Este furcsa zúgó hangra ébredtem. Mivel nem tudtam vissza aludni, kimásztam az ágyból, és az ablakhoz sétáltam.
Minden nyugodt volt. A csillagok halványan látszódtak a lámpák fényétől. A zajt továbbra is hallottam, sőt egyre hangosabb kezdett lenni. Becsuktam a szemeim, hogy koncentrálni tudjak, de mikor kinyitottam... Olyan volt, mintha nem is a valós világot láttam volna. A fények elkezdtek villódzni, az ég korom fekete lett, és minden a kék árnyalataiban tündökölt. A fülem még hangosabb zúgásba kezdett, és a lábaim nem bírták el a súlyomat. Elterültem a földön, majd minden elsötétült előttem.
Mikor magamhoz tértem feltűnt, hogy az erdőben vagyok. Gyakran futottam erre reggelente, bár most nem találtam a túraútvonalat, pedig biztos voltam benne, hogy itt kell lennie. Lassan felálltam a nyirkos földről, és még jobban körbenéztem.
'Hogy kerültem ide? Mi a fene történik?'-kérdeztem magamtól.
Az ég világoskék színben ragyogott. A Nap sugarai lágyan simogatták a bőrömet.
'Hogy lehet, hogy máris reggel van?'- érkezett az újabb kérdés.
A szél hirtelen feltámadt, és a hideg a gerincemen centiről centire haladt felfelé.
Az erdőben megszűnt a madárcsicsergés. Mindent betöltött a vészjósló csend.
Az ég elsötétült.
Egy pillanatra úgy tűnt a világ megszűnt létezni körülöttem, majd a semmiből egy villám párcentire tőlem a földbe csapódott. A fénye néhány másodpercre elvakított, mikor azonban ismét láttam egy sötét alak körvonalait pillantottam meg a füst mögül.
Lassan közeledett felém.
Megpróbáltam hátrálni, de egy fának ütköztem. Abban reménykedtem, hogy nem vett észre. A szívem egyre vadabbul pumpálta a vért az ereimbe. Az egész testem remegett.
Bumm!!- csapott le egy újabb villám a hátam mögött, de a tekintetemet nem mertem levenni az előttem álló idegenről.
Valami nagy sebességgel elrohant mellettem. Egy másik ismeretlen is feltűnt, és a füst árnyékában összecsaptak egymással.
Hallottam, amint fém csapódott fémnek.
Leültem a fa tövébe és lassan végigpörgettem az agyamban a lehetőségeimet. Vagy megpróbálok hang nélkül kitalálni a sötét erdőből. Vagy maradok ott ahol vagyok, és reménykedem, hogy nem vesznek észre. Mind a kettő veszélyes volt, de inkább a második mellett döntöttem.
A gondolataimból egy hangos kiáltás húzott vissza a valóságba.
Az ég lassan kezdett kitisztulni, ezért én is felálltam, és vártam a pillanatot, amikor nekivághatok az erőnek futva.
Láttam amint az egyik idegen összecsuklik, miközben a másik felém tart. Az agyam hiába adta ki a parancsot a lábaimnak, azok nem mozdultak. Páni félelem lett úrrá rajtam.
Egy barna szempár megcsillant a fényben. A barna hajat a szél lágyan összeborzolta.
A másik alak eltűnt. Se vér, se semmi nyom arra, hogy valaha is ott lett volna.
Mikor a férfi már egy méterre járt tőlem, megállt.
Hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe, majd minden elsötétült. Olyan érzés volt, mintha repültem volna. Nem éreztem semmit. Abban sem voltam biztos, hogy még élek.
