Kulcsomat kulcslyukba téve nyitottam ki az ajtót, már itt furcsáltam a dolgot mivel legjobb barátom tudomásom szerint itthon kéne hogy legyen, belépve a lakásba vettem le cipőmet kabátommal együtt és indultam meg közös szobánk felé. Le nyomva kilincset nyitottam ki az ajtót, de ami ott fogadott, örökre a fejembe vésődött.
Legjobb barátomat láttam,felakaszta.
Lábam földbe gyökerezett, csak néztem, mellkasom kezdett össze szorulni, lélegzetem felgyorsabbodott, szemeim tele teltek könnyekkel.
Rohantam legjobb barátom felé, kötelet levettem nyakáról, tartva testét zuhantam földre miközben szólítgattam reménykedve hátha még életben van, de nem. Sírtam, zokogtam, üvöltöttem, csak akkor láttam, meg asztalon egy papírt. Jelen pillanatban semmi erőm se kedvem nem volt oda menni és megnézni, de sejtettem hogy legjobb barátom írhatott valamit.
Remegő kezekkel kotorásztam ki zsebemből telefonomat és tárcsáztam a mentősöket.
YOU ARE READING
Univerzumunk története
RandomEz az első könyvem itt wattpadon, szóval nem igazán tudom mit mondhatnék. :') Remélem tetszeni fog nektek! <3
