Hosszú idő után a titokzatos lány felébred vagy inkább felébresztik....
Célponttá válik és olyan válaszokat követelnek tőle, amit nem biztos , hogy meg tud adni.
Helyenként +18
Nem követi a marvel filmek eseményeit
A hangokba kapaszkodtam, akik reményeim szerint nem az életemet követelték. Fel akartam ébredni, már rég nem a haragra, vagy a bosszúra gondoltam csak meg akartam szabadulni a sötétségtől és a tehetetlenségtől.
Végre érezni kezdtem a végtagjaimat és a körülöttem lévő hangok is erősödni kezdtek. Mielőtt kinyitottam volna a szemem, vettem egy mély levegőt és próbáltam erőt parancsolni az izmaiba, ha esetleg a hangok tulajdonosait mégsem baráti szándék vezérelné.
Túl becsültem a képességeimet. A tervem az volt , hogy leugrom az asztalról , ahová sejtésem szerint fektettek és keresek valami fegyvernek használható tárgyat arra az esetre , ha meg kéne védenem magam.
Ebből persze semmi nem sikerült. Az elgémberedett lábaimnak köszönhetően valaki karja mentett meg a pofára eséstől.
- Ne olyan hevesen Csipkerózsika.....-tekintetem egy kék szempárral találkozott. A férfi a 30-as évei közepén járhatatott és az egyik karja ... fémből van ?
Egy pár másodpercig csak bámultam rá , majd észbe kaptam és próbáltam kiszabadulni a gyengéd szorításából, de az a fránya kar nem adott túl sok előnyt.
-Hé Barnes engedd már el! – mögülem érkező határozott utasítás hatására a karok végre utamra engedtek,de ez a hang olyan ismerős volt...
-Clint?- a hangom erőtlenebbnek hatott mint szerettem volna, de legalább a testem nagy része már engedelmeskedett a tudatomnak és magabiztosabban bírtam állni a lábaimon mire szembe fordultam egy rég nem látott arccal.
Az érzések és az emlékek tangózni kezdtek a fejemben. Egy régi barát bűntudattal teli tekintete olyan dolgokat elevenített fel bennem, amit már rég elakarta felejteni. Volt idő amikor a nyakába ugrottam volna örömömben , de most mozdulni se bírtam. Csak néztem rá és válaszokra várva pedig még a megfelelő kérdéseket se tudtam megfogalmazni.
Felém lépett én pedig ösztönösen egyet hátra.
-Annie tudom , hogy most minden zavaros és nincs sok időnk , hogy el tudjam magyarázni ... de kérlek bízz most bennem. – Próbáltam időt nyerni mielőtt válaszolok. Körbe néztem a helyiségen , ami egy laborra hasonlított. Mindenhol gépek csipogtak , a polcokon és a szekrényekben felcímkézett fiolák és üvegek voltak. A bőrömbe hirtelen belemart a hideg és nem kellett magamra néznem , hogy megállapítsam nem viselek túl sok ruhaanyagot. Tekintetem visszatért Clintre. Megváltozott a haja , szerzett pár új sebhelyet és talán néhány ráncot is. Mégis mennyi idő telt el? Mennyi időre altattak el ?
-Bízni? Akkor gondolom ezzel kimered jelenteni, hogy semmi közöd nincs ahhoz , amit velem tettek.- nem kellett neki reagálni a kijelentésemre , mert tekintete mindent elárult. Tehát az emlékeim nem csalnak meg. – Mennyi idő telt el?
-Hidd el kicsi lány , hogy ha tudtam volna hogy ez lesz megállítom őket.- ügyesen kikerülte az idő kérdést tehát elég sok idő telhetett el.
Már éppen tettem volna egy szarkasztikus megjegyzést, ezzel is éreztetve , hogy nem hiszek neki, de egy fémkar megragadta a csuklómat.
-Hé ,csipkerózsika bocsi hogy megzavarom a családi idillt ,de körülbelül 50 Hydra ügynök vár arra hogy bejussanak és ez miattad van.
Értetlenül bámultam rá.
Hydra? Mi a francot keresek én a hydránál?
-Oké , azt hiszem kéne némi helyzet jelentés. Mi folyik itt? –Néztem az előttem álló két férfira. Clint még várhat, ha a hydránál vagyunk nagyobb bajom is lesz nála.
Sajnos választ már nem kaptam, mert lövések és kiabálások ütötték meg a fülem majd hirtelen kivágódott az ajtó. Már felkészítettem gondolatba magam a harcra, de fegyveres ügynökök helyett egy páncélos alak lépett be az ajtón.
- Hiányoztam ?- tekintetével végig pásztázta a termet majd megállapodott rajtam –Ön biztos a titokzatos Hannah .Én Tony Stark vagyok. - Majdnem eltalálta a nevemet.
-Igazából Annie – elfogadtam a felém nyújtott kezét. Láttam az arcán hogy épp tenne egy csípős megjegyzést de megállította a mellénk lépő nő.
-Tony , már azt hittem soha nem érsz ide . A Kapitány megsérült és 3 ügynökünk halott. Szóval nem túl rózsás a helyzet. -hirtelen mindketten felém pillantottak mintha engem okolnának mindezért . Már épp szólásra nyitottam a szám mikor Clint érintette meg a vállam . Rossz érzésem támadt .
Egy kicsit rövid lett ez a bevezető rész, de ígérem igyekszem hosszabbakat is hozni.
Bármilyen véleményt kritikát szívesen fogadok, szóval írd le bátran a véleményed :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
