Axare: Begyűjtő (Axare 2)

2: Tökéletes Illúzió

Egy ismeretlen ágyban ébredek. Peti volt ellenfele, Love fekszik mellettem meztelenül. Felülök. Rajtam sincs ruha. Tehát ez a valóság volt. Francba! A ruhák, alsónemük, takaró a franciaágy mellett a földön szanaszét. Kimászok, majd felkapkodom az enyéimet. Ránézek a lányra, majd visszagondolok, mit is tettem. A takarót rádobom a bűntársra, aki emiatt felébred. 
-Mit csináltál velem? - kérdem idegesen az ébredező személytől. Elmosolyog.
-Itt az a kérdés, hogy te mit tettél velem? - felül vidáman. A teste emiatt megint védtelen. - Nagyon is jól tudod, hogy mit csináltunk! - kiáltja nevetve.
Felveszem gyorsan a gatyámat. Ránézek. 
-Mire volt ez jó neked, Love? - kérdem aggódva. - Tudod, hogy... - félbeszakít.
-Nagyon jól tudod, hogy gyűlöllek! Azt hiszed, hogy mivel hős lettél, ezért lemostad a múltad? - kérdi nevetve. Ijedten nézek rá.
-Azt már tudtommal megbeszéltük. - mondom halkan. Kimászik az ágyból. - Legalább valamit vegyél már fel! - szólok rá idegesen.
-Nem. - mondja széles mosollyal. A két kezével a testét mutatja. - Ez lesz a bizonyíték arra, hogy egy pedofil vagy! - nevet fel. - A kamerákon úgy látszik, hogy nekem támadsz! Majd alaposan elmondom nekik, hogyan erőszakoltál meg 18 éves létedre egy 16 éves lányt! Szerinted kinek fognak hinni? - kérdi gúnyos fejjel.
-Nekem! - mondom magabiztosan. - Csenge, Win és X az én oldalamon áll. Meg persze Peti is, ha majd egyszer kijön a szobájából! - nevetek fel. Kuncogni kezd.
-Ugyan már Tom. Mindenki tudja, hogy az erőm csak a vágyakat erősíti fel. Ha nem akartad volna a testem, nem lennénk itt. - húzza meg vállait. - Megcsaltad a barátnőm! - mutat rám izzadt kezével. - Beteljesítetted a bosszúm! Noha ehhez fel kellett áldoznom magam és a szüzességem, de sebaj! - nevet fel.
-Te teljesen megőrültél? - kérdem idegesen. - Téged is meg fognak büntetni! - vigyorgok rá idegesen. - Peti képes megérezni a hazugságot! - mondom magabiztosan.
-Így igaz. És mit mondasz, ha megkérdezik, hogy miért feküdtél le velem? - kérdez vigyorogva. - Az nem lehet a kifogásod, hogy az erőm miatt, mert majd használom akkor Petin, és ha rajta nem működik, mert nem hiszem hogy fog, akkor kész, lebuktál! - ossza meg félelmetes tervét.
-És ha ő rá is hat? - kérdek vissza védekezve.
-Az már egy másik baj lesz. Peti lelkiismeretes elméletileg, tehát belátná, hogy igazam van. Nem úgy, mint te! - mutat rám ismét. - Legyőztelek Tom a saját játékodban!
Francba! Elkapott! 
Gyorsan magamra veszem a ruháim, és kiszaladok. El kell menekülnöm!
*
Az utcán futok. A járókelők felfigyelnek rám. Balszerencsémre pont a bázis elé kerülök, és belefutok Csengébe. Levegő után kapkodok.
-Mi a baj szívem? - kérdi aggódva. 
-Bocsáss meg nekem, de többé nem láthatlak! - jelentem ki fáradtan.
-Tom! - ordít mögöttem pár száz méterről az a ribanc. Odafigyelek. Legalább már van rajta ruha.
-Faszom! - szólom el magam, majd futok tovább.
-Hova mész? Mi folyik itt? - kérdi Csenge, ahogy egyre messzebb kerülök tőle.
Nem mondhatom el neki, hogy megcsaltam! El kell bújnom minél messzebb!
Már pár perce futok, amikor leesik, hogy Love nem üldöz. Elmondott mindent Csengének? Remélem nem! 
*
Egyre hidegebb van mögöttem. Pedig teljes erőből futok. Hírtelen a jég megcsapja a lábam, majd egy fal alakjában elálja az utam. Megfordulok. Hevesen ver a szívem, amikor látom a könnyező barátnőm felém futni. Sokkal gyorsabban fut, mint én valaha tudnák is. A várost belepte a jég. Hatalmas jégtüskék vannak mögötte. Sajnálom Csenge...
-Axare: Idő Fagyasztás! - mondom hangosan. Pár centiméterméter távolságban fagy le az üldözőm. Teste oldalasan áll, bal lába elől. Jobb keze a teste mögött behajlítva és ökölbe szorítva várja a megfelelő pillanatot. Megfogom arcát, megsimogatom, majd megcsókolom. Ebből ő persze semmit nem érez. Rámosolygok, majd hátrább lépek. Hevesen fut két alak mögötte. Már csak ők hiányoztak!
-Állj meg Tom! - kiáltja Panna futva.
Megfordulok, elemzem a jég falat. Körülbelül 3 méter magas, a vége elkezd befelé hajolni. Teljesen lefedi az utcát, így ők elméletileg nem fognak tudni utánam jönni. Behajlítom a lábam, majd kinyújtom, megint hajlítom, és felugrok. Épphogy sikerül a végét elkapnom a jégnek. Felhúzom magam.
*
Futok tovább szintén lefagyasztott időben. Elég messze kerülhettem, de nem fogom leengedni az erőm, pedig már rohadt fáradt vagyok. Csenge egyhamar utánam tud jönni!
Rohanok, ahogy csak tudok. Nem tudom, merre futok, de futok.
Egy utcasarokba befordulok. Egy sikátor. Befutok, és lepihenek. Az erőm feloszlatom.
Ide nem érhetnek el!
A zsebembe lévő számom csörögni kezd. Francba! Végig tudták, hova megyek! 
Eldobom a nyomkövetőt. Az egész testem bizsereg, a két lábam fáj, hiszen kénytelen voltam leugrani majdnem 3 méterről, és még azután is futnom kellett.
Bárcsak sohase adtam volna oda a gyógyító erőm Eszternek!
Körülnézek. Pár romlott kaja a földön, és egy vizes üveg. Felkapom az üveget, és megiszom.
*
Ismét futok. Féltem, hogy a víz mérgezett, de szerencsére nem az.
Egy számomra teljesen ismeretlen helyen kötök ki. Ez már nem a város, nem is Ebatta. Hol vagyok?
Elhagyatott házak vannak mindenhol. A legtöbb épület romokban áll. Sétálok az utcákon. Sehol senki. Hol vagyok vajon?
*
Találtam egy viszonylag jó minőségű házat. Előveszem a mobilnetet, és bekapcsolom a helymeghatározást, a térkép azonban nem mutat semmit. A leghíresebb térkép alkalmazás ez, és semmit nem mutat? Hol vagyok egyáltalán?
Belépek az ajtón. Fapadló nyikorgó hangja hallatszik bentről.
-Van itt valaki? - szólalok fel hangosan. A hang egyre közelebb ér hozzám, és végül meglátok egy embert. A testét belepi egy hatalmas barna lepedő szerűség, csak a szeme látszik. Közelebb lépek hozzá.
-Ki vagy te? - kérdi a misztikus alak. A hangjából ítélve nő. Alacsonyabb, mint én. Csengével egy magas lehet.
-Nagy Tom vagyok. És te? - kérdek vissza. Az alak távolabb lép.
-A nevem Geostreanruatni. Hogy kerültél ide? - kérdi gyanakvóan.
-Menekültem a fővárosból, és ide jutottam. Nem lenne baj, ha csak Geo-nak hívnálak? Nem jegyeztem meg a neved... - mondom kicsit sajnálkozva.
-Nem. A nevemen hívj! Geostreanruatni, mondd ki! - parancsol feldúlt hangon.
-Geostrenruati - mondom. Biztos vagyok benne, hogy nem mondtam ki jól. Ez alátámassza az is, hogy Geo közelebb jön, és a falba csap mérgesen.
-Geostreanruatni! - mondja idegesen, aztán vesz egy mély levegőt, és ismét megszólal. - Hívj, ahogy akarsz.
Megkönnyebbülök.
-Köszi, maradok a Geo-nál akkor. El tudnád mondani, hogy pontosan hol vagyok? - kérdezem. Elsétál mellettem, és bezárja az ajtót.
-Menjünk be a szobámba. - mondja halkan.
Utánamegyek lassan, közben figyelem. A lepedő hatalmas. Teljesen belepi a testét. Nem tudom kivenni az alakját. 
*
A szoba meglepően modern. A falak sima, világoskék színűek. Nem tudom, miből épült. Egy egyszemélyes, kék színű ágy van, mellette egy hatalmas, de tényleg hatalmas asztal szerűség. A sarkon befordul a bútor, és kicsit tovább megy a másik oldal fele. Tele van fiókokkal.
-Ülj le az ágyra Tom. - mondja Geo. Így is teszek. - Ennek a helynek nincs neve, ugyanis én vagyok az egyedüli lakos. Egyszerűen nem értem, hogy kerültél pont ide. Felhúztam egy burkot direkt a hely köré, te mégis átjutottál rajta. Egy ember lakott itt rajtam kívül egyébként, de ő elment a fővárosba. Évek óta egyedül élek már.  És mi a te történeted? - néz rám.
-Nos én voltam a 4-es számú hős. Time a becenevem. A múltamról még nem akarok mesélni. A lényeg, hogy volt egy barátnőm, az 5-ös hős. Összevesztünk valamin, és el kellett mennem tőlük. - a részletekbe nem belemenve válaszolok kérdésére.
-Nem ismerem a hősöket. Már a mostaniakat nem. Hogy hívják őket? - teszi fel újabb kérdését az illető.
-Az 1-es számú hős jelenleg Fekete Péter. A - félbeszakít.
-Fekete? - kérdi meglepetten.
-Igen, az apja Fekete Milán, azaz Fear, a Begyűjtők vezetője. 2 testvére van, Zsolt és Csenge.
-Fekete Milán még él? - kérdi meglepetten. - És Petiék is? 
-Ismered őket? - kérdem felszólalva.
-Milánt egy ideig jó ideig ismertem, Petiéket szintén, de ezt ne mondd el nekik! Nem véletlen élek egyedül! - mondja. - És ki a többi?
-A 2-es számú hős Király Angéla. - mondom tovább, mire ismét felszólal.
-Király Gábor egyetlen lánya?
-Igen. És a 3-as hős Hajdú Panna! - fejezem be a felsorolást.
-Black Mask gyermeke? - kérdez ismét.
-Dehogyis! Black Mask-nak nincsenek gyerekei! - mondom kissé nevetve. - Ezt tudja mindenki! Nem tudom, kinek a rokonai Panna, de teljesen ki van zárva, hogy pont Black Mask-é legyen! - mondom magabiztosan. Az előttem álló nem reagál semmit, csak néz engem.
-Nos... mindegy. - mondja halkan. - Azonnal távoznod kell! - komoly hanggal figyelmeztet. 
-Miért? - kérdek vissza, amire a személy felém lép. 
-Neked a városban vannak kötelességeid, nem itt! Igaz?
-Ez igaz... De nem tudom, mit csinálhatnék! - mondom kétségbeesetten. Az illető a fejét rázza.
-A te kötelességed megmenteni a Fekete családot Fear-től! - mondja határozottan.
-Nekem a világot kéne megmentenem, de a múltam igenis meg tudja változtatni a gondolkodásmódom! Te nem tudhatod, min mentem keresztül! - mondom idegesen. Geo fejen csap gyengéden.
-Menj vissza a fővárosba, és mentsd meg a világot. Az emberek reakciója nem számít! Az a lényeg, hogy éljenek, nem igaz? - kérdi lágy hangon.
Magam elé nézek, majd összeszedem a bátorságom.
-De igaz! - nézek rá mosolyogva. De akkor se mehetek csak úgy vissza...
-Áldásom adom rád! - szólal meg. Ránézek. Szemei fehéren kezdenek világítani, és közben egy érhetetlen nyelven kezd el beszélni. Nem értek egy szót se, de egyre álmosabb leszek. Mindeközben meleg érzés tölti el a testem is. Pislogok párat, majd eldőlök. Ezzel együtt el is alszok.
*
Kinyitom szemeim. Felülök. Az utcán vagyok. Ismét a nagy város egyik sikátorában. Mi történt? Elfehéredett Geo szeme, és elájultam tőle. Hogy kerültem ide?
Megint menekülnöm kell innen! A város számomra többé nem biztonságos! Főleg, ha Love elmondja a másik titkom mindenkinek! Felállok, és kinézek az utca felé. Jég! Ez lehetetlen! Az ég felé nézek. Egy hatalmas jégfalat látok, ami körbeveszi a várost. Ez Csenge műve? Nem. Itt már más is közrejátszott. Óvatosan odamegyek a sikátor végére. Egy hangot hallok.
Hatalmas mennydörgést messze innen. A villám zöld színű! Mi a franc? Ez kinek a képessége? Valamelyik Begyűjtő lenne?
Kinézek az útra. Nincs itt senki szerencsére! A testem is frissnek érzem! Menekülnöm kell. Elindulnák, de egy kéz befogja a szám és az orrom. Beleszívok, és emiatt megint elájulok.
*
Az jeges út eléggé megnehezíti a futást, sokszor el is csúszok miatta. A városlakók észrevettek. Ez nagyon nem jó! Az Idő Fagyasztással nem érnék amúgy se már semmit, még el is árulnám magam. Mit csináljak?
Futok tovább, amikor egy újabb fordulatot veszek.
*
Egy sikátorban futok be ismét. A földön kenyerek és egy 10 literes kanna van tele vízzel! Még poharak is vannak, meg takarók! Leülök. Férfi hangok motyogására leszek figyelmes. Megfordulok, de nem látok senkit. Fájdalmat érzek a lábaim végén, de ahogy megnézem, nem látok semmit.
Elkezdek enni, inni, amikor lépésekre leszek figyelmes. Felállok, és felrakom kezeim, mert lehet harcolnom kell majd. A lépés irányából egy gyerek alakja látszik ki. Ijedten néz engem. Egy kisfiú az. Barna haja van, barna szeme, illetve kék ruhákat visel.
-Mit csinál itt, uram? - kérdi rekedt hangon. Reszket. Védelmem leeresztem.
-Bocsáss meg, ez a te fészked? - kérdek vissza. A gyerek mögött még 2 kislány jelen meg. Az egyiknek vörös haja van, a másiknak barna. A fiú mögé állnak be. - Akkor gondolom a ti fészketek. - mondom kicsit szégyenkezve. Mit csinálok egyáltalán? Mások ételét, italát lopkodom, amikor rengeteg pénz van nálam. De nem vásárolhatok csak úgy.
-Igen, mi itt élünk. 5-en vagyunk összesen, és maga épp a megmaradt élelmünket fogyasztotta... - mondja a vörös lány sírva. 
-Sajnálom. Épp menekülök. - mondom tovább rombolva önbecsülésem. - Nincs veletek felnőtt? - kérdem a talajra leülve. A barna hajú lány reszketve közelít. A vörös megállítja.
-Ő a 4-es számú hős, ő segíthet nekünk! - mondja a megállított személy hangosan. A másik két gyerek ránéz, majd rám.
-Igen, én voltam az a hős, de el kellett menekülnöm... - mondom halkan. - De ez nem azt jelenti, hogy a Begyűjtők szövetségese lennék. . nyugtatom meg őket. A fiú közelebb jön.
-Segítene nekünk, uram? - mondja a fiú.
-Márk! Nem bízhatsz benne! - mondja a vörös kislány sírva.
-Mi történt? - kérdem kicsit aggódva.
-Nyugodj le Petra, ha ő is lenézne minket, akkor már rég megvert volna. - nyugtatja meg a Márk nevű gyerek a vörös kislányt. - Petra két bátyját elrabolták. Ők szereztek be nekünk mindent. Ételt, italt, mindent is. Nekik voltak csak harci képességeik, nekünk sajnos... - félbeszakítja Petra.
-Ne mondj el mindent neki! A végén ő is csak kihasznál! - sírba figyelmezteti. Fogom az állam.
-Nektek milyen erőitek vannak? - kérdem kis mosollyal. A két lány meghátrál.
-Nem ismerjük teljesen. - mondja a barna hajú lány. Márk leül mellém.
-Az én erőm a Változtatás. - mondja. - Meg tudom változtatni az ember kinézetét! Ezzel az erővel adtam Petra bátyjainak felnőtt külsőt, hogy több esélyünk legyen. De sajnos nem ért semmit. Így is elvitték őket. - elkezd sírni. Felkapom a fejem.
-Az én külsőm is meg tudod változtatni? - kérdem kicsit reménykedve. Ha ez sikerülne, akkor nem kéne többet bujdosnom!
-Képes vagyok rá, de kell hozzá a te engedélyed, illetve Kitti Megkötés ereje. - mutat a barna hajú lányra. 
-Ha segítetek nekem, akkor megteszek nektek, amit csak tudok. Sokkal erősebb vagyok, mint szinte bárki, az erőm elég hasznos tud lenni, illetve szinte minden harctechnikát ismerek! - mondom mosollyal az arcomon. A három gyermek összenéz. Egy hirtelen nyomást érzek a testemen.
-Legyen! - mondja Márk. Odakapom a fejem. Petra mérgesen felszólal.
-Ne bízz az idegenekben!
-Petra! Muszáj megpróbálnunk! Nem maradhatunk így örökre! - ideges lesz a fiú. Felém fordul. - Milyen külsőt szeretnél?
-Milyen lehet? - kérdek vissza.
-Bármilyen. Akár a nemed is megváltoztathatom! - mondja magabiztosan. Bámulok csak. Előveszem a telefonom, és megnyitom a galériám. Legörgetek egészen 1 bizonyos személy képéig. Megmutatom a fiúnak. Megfogja a telefont, elemzi a képet.
-Ez kicsoda? - kérdi kíváncsian.
-Egy volt lány barátom. Sajnos eltűnt, de én biztos vagyok benne, hogy meghalt. - mondom kissé szomorúan. - A neve Fehér Jarmila. 16 évesen látták utoljára. Ez 4 éve volt.
-Értem. Milyen magas volt? - kérdi Márk.
-Körülbelül 165 cm.
-Köszönöm. Nincs esetleg még más képed róla? Úgy hitelesebb külsőt tudok adni. - mondja, és visszaadja a telefonom. Kutatom a galériám. Utánanézek a neten. Találok pár képet róla. Megmutatom neki. Alaposan végig nézi a képeket, és bólogat néhánynál, majd rám néz. - Készen állsz? 
-Természetesen! - mondom határozottan. Márk feláll, majd utána én is. Két kezét előre nyújtja, becsukja szemeit, és megszólal. - Axare: Változtatás!
*
A két leány is idejön, miközben a fiú ügyködik. Petra valamilyen burkot húzott fel, és feltöltötte fehér köddel. Kitti, amikor Márk megkéri, használja az erejét.
Lassan haladnak. Nagyon fura érzés ez számomra.
A testem összébb ment, a testemen lévő összes szőr, tehát a hajam is eltűnt. Jelenleg kopasz vagyok magyarul. A ruhám nem változik meg, viszont megkért a fiú, hogy vegyem le őket, kivéve a gatyám. Eléggé zakatol a szívem, a belsőszerveimben erős fájdalom van. Kegyetlen érzés. Sokszor emiatt jajjogok, de sohasem az én hangom hallani, hanem egy idegen női hang jön belőlem. A fejem kezd most fájni. A fehér hajszálak, amivel Jarmila rendelkezett, kinőnek onnan. A szemem környéke is fáj. Nagyon.
Az orrom összement, a szám kisebb lett, a szemöldököm kihullott, de új, fehér szemöldök nőtt a helyére. Jarmila ugyanis albínó volt, de még milyen szép fajta. Akár modell is lehetett volna, ha nem Ebattában születik!
A mellkasom éri a kínzás. Ez most lehet furán fog hangzani, de a melleim megnőnek. Két elég nagy kebel nő ki. Nem takarom el, hanem bámulom az új testem. Teljesen átváltozik az egész testfelépítésem. ezután a hasam érkezik. Már oda se figyelek. Elég undorító, hogy őszinte legyek. 
*
Majd egy óra telik el, amikor hangokat hallok oldalról. Ezek nem Márkék, és nem is a hősök. A városiak tömeges dübörgése hallható. 
-Mennyi van még hátra? - kérdem. A hang, ami ki jön belőlem nosztalgiát idéz elő. Márk nem tudhatja, milyen volt Jarmila hangja, de ez az övé! 
-Még egy kis idő kell csak! Kitti, az erőd használd! - parancsol. 
Egy elég kellemetlen érzés fog el. Nem érzem a nemiszervem. Leírhatatlanul kínzó érzés tölti el a hasam alját.
Azt ne mond, hogy ténylegesen lány leszek! Mi a franc? Ez azt jelenti, hogy jelenleg a méhem alakul ki!
Ez kicsit vicces. 
*
A talpam is befejezte a csodabogár, és az asszisztense meg is kötötte. A toporzékolás ugyanúgy megy kint.
-Petra, leeresztheted a falat! Végeztem! - jelenti ki Márk.
-Értettem! - válaszol a megemlített személy.
A köd kezd eloszlani, majd teljesen megszűnik. Majd 2 óra volt, de vége. A fal lebomlik. Én gyorsan veszek egy utolsó pillantást, majd felöltözök.
-Köszi! - mondom vidáman az új hangomon.
-Nincs mit, de szerintem nekünk is menekülnünk kéne! - mondja Márk.
Szétnézek. Az utcán a tömeg szalad. Ez volt a hang! De miért menekülnek?
Elindulok az élen a káosz felé, a többiek utánam. Ismét szorítások érződnek a testemen. A jobb vállamtól a csípőm bal részéig egy nyomást érzek, mint amikor az autóban magadra húzod a biztonsági övet. Ugyanezt érzem a bal vállamtól a csípőm jobb részéig. Megfogom a testem, de nem érzek fájdalmat, emiatt tovább megyek.
*
Nem hiszek a szememnek! A Begyűjtők azok! Megszámlálhatatlan mennyiségű alak kergeti az embereket. Több ezer képesség aktiválódik percenként. Elkezdődött a háború!
*
Futok a gyerekekkel együtt. A testemen lévő érzések furák, de nem foglalkozhatok felük. A kezemben hozom Kittit, Márk pedig Petrát. Nagyon nehéz haladni! Egy megoldás maradt!
-Axare: Idő Fagyasztás! - mondom határozottan. Nem hiszek a szememnek. Az idő nem állt meg! Hogy lehetséges ez? 
-Jarmila, nézd, ott vannak a hősök! - mondja Márk az épület tetején álló emberekre. Ezek az iskola tanulói. Pár ismerős alak van ott. Quality, és Wolf, valamint több diák mellettük. A két megemlített személy valami puskával lövöldözik. Ez lenne Quality ereje? 
Odarohanunk az épület alá. Idejött még rajtunk kívül tömérdek ember. Majd 200-an vagyunk itt. Hihetetlen sebességgel tűnnek el innen az emberek. Teleportáló képességű emberek viszik biztonságos helyre gondolom az itt levőket. Elénk kerül egy fehér öltönyös gyerek.
-Kapaszkodjatok belém! - mondja a diák minket nézve. A gyerekek odasietnek, és megfogják a harcost. Az rám néz. Megfogom emiatt én is. - Axare: Teleportálás! - mondja határozottan.
*
A csarnokban vagyunk, több ezren. Hatalmas tömeg.
Nosztalgikus. Egy hős van fent a nézőközönségben. Nem más, mint Win. Mindenki őt figyeli. Eközben még több ember kerül ide. A hősnél egy mikrofon van. Ez volt a műsorvezetőnél is a versenynél!
-Kedves emberek! Elméletileg minden embert sikeresen evakuáltunk. Figyeljetek rám kérlek! A Begyűjtők megtámadták a várost, illetve több épületet is. Több gyermekotthon esett áldozatul sajnos. Minden embert meg szeretnék kérni, hogy nyugodjatok le! Minden információt át fogunk adni nektek. Ez az épület még az iskola börtön részétől is erősebb biztonsággal rendelkezik. A híres Black Mask építette, és látta el a biztonsági rendszerével. - mondja határozottan Panna. - Ezen kívül van egy szomorú hírem mindenki számára. A 4-es számú hős, Time eltűnt! Minden erőnkkel keressük őt is! Talán tudjátok, mi miatt tűnt el, talán nem, ez nem fontos! Nagy Tomnak itt van a helye közöttünk! Ne ítéljétek el holmi hiba alapján! - mondja láthatóan ideges hangon.
Engem keresnek? Nem ítélnek el? 
A közönség reakciója vegyes. Sokan örülnek, hogy biztonságban vannak, azonban a csoport nagy része ordibál. 2 dolgot tudok kivenni. Az egyik az, hogy nem hiszik el, hogy bármit is érnének a hősök a Begyűjtők ellen, és eljött a világ vége, a másik része pedig engem szíd. A gyerekek erősen ölelnek.
Én visszamehetek hozzájuk? Tényleg? De mit mondanák Csengének? Egyáltalán megbocsájtana? 
Márk halkan megszólal.
-Itt fogsz hagyni minket?
Rájuk nézek.
-Ha mindenkit idehoztak, akkor a ti társaitoknak is itt kell lennie! Én nekem pedig nincs okom elmenekülni. Vissza akarok menni hozzájuk! - mondom halkan. A körülöttünk lévő emberek nem is minket figyelnek a hangzavar miatt. - Majd vissza tudnál alakítani? Kénytelen vagyok visszamenni! 
-Hova menjünk? - kérdi Márk. Szétnézek. Sok diák van fent a lelátótéren. 
-Várj egy kicsit. Van egy ötletem. - mondom kicsi mosollyal. - Gyertek utánam.
A gyerekek nem értik talán, de ez az ötlet talán be is vállhat! 
*
Nehéz közlekedni ezen a tömegen keresztül. A két lány a kezem fogva jön, Márk előttem. Mondom neki az utat.
Kiérünk a harctér végére. A zöld részen nincs még senki.
-Várjatok egy kicsit, megpróbálom felhívni magamra a figyelmet. - mondom feléjük guggolva, halkan.
Visszafordulok. Szembe nézek a Sapling nevű diákkal. Messziről néz minket. Én a két kezem az égbe tartva ugrálok, és ordítok neki.
-Könyörgök, segítsen! - mondom hangosan a női hangommal.
Észreveszi a feltűnő viselkedésem, és egy fát kezd el növeszteni. Annak egyik ága felém ér, és ő egyenesen idejön.
-Mit szeretne asszonyom? - kérdi kicsit feldűltan. - Vészhelyzet van! 
-Elnézést! - mondom az oldalam fogva. - Nagyon éhesek vagyunk, több napja nem is ettünk! Egy sikátorból származunk, a gyerekekkel együtt. Nem volt sok ennivalónk. 
-Hozok ide önöknek! - mondja, és elindul felfelé.
-Várjon! - szólok utána. Megfordul. - Elnézést, hogy ilyenekkel zavarom önt, de a lányok nem mernek mások előtt enni! - elém lép Kitti, és int Sapling felé.
-Figyeljenek. Ez nem a legjobb... - Kitti félbeszakítja.
-Pisilnem kéne... - vöröslő fejjel mondja. Sapling néz rá meglepődve, ahogy én is. Ez mekkora ötlet! De Márkkal mi lesz?
-Igazság szerint nekem is. - mondja kínosan nevetve az említett fiú. Ezek a gyerekek tényleg zsenik.
-Kövessenek! - mondja sajnálkozva a hőstanonc.
*
Érhető, miért hoztak minket félre. Annyival nem tudhatnák le őket, hogy tartsák vissza, hiszen nem lehet tudni, meddig fog ez tartani. Az biztos, hogy nem egy fél óráig!
Arra a részre hoztak, ahol a versengő diákok voltak. Nincs itt senki, kivéve minket. Sapling mondta, hogy neki vissza kell mennie, ezért menjünk majd a lelátótérre vissza, onnan majd visszavisznek minket. Mind bemegyünk a női mosdóba. Petrának nem lesz dolga, hisz a fülke zárható. Nem kell a burok emiatt.
*
Elkezdődött a visszaalakítás. Ez még kegyetlenebb, mint az első. Ezt a testet kezdtem megszokni, de most vissza felé nő a testem. Nagyobb lesz. Előszőr a fejemmel kezdi.
Mondtam neki, hogy a hajammal ne foglalkozzon, majd levágom. Nem akarom még egyszer átélni a fejemen a fájdalmat amúgy sem. Márk viszont figyelmeztet, hogy valami miatt meg kell tennie. Részletezi, viszont nem tudom felfogni.
Elkezdődik tehát a fájdalom ismét.
Megint kopasz leszek, majd kinő a hajam, stb.
Elér a hasamhoz. Egy bizsergő érzés fog el, hiszen megszűnik a méhem. Újra férfi vagyok! 
*
Utolsó pár simítás. És ismét Tom vagyok!
-Köszi skacok! - mondom nekik boldogan, ismét a rendes hangomon.
-Bocsi, nem teljesen lesz ugyanolyan a tested, mint volt, ugyanis nem emlékeztem a tested felépítésére. - szólal meg halkan Márk.
-Akkor honnan ismerted Jarmila felépítését? - kérdem kételkedve. A fiú csak mosolyog.
-Az titok. Most pedig menj vissza, hős!
Petra mérgesen szólal meg.
-A tesóimmal mi lesz? - sírni kezd.
-Megnézem, hátha a közönségnél van! - mondom határozottan.
-Nem lesz baj belőle? Nem igazán szeretnek jelenleg. - halkan kérdi a srác. A kis vállára csapok.
-Annak köze nincs, hogy reagál a nép, amíg biztonságban van! - jelentem ki széles mosollyal. Nem is tudom, már kitől hallottam ezt a bölcsességet.
-Akkor menjünk! - mondja vidáman a srác.
Kimegyünk a fülkéből, majd elindulunk vissza.
*
Ezt nevezem meglepetésnek!
A közönség nem csúfol, csak meglepetten figyel. Win észrevesz, és egy barátságos pofonnal üdvözöl.
-Hol voltál te degenerált fasz? - ordít fel. Meghökkenek. Ez aztán a vendégszeretet!
-Nos az úgy volt... - elhalkulok, és ismét Kitti szólal meg.
-Ez egy hosszú történet lesz, de kérem hallgassa végig! - kérleli. Szinte sír. 
-Üljünk le. - mondja Panna nagyot sóhajtva.
Sírást hallok a fejemben. Szétnézek, de semmi nem történt. Kitti megfogja a kezem, emiatt ránézek.
-Szóval mi egy szegény család tagja vagyunk. Az én nevem Kavasánszki Kitti, 7 éves vagyok, ő a testvérem - mutat Márkra. - Kavasánszki Márk, 11 éves. A harmadik személy Istenes Petra, 9 éves. 2 bátyja van, Xerxész és Szigurd. A két legidősebb fiút elrabolták a Begyűjtők. Amikor Tom ezt meghallotta, utánuk ment. Nem sikerült megtálalni a Begyűjtőket, de amikor azok lázadásba lendültek, akkor elment megkeresni őket. Nem járt sikerrel. Nemrég Sapling kiengedett minket vécére. Olyan dolog történt, amire nem számítottunk. A velünk lévő felnőtt, Jarmila elindult kifelé valami miatt. Mi meg akartuk állítani, de nem tudtuk. Nem mentünk utána, de aggódtunk érte. - elkezd könnyezni, majd sírni. Rám mutat jobb kezével. - Tom azonban bejött a terembe lihegve, és mi egyből megkérdeztük, hol van Fehér Jarmila. Ő szomorúan mondta, hogy a lány meghalt a szeme láttára az egyik Begyűjtő miatt! - bőgni kezd. Win és én is sokkolva figyeljük a történteket. Hogy tud 7 éves létére ilyen jól hazudni? És ennyire hihetően?  Panna rám néz.
-Bocsáss meg nekem, amiért csúnyán hívtalak. Menjünk vissza! Az itteni helyzetet rábízhatjuk nyugodtan a diákokra! - mondja engem bátorítva. Komoly fejet vágok.
-Itt van a két srác? 
-Nem tudom. Nézzük meg! - feláll a hős társam, majd elindul előre, személyesen Sapling-hez. A srácnál volt a mikrofon. Ezt odaadja Pannának, és ő hangosan megszólal.
-Istenes Xerxészt, illetve Istenes Szigurdot keressük! Kérem, ha a közönség között vagytok, gyertek felénk a pályán! 
A gyerekekkel együtt kimegyek. Idegesen várjuk a történéseket. Pár másodpercig nem történik semmi, ami sírásra készteti Petrát. Szomorú leszek. Tehát nincsenek ott... 
Win elismétli kérését, de nem történik.
*
A gyerekek visszakerültek a megmentett emberek közé. Win felemeli jobb kezét.
-Mi legyen? - kérdezem. - A 2 gyereket meg kell menteni!
-Te csak maradj kussban! - mondja idegesen. - Az 1-es számú hős hívása.
Felhívja Petit? Semmi értelme. Nem érti, hogy Peti többé...
-Történt valami Panna? Elég kellemetlen a helyzet... - mondja az a személy, akire pont nem számítottam. A fejemen egy csapást érzek. Nem erős ütés, de megéreztem. Szétnézek. Panna mérgesen néz engem. Biztos azt hiszi, hülye vagyok.
-Megvan Tom! Ide tudnál teleportálni? - kérdi a lány. Én még mindig csak nézek ki a fejemből. Peti visszatért? Hogy?
-Egy pár perc, és megyek! Szerencse, hogy X-nél van egy üres hős szám! - mondja nevetve az 1-es hős. 
-Peti, te veled mi történt? - kérdem hangosan. - Azt hittem... - Win arcon csap a bal kezével.
-Mondtam neked valamit, Tom! - figyelmeztet. Peti nevet.
-Tom barátom, úgy kezelsz, mintha meghaltam volna! 
-De akkor is!
-Mi van akkor? - kérdi mögöttem Peti. Megfordulok. - Veled meg mi történt? Megfiatalodtál? - mosolyogva kérdi. Nem bírok megszólalni.
-És mi lesz Xerxésszel és Szigurddal? - Petra idegesen felszólal.
-Kik ők? - kérdi Peti.
-Meg kell őket mentenem! - mondom neki határozott hangon. Pannára figyelek, majd visszanézek régi barátomra. - Petra testvérei, meg kell keresnem őket!
-Csak 1 feltétellel! - jelenti ki Peti mutatóujját felemelve.
-Mégpedig mivel?
-Csengével fogod csinálni, és bocsánatot kérsz tőle! - mondja halálkomoly arccal.
-Rendben! - válaszolok neki.
*
A boltba hozott minket Peti.
-Tom, te most szépen felmész, bocsánatot kérsz Csengétől, majd felhívsz engem, és elindultok! - mondja Péter. Idehozta X-et is. Kezembe adja Angéla a számot, ami meg is kapja a 4-es jelzést, és a sötétzöld színt.
Peti megcsapja a vállam, rám mosolyog, és megfordul. Csak nézem őt. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyitől féltem. De a legfőbb próbám csak most jön.
-Tom, indulj el! Mi kimegyünk! - mondja Nick. Panna és Angéla vele együtt kimennek. Anna nincs itt.
*
A liftben állok. Megyek fel. Még mindig nem hiszem el, hogy visszatértem. Szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig a másik titkom meg se kérdezték.
Nem is említették, pedig Love biztosan elmondta nekik. Igen, tuti elmondta, hogy én öltem meg az apámat, nem Sejla!
Nézem a lift számait, amikor egy nagyon hangos mondatot hallok a fejemben.
-Te ezt nem teheted velem! Én egy isten vagyok! - mondja egy számomra ismerős, nosztalgikus lány hangja. Nagy fejfájást okoz ez a felkiáltás. Egy férfi halk nevetését hallom.
-És? - ennyit kérdez. Ez a hang nagyobb fájdalmat okoz, mint ezelőtti. A hang maga is ijesztő. Egy egyszerű kérdés, egy szó, mégis különleges.
Keserves ordibálás, majd elhalkul minden.
Ismét csend lesz. Egy nyomást érzek megint. A fejemen. Mintha valaki megfogná. Szétnézek, de semmi.
Mi volt ez? Megcsapdosom a fejem. Nem álmodok. Ez a valóság! De akkor mégis mi volt ez?
*
Kinyílik a lift ajtaja. Belépek a jól megszokott bázisra. Benézek a szobák ajtajához. Minden pontosan úgy áll, mint régen állt. A szobák ugyanúgy sorakoznak. Az 5-ös számú szoba nyitva van. Benézek. Sírást hallani. Keserves sírást.
-Miért? Miért nem jössz vissza? - kérdi az a hang, amit e utam során hallani akartam. - Tom! Könyörgök, gyere vissza hozzám! - kiáltja fel Csenge.
Belépek az ajtón, ami hallatán felém néz. A szobája noha átrendezett, de ismerős az illata. A síró személy, ki az ágyon ül csak bámul rám.
-Tom? - kérdi Csenge sírva. - Te vagy az? - kimászik az ágyából. Megcsapja az arcom kicsit. - Te vagy az?
-Visszatértem kicsim! - mosolygok rá, ami után megcsókol. Szája nagyon hidegnek látszódik. Ki van száradva. Szorosan megölel. Könny hullik a szememből. - Hiányoztál! - sírom el magam.
Egy újabb, rekedt hang szólal meg a fejemben.
-Hol vagyok? Ki vagy te? - kérdi egy ismerős hang. Ez egy fiú hangja. Fájást érzek megint.
-Magadhoz tértél? - egy halk kérdés jön ezután. Ismét a borzalmas hang. Kiráz a hideg, ami fel is tűnik az engem ölelő személynek.
-Mi a baj kicsim? - kérdi a lány.
-Semmi, csak... - még egy hang jön.
-Mi az ott? Hogy kerültem ide? Tökéletesen kiszámítottam mindent! Akkor mégis mi ez? - kérdi az ismerős srác.
-Tom? - Csenge elenged. Aggódva néz rám. - Mi a baj?
-Hangokat hallok a fejemben. - halkan válaszolok.
-Ne, kérem ne! Nem akarok meghalni! - kiált fel az előbbi hang a fejemben. Keserves ordibálások, majd a fiú hangja is megszűnik.
Csenge arcon csap.
-Hozzád beszélek! - mondja mérgesen. Nézek rá. Megfogom az arcát. Hideg. Nagyon hideg. - Mi a baj kicsim? - kérdi aggódva.
Valami fa nyikorgása hallható a fejemben. A jobb kezemen egy szúrást érzek. Odakapom a fejem. Nincs ott seb. Mi történik? Felnézek. A tető kezd darabokra esni.
-To-om. - a nevem hallom ugyanattól a borzalmas hangtól, ami miatt a hideg nagyon is kiráz. Csengére nézek. Az arca kezd elmosódni. - Azt kérdeztem, mi a baj! - mondja a kísérteties hangon Csenge. A bomló testet nézem, majd pislogok egyet.
*
Egy poros kis szobában térek vissza. Izzad az egész testem. Előttem ül egy alak egy megfordított szék hátára támaszkodva. Két kezét összerakva néz. Feje a kezek mögött valamennyire. A haja rövid, fekete. Arca fiatalos, a 20-as éveiben járhat. Arcfelépítése hasonló Petiéhez, sőt, ha nem ismerném közelről Pétert, azt mondanám, hogy ő van előttem levágott hajjal! Smaragdzöld szemekkel elemez. A szék hátulja miatt a testét nem látom, de ez nem is fontos. Egy bizonyos érzés tölti el testem egészét, a félelem! Ilyen szintű félelmet még soha életemben nem érzetem. Még akkor se, amikor megöltem apámat, még akkor sem, amikor Love benyitott arra, ahogy a vér belepi testem.
Apám sohasem volt jó ember, ezért kénytelen voltam megölni! Love erre rájött. És amikor próbáltam...
-Hozzád beszélek Tom! Nem érdekel egy cseppet sem, mi történt veled! - szól rám mérgesen az ijesztő alak. Nézem őt. A könny elkezd folyni szemeimből. Ezt látva nevetni kezd. - Na ezt már jobban szeretem! - mosolyog.
Elfordítom a fejem, mert nem merek az előttem álló férfi szemébe nézni. Ekkor nézek szembe egy másik emberrel, Fekete Péterrel.
-Ő Zsolt, mielőtt félreérted a helyzetet. - mutat Zsoltra a férfi, majd magára. - És én vagyok a Begyűjtők tényleges vezetője, Fekete Milán. - vigyorog rám. A szemei rákényszerítik az enyéim, hogy nézzék.
Ő lenne Fear? A Begyűjtők vezetője? Hogy kerülök ide? Mi történt Csengével? Még el se mondtam neki, hogy...
-Már nem is fogsz neki elmondani semmit! - nevet fel a főgonosz. Rémülten nézek rá.
Mi? Hogy érti, hogy nem fogok semmit mondani? Honnan tudta, mire gondolok?
-Egyszerűen. - válaszol a magamban feltett kérdésre Fear. Sírni kezdek, de nem szipogok. Nem merek!
Megmozdítanám a kezeim, de nem tudom. Odanézek. Egy székhez vagyok hozzákötve. A testemet feszes gumik szorítják a székhez. Vállam jobb részétől a csípőm bal részéig, és fordítva. Egy hatalmas öv is van a hasamnál. a lábaim sebesek, folyik belőlük a vér.
-Tudod nem szeretek magamban beszélni! - szólal fel ismét a vezér. - Mondj valamit, kérdezz! Veled csak el tudok már beszélgetni. A másik két áldozat igen nagyképűen beszélt, de te meg se mukkansz! - mondja, miközben feláll, megfordítja a széket, és leül.
Teste tökéletes állapotban van. Egy fekete öltöny van rajta, aminek jobb oldalán egy "Félj" felirat található. Testem, lelkem a felirat szövegét magától is megteszi. Sóhajt egyet.
-Mondj már valamit, Tom! - parancsol rám. Keresztbe teszi a lábát, jobb kezét a térdére rakja, fejét a kezébe.
-H...h...hol v..v..vagyok? - bököm ki nagy nehezen. A szemeim megállás nélkül könnyeznek. Itt van előttem a főgonosz, de én meg sem bírok szólalni. Pedig már azt hittem...
-A Begyűjtők bázisan, hol máshol lennél? - szakítja félbe a gondolataim. - És szerinted miért vagy itt? Vagy esetleg tudod-e, hogy hogyan? - kezét lerakva kérdez halkan. 
-N..n..n - nem bírom kimondani. Nevetve nézi viselkedésem.
-A fővárosban elaltatott Zsolt. Egy altatógázzal teli lepedőt nyomot az arcodhoz, amitől elaludtál. Aztán idevonszolt egyedül. És még volt olyan kedves drága gyermekem, hogy egy székhez kötözött ki, nem úgy, mint a másik kettőt. - mutat a bal oldalamra. Odapillantok. Rengeteg szög van a falban. Hatalmas szögek! - A két áldozatot a falhoz szúrta, de téged megkímélt! Szerinted miért? - kérdi vigyorogva. 
Még mindig nem tudom felfogni, mi történik. Elraboltak? Tehát az egész nővé válásom, cselekedeteim csak illúzió volt? Hogyan? Erre még a nővérem se képes! Egyből megéreztem volna, ha ő az! Ismerem az erejét.
-Nem is a testvéred volt. Hanem én! - szólal fel ismét a vezér. - Elvettem a nővéred erejét, és azt használtam rajtad. Mondjuk nem csak rajtad használtam, hanem a Brain nevű fiún is. Túl okos volt. Azt a kis rohadék feltörte a volt bázisunk rendszerét, és megadta a hely címét a hősöknek! Tudni akartam, hogy csinálta, de én nem tudtam egyáltalán utánakeresni. Ezért hát kiküldtem pár Begyűjtőt, és elraboltattam a fiút, téged, és még pár lányt is. Tudod, valamivel szórakoznom is kell ebben a fiatal testben! - nevet fel.
-Hogy vagy ilyen fiatal? - kérdem. Ezt nem értem. Ha ő Peti, Zsolt és Csenge apja, akkor hogy lehet ilyen fiatal? Márk ereje létezne? 
-Dehogy Márk volt. Ő csak egy általam kreált karakter volt, mint Kitti, Petra, meg a többi! Mondd, szerinted miért nem voltam aktív a Black Mask elleni harcom óta? A válasz egyszerű! Mert majdnem meghaltam! Elvesztettem a végtagjaimat, a szemeimet, és még számtalan testrészem. Ha nem lett volna Zsolt, már rég halott lennék! Az ő erejével lett ilyen csodás testem ismét! Évekig tartott, de megérte! Elvégre Black Mask meghalt! - nevet fel.
-Micsoda? Meghalt?
 -Meg! Már csak a 2 gyermeke maradt. Tivadar, és Panna! Az a lány különösen veszélyes, de az alakja még inkább az! - dörzsöli össze a kezeit a férfi.
Panna? Win? Tehát Panna tényleg Black Mask gyermeke?
Akkor Geo-nak igaza volt!
*
Az arcomat megfogja Fear, és erősen megszorítja.
-Kinek volt igaza? Geo? Ki az a Geo? - kérdi mérges tekintettel.
A szívem verését a fülemben érzem. Francba! Erre értette, hogy személyesen ismeri Fekete Milánt, és Petiéket?
-Micsoda? - elengedi a fejem. - Személyesen ismer minket? - néz meglepődve. - Azt akarod mondani nekem, hogy Geostreanruatni él? - kérdezi mérgesen. Maga elé néz Fear, és reszket. 
Nem tudta, hogy él? Mi ez a tekintet rajta? Reszket a Begyűjtők vezetője? Te most szopatsz! 
-Igen! Él! És ráadásul még áldását is adta rám! - kiáltok fel. A gonosz csak néz, majd elmosolyodik. Mosolyog? Mi olyan...
-Zsolt! Állítsd vissza a gyerek testét a korábbi állapotába! Ezek szerint még nincs baj, viszont ezt figyelembe kell vennünk! - parancsol rá, majd hatalmas nevetésbe kezd. - Megijesztettél! Azt hittem, hogy felruházott téged az örökös hatalommal! - vesz egy nagy levegőt. - Viszont nem fogunk megölni! - mutat rám. Zek idejön mellém. - Gyógyítsd meg, én megkeresem emléktörlő barátunkat! - mondja nevetve, majd kimegy. Becsapja az ajtót, amiről eddig tudomásom se volt.
-Axare: Vissza! - szólal meg Zsolt mellettem letérdelve. 
A testemben furcsa érzések támadnak. Mint amikor Márk átalakított. Várjunk csak. Márk nem is létezett! Ez azt jelenti, hogy már használta rajtam az erejét!
-Zsolt! Te neked nem itt a helyed! Peti és Csenge már régóta azért küzd, hogy visszaszerezzenek! - kiáltok az épp munkálkodó emberre. Rám néz, de folytatja feladatát. - Te neked nincs okod itt lenni! Téged elrabolt apád, és ugyanazt tette veled, mint amit velem fog tenni! Maga mellé állított, és... - benyit a két felnőtt.
Francba! 
-Mennyi ideig fog tartani a folyamat? - kérdi Eszter apja. Már csak ő hiányzott!
-Zsolt! Gyere ki! - mondja Fear. - Alábecsültük a hősöket! Harcolnod kell neked is! - parancsol rá a férfi.
-És a gyógyítással mi legyen? - kérdezi Zek.
-Majd megoldom én! Neked kint fontosabb dolgod lesz! Kitöröljük Tom emlékeit, aztán begyógyítom én a sebeit. Nem törted el testrészét sem? - kérdi a vezér.
-Nem! - feláll Zsolt, rám néz, majd kimegy az apjával együtt.
*
Egyedül maradok Eszter apja ellen. Hevesen ver a szívem, de nem annyira, mint ezelőtt.
-Jól megleptetek minket, hősök! - mondja a férfi, majd közelebb jön. - De vége! - kezét felemeli, majd megszólal. - Axare: T - felordítok.
-Várj!
-Mit akarsz te idióta? - megrúgja a fejem. 
Igaza van. Mit akarok mondani? Ellenség leszek én is! Ezt nem tudom megelőzni! Miért próbálkozok még mindig? Én vesztettem! 
Még egyszer megrúg, majd kinyújtja a kezét a férfi.
-Axare: Törlés!
*