Töréspont

Veszélyes vágy

Amikor Jack meglátta Mike-ot a házuk előtt, éppen a családi autót mosta. Mike figyelmesen dolgozott, egy ronggyal törölgette a fényezést, miközben a nap megcsillant a vízcseppeken. Jack mély levegőt vett, és odament hozzá.

– Helló, Mike! – köszönt Jack, és próbált lazának tűnni, bár a szívverése gyorsabb volt a megszokottnál.

Mike felnézett és elmosolyodott.

– Szia, Jack! Jó, hogy látlak! – mondta barátságosan, és letette a rongyot, majd a férfi közelebb lépett hozzá.

Jack zavartan vakarta meg a tarkóját, és kissé habozva mondta:

– Azért jöttem... hogy bocsánatot kérjek a tegnapiért. Tudom, kicsit hirtelen távoztam, és nem akartam udvariatlan lenni. Egyszerűen... nem tudom, valahogy furcsán éreztem magam.

Mike bólintott, és barátságosan Jack vállára tette a kezét.

– Semmi gond, Jack, igazán. Mindenkivel előfordul. Ráadásul hosszú nap volt mindannyiunknak – mondta, a hangjából megértés sugárzott. – Ha van kedved, ugorj be később. Sarah is örülne, ha látnánk. Talán segíthetnél befejezni a kocsimosást, aztán iszunk egy sört.

Jack szíve hevesebben kezdett verni. A gondolat, hogy újra Mike közelében lehet, ráadásul egy ilyen hétköznapi pillanatban, szinte túlságosan is izgalmasnak tűnt.

– Szívesen átjövök – válaszolta Jack, igyekezve nyugodtnak tűnni, bár az izgalom alig volt leplezhető a hangjában.

Jack mosolyogva közelebb lépett.

– Szívesen segítek. Bár, ahogy látom, remek munkát végeztél – mondta, és egy pillanatig megcsodálta a csillogó autót.

Mike csak nevetett, majd átadott egy rongyot Jacknek.

– Akkor rajta, a hátsó rész még rád vár – tréfálkozott, miközben megnyitotta a kerti csapot.

A két férfi vidáman dolgozott együtt, nevetgéltek, beszélgettek, és egyre jobban érezték magukat. Mike időnként vicces megjegyzéseket tett, amelyek Jack arcára is mosolyt csaltak, és közben azon kapta magát, hogy egyre jobban elmerül a férfi társaságában.

Ahogy végeztek,  Az asztalnál ültek, és kellemesen elbeszélgettek – Jack és Mike a kert felújításáról, az élet apró-cseprő dolgairól, . A család közelsége és otthonossága, a nevetés és a könnyedség, amit Mike és sugároz, egyszerre volt vonzó és fojtogató Jack számára. Egyre inkább úgy érezte, mintha ebbe a családi körbe tartozna – vagy legalábbis úgy akarta érezni.

Ahogy Jack elbúcsúzott Mike-éktól, a hazaúton egyfajta feszültség ült meg benne, egy belső izgalom, amit nem tudott hová tenni. Mikor belépett a lakásába, egyenesen az ablakához lépett, és szokásához híven figyelni kezdte Mike házát. Már szinte rutinmozdulattal vette elő a fényképezőgépét, hogy lefotózza a szomszédos ház apró mozzanatait.

De aztán valami furcsát vett észre. A hálószoba ablakában Mike és Sarah árnyékai körvonalazódtak. Sarah lassan Mike ingéhez nyúlt, és végigsimította, majd elkezdte kigombolni. Jack szeme elkerekedett, és hirtelen már nem volt elég az ablakból való kukkolás. Gyors léptekkel kisietett az ajtón, és leszaladt a lépcsőn, mintha valami láthatatlan erő hajtaná. Egy közeli fa mögött talált rejtekhelyet, ahonnan mindent látott.

A hálószobában Sarah és Mike teste összeolvadt az intimitásban. Sarah finoman a férfi nyakához hajolt, és Jack csak bámulta őket, míg a düh el nem homályosította a látását. Az állkapcsa megfeszült, a gyomra görcsbe rándult, és az érzés egyszerűen elviselhetetlenné vált. A látvány túllépett minden határon. Egy ponton már nem is tudta, hogy még mindig Mike-ot figyeli, vagy egyszerűen csak a saját kétségbeesett vágyait nézi, ahogy teljesen szétfoszlanak.

Zihálva rohant haza, becsapta maga mögött az ajtót, és vadul dobálni kezdett mindent, ami a keze ügyébe került. Felkapott egy széket, és teljes erőből a falhoz csapta, majd a polcokat lesöpörve dühöngött tovább. A szívverése szinte dübörgött a fülében, és minden egyes tárgy, amit földre dobott, egyetlen, tomboló üzenetet hordozott: *Sarah-nak el kell tűnnie. Nem lehet többé Mike közelében.*

Jack reszketve rogyott le a földre, de a dühének még mindig nem volt vége. Szinte őrültként mormolta magában:

– *Ez nem maradhat így. Nem osztozom vele. Ez az egész csak az enyém lehet. Mike... csak az enyém.*

Újra és újra végigpörgette fejében, amit látott. A fényképezőgépéért nyúlt, és remegő kézzel lapozta át azokat a képeket, amiket Mike-ról készített. Minden kép egy színpadra állított pillanat volt, egy önkéntelen mozdulat, amit ő már a sajátjának érzett. A birtoklási vágy és a düh most már egyetlen céllá szilárdult benne.

Az elméjében megszületett az elhatározás. Sarah-val végezni kell. Eltávolítani őt a képből. Érezte, hogy a terv gondolata fokozatosan megnyugvást hoz számára, mintha csak ez lenne a válasz minden kínjára. Lassan felállt, és a szoba közepén megállva tervezni kezdett. Minden apró részletet elképzelt: *Hogyan tudna bejutni, mikor lenne alkalmas időpont? Hogyan végezne vele gyorsan és észrevétlenül?*

Jack egész éjjel ébren volt, egyetlen percre sem hagyta el a dolgozószobáját. A falon mindenhol képek lógtak Mike-ról, Sarah-ról, és a családról – mindet egy vékony, piros fonál kötötte össze, egy olyan háló, amelyet csak Jack értett meg. Egy-egy kép alatt megjegyzések, időpontok, apró részletek, amikre hónapok alatt tett szert. Minden egyes elemet gondosan megfigyelt, minden lépést megtervezett. Az ablakon kívül az éjszaka lassan átadta helyét a hajnalnak, de Jack szemében a megszállottság tüze továbbra is égett. Tudta, hogy tökéletesítette a tervet.

Néhány hónappal később eljött az a nap, amire már annyi ideje készült. Mike és a gyerekek valamilyen programra indultak, így a ház üresen maradt. Jack azonnal kihasználta a helyzetet. Gondosan végignézte, hogy Mike és a gyerekek valóban elhagyták-e a házat, és miután meggyőződött arról, hogy tiszta a terep, észrevétlenül besurrant a szomszédházba.

Belépett a bejárati ajtón, és hangtalan léptekkel haladt végig a folyosón, egészen a hálószoba ajtajáig. Az adrenalin a fülében dobolt, de most minden idegszálával Sarah-ra koncentrált. Halkan megnyitotta a hálószoba ajtaját, és meglátta Sarah-t, aki épp a ruhásszekrényt rendezte. Jack egy pillanatra megdermedt, majd elővette a zsebéből a nagy, fényesen csillogó kést.

Sarah a zajra megfordult, és ijedten felsikoltott, amikor meglátta Jack arcát, amelyen a megszállottság árnyéka játszott. Jack lassan, közelebb lépett, szemeiben hideg elszántság villant.

– Sajnálom, Sarah, de Mike az enyém – mondta halk, szinte suttogó hangon, ami még dermesztőbbé tette a pillanatot. Jack közelebb lépett, és Sarah kétségbeesetten próbált hátrálni, de már nem volt hová menekülnie.

A kés villant a levegőben, és egyetlen gyors mozdulattal Sarah testébe fúródott. A szoba megtelt az esemény kegyetlen csendjével, és Sarah lassan rogyott össze, ahogy a fájdalom átjárta a testét. Jack szorosan tartotta a kést, lassan, nyugodtan kihúzta, majd ismét lesújtott. A vér végigcsorgott az éles fémen, a padlón elterülve sötét foltokban, mintha a megszállottságának fizikai manifesztációja lenne.

Jack arca érzelemmentes maradt, minden mozdulatát hideg precizitás vezette. Ahogy Sarah élettelen teste elterült előtte, mintha megkönnyebbült volna; úgy érezte, mintha egy akadály elhárult volna az útjából. A gondolatai visszatértek Mike-ra. Sarah eltűnt – ez a tökéletes élet most már az övé lehet.

A helyiséget egyszerre uralta a kegyetlen csend és a szörnyű tett utóhatása, Jack pedig elégedetten nézett végig a művén.