Jean
Mondstadt 14:23
Csak egy átlagos napnak tűnt az egész. Klee reggel szabadult büntetésből és azt mondta hogy elmegy az erdőbe játszani. Nekem sok dolgom volt ezért elgedtem miután a lelkére kötöttem hogy nem robbant fel semmit. Eltelt egy kis idő aztán kopogást hallottam az ajtón.Jean: Szabad
Nem kellett sok az ajtón szinte bevetődött Sucrose és azután észrevettem hogy nehezen lélegzett.
Jean: Sucrose jól vagy?
Sucrose: Én igen .... de baj van.
Jean: Baj? Milyen?
Sucrose: Klee az! Eltűnt!
Jean: Eltűnt?! Hogyan?! Láttál valamit?
Sucrose: Nem, amikor jöttem vissza a városba akkor találkoztam Monával és mondta hogy látta Klee-t futkározni az erdőben egyedül majd hozzátette , hogy lehet vissza kellene ide hozni nehogy véletlenül felrobbantson valamit vagy valakit, ezután elment én meg elmentem megkeresni Klee-t. Amikor az erdő mélyebbik részére értem hallottam egy sikítást amiről rögtön tudtam, hogy ő az. Viszont amikor oda értem ahonnan a sikítást hallottam csak a táskájáról Dodoco-t találtam, tovább akartam keresni de jött egy csoportnyi Fatui ügynök ezért inkább úgy döntöttem , hogy szólok neked.
Mire a mondandója végére ért már a padlón lihegve ült.
Jean: Nyugalom majd megkeressük, te addig menj haza. Még egy kérdés. Hol a fenébe van Albedo?
Sucrose: Dragonspine-ba mint a legtöbbször.
Jean: Ok én megyek a többiekkel Klee-ért ha kérdezik nem vagyunk itt.
Sucrose: Ok vigyázzatok!
Lerohanok a könyvtárba megkeresni Lisa-t. Szerencsére hamar rábukkanok.
Jean: Lisa gyere , tedd le azt a könyvet segíts megkeresni Amber-t meg Kaeya-t!
Lisa: Mi mi mivan Jean, magyarázd el.
Jean: Majd út közben elmondom csak gyere!
Mondstadt kapu
25 perccel később
Kaeya: Na Jean most , hogy elrángattál a kocsmából elmondhatod mi folyik itt.
Amber: Há azt én is szeretném tudni miért hívtál.
Jean: Oké röviden, tömören Klee eltűnt. Elvileg a Stormbearrer hegyekben van. Nem vesztegethetünk több időt indulás!
Elindultunk olyan 25-30 perc múlva el is értük a helyet ahol Sucrose mondta , hogy látta a Fatui-kat, ott is voltak vagy öten.
Kaeya: Most mi a terv?
Jean: Valahogy kikerüljük őket és megkeressük Klee-t a többit utánna.
De pár pillanattal később egy véres üvöltést hallottunk , a Fatui-k erre fogták a sátorfájukat és elmentek csak mi négyen maradtunk.
Amber: És most?
Jean: Megyünk tovább.
Beljebb hatoltunk az erdőben viszont egy kis mocorgás a bokrok között felkapta a figyelmemet. Amikor közelebb hajoltam akkor Klee rohant hozzám.
Klee: Master Jean tényleg te vagy az?
Ahogy felnézett láttam a szemében a rettegést mintha valami nagyon ráijesztett volna.
Jean: Igen én vagyok. Nézd itt van Kaeya Lisa és Amber is.
Kaeya: Hello Klee minden rendben?
Klee: Van valami itt az erdőben, valami nagyon ijesztő. Elsőre úgy néz ki mint egy normális ember de furán jár és harapdálja a többi embert és megeszi őket aztán olyanok lesznek mint aki megharapta őket. Szerintem megakartak enni.
Lisa: Megenni? Harapdálni a többieket? Biztos nem csak halucináltál?
Klee: Nem egész biztos vagyok abba amit láttam és Jaj ne itt vannak meg fognak harapni minket is!
Hátranézek és meglátok három véres szájú össze harapott férfit. Épp azon gondolkozok ez hogy lehetséges elkezdenek felénk futni.
Jean: FUTÁS! VISSZA MONDSTADT-BA
Elkezdünk teljes erővel futni közbe a vállam fölött nézem, hogy követnek-e és az a három alak végig futott utánunk mindenféle morgó és állati hangot kiadva mintha semmi emberi nem maradt volna bennünk. A kapuhoz elérve elmondtuk az őröknek , hogy zárják be a kaput ne engedjenek ki vagy be senkit. Mire a három alak elérte a kaput az már be volt zárva. Nekicsapódtak nyögve, hörögve, morogva bróbáltak bejutni de nem sikerült. Minden embert hazaküldtünk mert ott biztonságosabb és a Knights of Favonius Headquarters-be mentünk, hogy átbeszéljük mit tegyünk. De egy időre ennek ennyi. Legalább is azt hittük.
YOU ARE READING
Vörös Abyss vírus - Genshin Impact
FanfictionUtazónk Aether kis időre visszatér Natlanból, de amikor beér Mondstadt-ba váratlan fordulatokat vesz a látogatás. Az utcákon áll a vér, sehol semmi élet , sehol senki. Aether és Paimon keresik a többieket amikor viszont meglátnak valakit észreveszik...