To Fall Apart

2.

Reggel nagyon nehezen keltem fel, mert megszoktam a későig lustálkodást, de valahogy sikerült. Anyuèk már nem voltak otthon, ezért nem volt kaja, nem mintha főznének valaha. De mivel Dominik mèg aludt csináltam magunknak.
Evés után elindultunk a buszmegállóhoz ès vàrtunk. Amint felültünk hallottam az előttünk vihogó lányok hangját, akik hàt minden létező hülyesègről beszéltek, de nagyon nehezen eltelt és bő fèl óra alatt odaértünk.
- Mi van, ha nem fognak kedvelni az osztàlytársaink? - gondoltam túl egyből.
- Biztos jóban leszel mindenkivel, nyugi hugi!
- Jó, hiszek neked.
A beszélgetésünk közben beértünk és az aula óriási volt. Csak ámultunk és Dominik majdnem nekiment egy egy nála kisebb, körülbelül egy velem egyidős lánynak.
Előre együtt próbáltuk keresni az osztályunkat, de nem jártunk sikerrel úgyhogy szétvàltunk. Valahogy sikerrel jártam és írtam Dominiknak.
"Hali, én megtaláltam az osztàlyom"
"Szupi, én is." - zárta le ennyivel a beszélgetést.
Nem tudtam hova üljek ezért csak álltam.
- Hé, látom nincs padtársad, szeretnél velem ülni? - kérdezte egy lány valahol az osztály vége fele.
Úgyhogy hivatalosan is az öt padsor közül a negyedik padsorba ültem az ablak mellé.
Amint odaértem, leraktam a táskám, a kabátom és leültem.
- Szia, Jázmin vagyok! - mutatkozott be a lány.
- Szia, Maja.
- Ismersz valakit innen?
- Nem, te?
- Hát ismerem azt a lányt. - mutogatott az osztály másik felébe. - A neve Laura, régen nagyon jóba voltam vele, de összevesztünk.
- Szabad kérdeznem, hogy miért?
- Fhu már fogalmam sincs, na de még ismerem azt a srácot, Rajmundot, ő mellettünk fog ülni, Máté.
Akkor az Olívia, Noel, Zente, Norbi, Olivér. Ennyit ismerek.
- Jó sokat ismersz. Hányan vagyunk?
- 19, elég kevesen.
Legalább most megtudtam mi egy pàr osztàlytársaimnak a neve.
Egy pàr perc múlva megjelent az ofő.
- Jó reggelt gyerekek! Üdvözöllek titeket a Jókai Mór Gimnáziumba. Én az osztàlyfőnökötök leszek Kovács Zoltán.
Itt megtudtuk egymás nevét, a tanáraink nevét és az órarendünket is kikaptuk.
- Ne már, dupla Fizika kedden? - nyüzsgött a mellettünk levő padba Máté, Rajmundhoz beszèlve, csakhogy kicsit hangosabban mondta a kelleténél.
- Csak így tovább haver, ha ilyen hangosan beszélsz minden órán tuti jól lecsesznek. - viccelődött Rajmund.
- Jól van na, máskor halkabb leszek.

Miután végeztem találkoztam Dominikkal aki kint aki az osztálytársaival beszélgetett.
- Na jön a húgom, csá.
- Csá.
És egy jó pàr percig csendben vártuk a buszt, majd a buszon megtörtem a csendet.
- Na és milyenek az osztálytársak?
- Elmennek. Neked?
- Ja, amúgy tök jó fejek. - válaszoltam amivel be is fejeztem a beszélgetésünket.
Otthon anyuék még nem voltak otthon így készítettem húslevest és sorozatot nézve ebédeltünk.
Szerencse, hogy ugyanaz a kedvenc sorozatunk.
Vacsorára pizzàt sütöttem.
A szüleim este értek haza.
- Főztél-e Maja? - ordított be a szobámba apu.
- Igen, pizzát.
- Mást nem akartál volna?
- Apu ember, ha azt kívántuk.
- Nem érdekel.
Na igen megint ugyanaz a szitu, veszekedünk. Végül pedig Vámpírnaplókat nèzve aludtam el.
Másnap reggel arra keltem fel, hogy anyu költ, amit elég furcsának találtam, mivel mire én fel szoktam ébredni ők rég el vannak menve. Így hàt gyorsan kipattantam az ágyból.
- Mi az, mi lett? Miért nem vagy munkàba? - kérdezősködtem a fejemet kapkodva.
- Elaludtunk, és azt hittem ilyekorra már ébren vagy, hogy készíts reggelit, de ahogy látom te csak fél hétkor kelsz.
- Hát igen, akkor terveztem volna felkelni.
- Na most menj készíts reggelit! - parancsolt rám anyu.
Szófogadóan kiballagtam a konyhába nagy nehezen és gondolkoztam mit készítsek. Mivel még hat óra volt, azt hittem elalszok a konyhába. Végül csak sonakát, szalámit, kolbászt és zöldségeket vettem elő és gyorsan összevettem egy tojásrántottát.
Aztán egy fél órára visszadőltem. De majdnem elaludtam, most Dominik költött fel, elkészültem és elindultunk.
Az osztályba beérve szembe találtam magam két lánnyal.
- Szia, az én nevem Liza! - mutatkozott be a szőkés barnás hajú, zöld szemű làny. Kedvesnek tűntek.
- Az enyém meg Olívia, de jobban szeretem, ha Livnek szólítanak. - tűnődött a barna hajú, zöld szemű lány.
- Sziasztok, Maja vagyok.
- Tegnap is be akarunk mutatkozni, mert kedvesnek tűntél, ne értsd félre szerintünk még mindig az vagy, de amiután végeztünk te elsiettél.