Mostoha tesomba Szeretve!

A beköltözés napja

Amelia

Másnap reggel szomorúan ébredtem fel a kórházban. Sóhajtva dél ültem az ágyon ,és pont akkor jött be egy nővér egy lavor vízzel. Letette az ágy mellé lévő székre és segített megmosdani. Nagy nehezen sikerült is ,majd a taskámbol elő vett egy lenge rózsa szín rövid gatyát mege egy hozzá illő rózsa szín pólót. Fel is adta rám, majd megfogta a fésumet és ki fésulte a hajamat.

Így ,hogy el van törve a kezem és a lábam tehetetlennek érzem magam. Még ráadásul a szüleimet is el vesztettem egy szempillantás alatt. 1 óra múlva készen vártam Simeone nénit az ágyon ülve. Pár perc múlva nyílt az ajtó, de nem Simeone néni jött be rajta ,hanem egy tusis hajú magas és jó képű fiú.

- Szia biztos te vagy Amelia ! Én Bill vagyok ! - mondta és nyújtotta a kezét felém.

- Szia Bill ! Igen Amelia vagyok ! - kezet raztunk.

- Hogy vagy Amelia ?! - kérdezte kíváncsian.

- Elég szarul Bill ! - feleltem szomorúan.

- Ne aggódj Amelia segítünk neked mindenben ! - mondta Bill mosolyogva.

Nem tudom ,hogy miért de ahogy erre a fiúra nézek boldogság tölti el a lelkem.

- Köszönöm Bill ! - válaszoltam mosolyogva.

Ahogy le ült mellém az ágyra, már jött is be Simeone néni kezében a záró jelentésemmel.

- Szia Amelia ! Indulhatunk ?! - kérdezte mosolyogva.

- Szia Simeone néni! Persze ! - feleltem és segítettek bele ülni a toló kocsiba.

El kezdtek ki tolni a kocsihoz ,nem parkoltak le olyan messze ,így hamar oda is értünk. Bill ki nyitotta nekem az ajtót, és én be csúsztam az anyós ülésre. El kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. Amíg Bill be rakta a kocsiba a toló széket, addig Simeone néni a vállamra tette a kezét.

- Nyugodj meg Amelia nem lesz semmi baj ! - mondta nyugodtsággal a hangjában.

Én csak egy aprót bolintottam , ezután Bill is be szállt mellém. El fordította a kulcsot és már indultunk is. Nagyon kedves volt Billtol ,hogy figyelt rám út közben és lassan ment. Egy olyan 20 perc kocsi út után még is érkeztünk egy nagyon szép és tágas családi házhoz. Az udvaron volt egy fekete Audi, amin egyből megakadt a szemem.

Bill le állította a kocsit és mondta megérkeztunk. Azonnal ki szállt és már hozta is nekem a toló széket. Ki nyitotta az ajtót, én át csúsztam. El kezdett tolni a hatalmas bejárati ajtó felé. Simeone néni ki is nyitotta ,Bill szépen óvatosan betolt a házba. Megállitottak a nappaliban ,míg Bill ki ment a csomagjaimert ,addig Simeone néni a konyhában tevékenykedett.

Én addig nézelődtem a házban ,annyira szép és gyönyörű. Fekete járolap és fekete bőr ülő van a nappaliban ,és persze nagyon szép kilátás van a kertre is. Gyönyörű ez a ház, bárcsak a szüleim is láthatnák. Majd a bámeszkodásombol egy ismeretlen férfi hang zokkentett ki.

- Szia ! Hát te meg ki vagy ?! - kérdezte az ismeretlen fiú, akinek még háttal voltam.

- Szia Amelia vagyok ! De nem nagyon tudok megfordulni elém allnál ,hogy lássalak ! ? - kértem meg kedvesen.

A fiú nem szólt semmit és elém sétált ,egyből megéreztem ,azt a jó férfias illatát. De amikor rá emeltem a tekintetem ,akkor éreztem valami furcsát belül a mellkasomba. Az a gesztenye barna szeme , azok a ki dolgozott idomok ,az a fekete pircieng a szája szélén, a fonott haja. Teljesen el varázsolt engem ez a fiú,egyszerűen tökéletes.

- Nem kéne ennyire bámulnod kis lány ! - szólalt meg undokul.

- El nezest ! - feleltem és le is sütöttem a szemeimet.

- Hagyjuk ! Hogy kerülsz ide ?! - kérdezte karba tett kézzel.

- Simeone néni anyukám barátja volt és azt mondta ha bármi történik velük, akkor ő be fogad engem ! - hadartam el gyorsan.

- Aha ! Értem! És mi van anyukáddal ?! - kérdezte

- Nem szeretnék róla beszélni ,ne haragudj ! - mondtam konnyeimmel küszködve.

- Biztos le lépett mi ?! Ez a baj az ilyen anyákkal! - mondta dühösen.

Nem bírtam semmit válaszolni el kezdtem zokogni. Majd megérkezett Bill is.

- Mi a fenét csináltál vele Tom ?! - kérdezte Bill mérgesen nézve Tomra.

- Semmit csak beszélgettünk! - mondta lazán.

- Lehetnél vele egy kicsit tapintatosabb is ,mivel most vesztetette el a szüleit! - akadt ki Bill.

- Hogy ,hogy el vesztette!? - kérdezte kíváncsian.

- Autobalesetem volt bazd meg és a szüleim nem élték túl! - kiabáltam és csend lett.

- Bill kérlek vigyél a szobámba! - kértem sírva Billt.

Bill csak tette amit kértem ,és el tolt a szobáig. Ki nyitotta az ajtót és be tolt rajta. Elég szép volt a szoba fehér járólap és egy hatalmas francia ágy és külön fürdő is volt benne. Megkertem Bill ,hogy hagyjon magamra, teljesítette is. Magamban voltam ,és már le nyugodtam. Hallottam ,hogy kopognak az ajtón.

- Gyere ! - szóltam és be lépett rajta Tom.

- Hát te ?! - kérdeztem meglepodve.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni tőled! Nem tudtam ne haragudj Amelia ! - mondta és le ült az ágyra.

- Köszönöm Tom ,hogy bocsánatot kértél! Ne haragudj ,hogy ki akadtam ,de nagyon nehéz most nekem ! - válaszoltam szomorúan.

- Figyelj ,segítünk neked ezt fel dolgozni jó! És holnap el viszlek valahova ! - mondta és megfogta a kezem.

- Rendben , köszönöm! Hova viszel ?! - kérdeztem kíváncsian.

- Az meglepetés Amelia ! De tetszeni fog ! - válaszolta mosolyogva.

Majd fel állt oda hajolt hozzám és megpuszilta az arcom. Nem is nézett rám gyorsan távozott a szobából. Éreztem, hogy az arcom vörös mint a pipacs. A szívem hevesen kalapált, mintha most futottam volna le egy maratont. Nem zughatok bele a mostoha tesomba ! Nem szabad ,nem bonthatom meg vele Simeone nénit. De annyira kíváncsi és izgatott vagyok ,hogy hova visz holnap Tom.

Vajon mi fog történni Amelia és Tom között?! Nos ez majd hamarosan ki derül! Puszi 💋💋❤️❤️