Kisfiú - SanHwa ff. ✓

32

- Hát... Igazából... Már megvannak a szerepek - vakarta a fejét Mr. Anh miközben felhúzott szemöldökkel nézte a listát. - Kábé mindenki azt kapta, akit szeretett volna. Annyi, hogy Sumin és... Heesung, ti meg vagytok cserélve... Chaewon megy Yoona helyére, Yoona megy Haewon helyére. Haewon meg akkor Chaewon helyére... - kicsit megmasszírozta a halántékát amíg magában tovább olvasta, addig az érintett színészek gyorsan lejegyzetelték a változásokat. - Ja, és... - pillantott rám, ami hirtelen eléggé meglepett.
Engem is megcseréltek valakivel?
- Fogyj le. Tíz kiló. Nő leszel.

- Mi? - ráncoltam máris a homlokom. A többiek ugyan így meglepődtek.

- Jihyo döntött így - vont vállat. - Transzi leszel - kezdett el röhögni, én pedig hitetlenségemben csak meredtem rá.

- Ezt most nem mondja komolyan...

- Fura egy dolog ez a művészet.

- Miért pont én? - néztem rá értetlenül.

- Szép az arcod és viszonylag karcsú vagy. Jihyo azt mondta, ha lefogysz jó lesz. 55 kiló felett be se tedd ide a lábad decembertől - mondta, mire én csak sóhajtottam. Valamiért máris utálom ezt a darabot. - Nos, elvileg ennyi. Yunjin, nagyon tedd oda magad... Jövőhéten te már elkezded gyakorolni a részeid. A többieknek november végéig van idejük. A szövegeket Jihyo irodájában megkapjátok... Ennyi. Mehettek - mondta, mire mindenki egyszerre állt fel a székéből. Páran haza indultak, páran már most mentek, hogy felvegyék a forgatókönyvet. San és én az utóbbiak között voltunk.

A többiek nem nagyon foglalkoztak a változásokkal, örülnek, hogy megtarthatták a szerepet, amire szemet vetettek. San azonban vigyorgott rajtam. Biztosan vissza fogom hallani tőle és ezzel fog ugratni. De nem haragszom, valószínűleg én is ezt csinálnám, ha ő lenne a helyemben.

- ...és, tessék... Tessék... Itt van... - Jihyo sorba nyomta mindenki kezébe a forgatókönyvet. Aki megkapta, már rohant is el. Én viszont maradtam, beszélni akartam vele. Megvártam, amíg mindenki lelép Sanon kívül, majd az asztalához sétáltam. Tudta, hogy mit akarok, hiszen máris egy széles mosoly kúszott a szájára. - Mérges vagy?

- Eddig nem volt ilyen szerep - közöltem vele, mintha ő nem tudná.

- Idő közben még jött pár ötlet, de a szereplőket már jóval előtte leadtam a színháznak... Ne aggódj, beleillesz a történetbe. Ráadásul ez nagyobb szerep, mint amit először vállaltál volna.

- Meglettem volna a kisebbel is.

- Én nem - vágta rá habozás nélkül. - A darab az új nők életéről szól. Minden nő életéről. Nem hanyagolhattam el ilyen apróságokat, mint mikor egy nő rossz testbe születik...

- Énekelnem ugye nem kell?

- Ne aggódj, nem - mosolygott. - Az énekek vagy 70%-át Yunjinra toltam. De persze lesznek részek, mikor te is meg mások is segítitek... Ne gondolj nagy dolgokra. Pár dallamosabb sóhaj elég lesz. Na de persze ha szeretnél énekelni...

- Nem, köszi - szóltam közbe máris, mire felkuncogott.

- Pedig örülnék neki... Harmonizálhatnátok... Olyan szép lenne. De sajnos ez a színház nem az éneklésről híres. Nem fogom bánni, ha végre kirúgnak... - mondta halkan, nekem pedig hirtelen értelmet nyert ez a nagy ihlet hiány, amiben szenved.
Elvégre, tizenöt éve írja a darabokat, vagy hatvan forgatókönyv után elhiszem, hogy változást akar.

- Miért nem mondasz fel, ha ennyire unod? - kérdeztem empatikusan, de csak vállat vont.

- Nem tudom... Szeretek itt lenni. Szeretek veletek dolgozni, nézni hogyan keltitek életre a történeteimet... De azt hiszem ideje visszavonulni. Úgyis szeretnék már családot és a történeteim is elfogytak. Ezt még végig csinálom, aztán valószínűleg elmegyek.