Teltek a hetek, hónapok de semmi sem változott. Mindennap csak feküdtem az ágyamban és aludtam vagy semmit sem csináltam csak néztem a plafont. Már elhagyni az ágyat sem akartam, nem fürödtem, nem ettem, nem aludtam, szobám olyan mocskos lett hogy már járni is alig lehetett.
Anyukámnak kellet kirángatnia az ágyból hogy csináljak is valamit ne csak bedrootijogosan.
─ Fiam most már szedd össze magad! ─
Anyukám szídott, de jogosan.
─ Milyen mocsok a szobád is ráadásul és rohadt büdös is ─ ment az ablakhoz és kinyitotta hogy egy kis friss levegő is jusson be a szobába, miután kijutott a sok kupleráj között és az ágyamhoz ért és leült mellém
─ Tudom hogy nehezen viseled a barátod halálát de nem csinálhatod ezt tovább,nem szeretném ha úgy végzed emiatt mint ő ─
Megfagyott bennem vér, hogy én öngyilkos? Nem hiszem, bár bármit megtennék hogy újra láthassam.
─ Lehet a pszichiátriára kéne tennem téged ─ mondta anyukám viszont én ennek egy cseppet sem örültem
─ Hogy tessék?! ─ néztem rá kétségbeesetten
YOU ARE READING
Univerzumunk története
RandomEz az első könyvem itt wattpadon, szóval nem igazán tudom mit mondhatnék. :') Remélem tetszeni fog nektek! <3
