett. És akkor tényleg megállt az idő. Ott állt és a tekintete folyamatosan járt. Keresett valakit. Vagyis minket.
Nem volt olyan hű de helyes mint az amcsi sorozatokban az új srácok. De volt benne valami vonzó. Volt benne valami ami követelte az ember tekintetét. Volt benne valami amitől az én fejem teljesen kiürült.
- Sziasztok! A nevem Dávid....