To Fall Apart

1.

Megint kezdődik... Újra költözünk, egyszer Veszpérből, Szombathelyre aztán Bécsbe most pedig Budapestre. Bécsben volt a legtöbb barátom. Nagyon sajnálom, hogy ott kellett hagyjam a barátaim főleg Rékát. A bátyámnak Dominiknak is ez volt a kedvenc helye. 

Az út fájdalmasan hosszú volt. Csak csendben ültünk négyen az autóban. Anyu és apu néha szóltak egy két szót egymás között, de emellett semmi más. Egész útón a Spotify playlistemet hallgattam. Egyszer viszont Dominik megérintette a vállamat, mert mondani akart valamit.
-Hugi? Anyuéknak valami bajuk van megint? - súgta Dominik a fülembe, miután levettem a fülesemet.
-Fogalmam sincs. Lehet, hogy azért, mert a reggel indulás előtt össze kaptam kicsit anyuval.
-Ja, biztos, hogy azért akkor.
Na és ezután megint síri csendben folytatódott az út.

Lassan odaértünk és apu kivette az én és a Dominik bőröndjeit és otthagyta. Az anyuét és az övét bevitte.
Dominikkal összeszedtük a cuccaink nagyrészét és elindultunk a bőröndjeinkel. Eléggé nehéz volt a bőröndöm, de azért próbálkoztam.
- Várj, hugi, felviszem a bőröndjeid, te vidd a tákáidat. - ajánlotta fel Dominik.
- Kösz.
Beérve letettünk mindent az folyósóra. Majd megnéztük a szobáinakat. Egymással szemben voltak a folyósó végénél. A szobámba beérve egyből a kétszemélyes ágyamat láttam meg. Mellette egy éjjeliszekrény, az ágytól balra pedig egy íróasztal helyezkedett el. Az éjjeliszekrény mellett egy óriási gardróbszoba duplaajtóval. Amellett pedig egy függöny volt amire nagyon kíváncsi voltam, mert nem tudtam mièrt van függöny a szobám közepén. Végül ahogy elhúztam a függönyöket egy kisseb ágy szerűséggel találtam szembe magam és könyvespolcokkal. Őszintén nagyon tetszett ez a szoba.
-Maja, Dominik vigyétek el a bőröndjeiteket! Most! - ordított ránk apu.
Gyorsan indultam, mert hanem mégjobban rám ordítottak volna. Amire kiértem Dominik hozta a bőröndjeimet.
- Kösz. Megnézhetem a szobád? - kérdeztem Dominktól.
- Persze, de akkor én is.
Dominik szobája fala sötétkék és fehér volt. Tele volt gaming cuccokkal, volt bent egy Playstation 5, egy gèp, egy gardródszoba és az ágya.
- Majd játszhatsz velem, ha akarsz.- ajánlotta fel Dominik.
- Persze!
- Akár ma is este!
- Jó!!
Majd Dominik is megnézte a szobám. Estig nem csináltam semmit a pakoláson kívül. Este pedig játszodtam Dominikkal a Playstation- ön. Nagyon jókat játszodtunk. Majd mikor elfáradtam elmentem lefeküdni.
Reggel anyuék állásinterjúra mentek korán reggel, de mivel nem voltak hajlandóak csendben elkészülni ezért felvertek mindkettőnket. Miután elmentek készítettem reggelit magamnak és Dominiknak is és együtt megreggeliztünk sorozat nézés közben. Gondoltuk, hogy elmegyünk egyet plázázni vagyis leginkább holnapra a suliba vásárolni. Mire elkészültünk és kimentünk észrevettük, hogy az autó sehol, mert anyuék azzal mentek el. Ezért buszoznunk kellett. Mikor odaértünk olyan boltokba kezdtünk ahol iskolaifelszereléseket lehet vásárolni.
Bent egy lány véletlen meglökött.
- Jajj, bocsánat, véletlen volt! - kért bocsánatot a
- Semmi baj.
Vettünk új táskát, tolltartót, ceruzát, tollat, mindent ami kellett. Majd haza buszoztunk.

Otthon kellett főznöm vacsoràt, mert mire haza értünk este lett. Bolognait főztem és mi Dominikkal már ettünk mire anyuék haza toppantak.
- Főztél-e Maja? - förmedt ràm egyből apu.
- Igen, Bolognait.
- Miért nem főztél olyant amit mi is jobban szeretünk. - forgatta a szemeit anya.
- Ne csesztessétek már Maját, hát főzött nektek, örüljetek annak.
- Fiam te hallgass inkább.
Aztán Dominik abbahagyta a vitát, mert tudta, hogyha folytassa rosszabb lesz belőle.
Miután én elmosogattam Dominikkal beültünk a könyvespolcaim közé a kis ágy féleségbe, elhúztuk  a függönyöket és beszélgettünk egészen éjfélig, majd Dominik átment a szobájába és lefeküdt ő is meg én is.