Sok színes levél, mik ezrével hullanak,
Ha eljön a tél, a fán már nem maradnak.
Kopár lesz az is, ahogy múlik az idő,
Majd kirügyezik, mikor a tavasz eljő.
Nyárra már nagyok, és szépen zöldellnek,
Csodásak azok, kik akkor megszületnek.
Őszre már nőnek, meg cseperednek szépen,
Mit véstek kőbe, összeállnak egy képnek.
Eltelt már egy év, a csemetéből fa lett,
Megint itt a tél, a fára madár fészkelt.
Tavaszra elmegy, ő is új otthont talál
Szárnya még remeg, elkaphatja a halál.
Így is nekivág, nem félti az életét,
Mint a gyöngyvirág, elfogadja végzetét.
Sosem adja fel, ezért tisztelem nagyon,
Próbálkozni kell, így juthatsz át a bajon.
