A Szerelem néha öl

Part 1

Kiara :

A nap sugarai átnyújtóznak a fák lombjai között, amiben vígan sütkérezem. Mély levegőt veszek és becsukom a szemem, nincs is jobb mint egy erős faágon ülni és élvezni a természet lágy ölét. Zaj csapja meg az éles fülemet. Hallom ahogy koppan a kemény talajon. Leugrom a fáról, toll pihe könnyedséggel és hangtalanul. Közelebb megyek a legutóbbi csörtetés forrásához.

- Tudtam! - Vigyorogva hajolok le a földre a lepotyogott dióért. A kezembe veszem és magasra dobálom örömömben.

A bátyám kinyitotta az elmelinket.

- Húgom, vissza kellene jönnöd a házba. Az Alfa hamarosan megbeszélést tart. - Megforgatom a szemeimet az Alfa különleges kérésére. Ki nem állhatom azt az embert. Állandóan nyomul. Nincs párja és valószínűleg nem is lesz, mondjuk nem is tudom ki bírná elviselni. Ha nem lenne az Alfám már rég kitéptem volna a torkát a helyéről.

- Ott leszek. - Tájékoztattam Hunter-t. Persze soha nem fogadok szót senkinek. Még a saját testvéremnek sem. Megvárom a találkozót és megbújok az árnyékban. Kíváncsi vagyok mit akar mondani az a barom. Még amíg van neki mivel.

Egy órával később látom a fa tetejéről, hogy gyülekeznek az emberek. A férfiak kihúzzák magukat a színpad előtt, ezzel mutatva tiszteletüket az Alfa felé. Már is hányingerem van ettől. Ami még ettől is durvább, hogy a nők kirakják mindenüket amilyük van. Hát ha egyszer ők lesznek a következő Lunák. Tiszta szívből várom azt a napot, hogy még egy ember parancsolgasson nekünk. Már régen itt hagytam volna ezt a porfészket, ha nem lenne a testvérem. Ja és persze nem akarunk zsiványok lenni, azzal csak újabb célpont lennénk mindenkinek.

Alfa Axel kiáll a színpadra, előadva ezzel a következő színdarabot. A haja fekete mint a korom vagy éppen mint a lelke. Szerintem a kettő egy és ugyan az. A szeme barna, amiben fel lehet fedezni a hazugságok tömkelegét. Izmos, mint amilyenek egy Alfának lennie kell, de mit sem ér a test, ha ami benne van ilyen romlott.

Leugrok a fárol és megtámaszkodom háttal a törzsének. Ropogtatom a diót, amit nem rég szedtem fel a földről. Szemeimmel pásztázom a tömeget és látom, ahogy Hunter engem keres. Mint ha nem tudná, hogy nem vagyok egy társasàgi ember. Szeme megakad rajtam és bólint egyet a fejével. Szuper, megbizonyosodhatott róla, hogy a rossz kis húga nem húzza ki magát a falkát érintő ügyekből.

Elkezd beszélni ez az Alfa barom a falka összetartásról és a tiszteletről, amit egyébként ő nem ismer, mindenki figyelmesen hallgatja. Engem meg nem különösebben érdekel. Néhány ember akik a közelemben vannak, rám néznek a sűrű ropogtatásom miatt. Hideg szemekkel és apró fél mosollyal visszanézek rájuk és rögtön behúzzák a nyakukat. Tudják nagyon jól mi történik, ha velem szembe szállnak. Nem sűrűn változom át a farkasomba, mert puszta kézzel is jobban gyilkolok, mint itt bárki. Van is miért félniük tőlem.

Kitanna a farkasom. Ásítva gömbölyödik össze az Alfa gyönyörű szép beszédére. Ő is unja ezt az egészet. Viszont, valami megüti a fülemet. Kitanna fel emeli a fejét.

- Az Alfakirály látogatóba jön hozzánk. Ennek tiszteletére egy bált szervezünk az Alfa kastélyban. - Hát ez király. Újra öltözhetek picsának a szeretet bátyám kedvéért és viselkedhetek rendesen, különben megharagszik. Na jól van, eleget hallgattam asszem megyek a dolgomra.

Újra a fa tetején ülök az erdőben és eszegetem a diómat. Érzem Hunter szagát, ahogy közeledik az erdő felé. Velem ellentétben ő nem tudja elrejteni az illatát. Viszont tudja, hogy mindig itt heverészek. Folyamatosan szólongat én meg magamban mosolygok, hogy még mindig nem ismert ki eléggé. Nem néz fel, csak a lábai elé. Feldobom az egyik diót és mikor elkapom egy egyenes mozdulattal a homlokának dobom. Rögtön a fejéhez kap és dühös arcot vág, ami engem kifejezetten mulattat.

Felnéz a fára és mérgesen mutat maga elé. - Kiara! Gyere le, most! - Megforgatom a szemeimet és hangtalanul leugrok elé. - Nem tudnál viselkedni? Legalább velem szemben? - Mered rám kék szemeivel, amiben elég sok dühöt vélek felfedezni. Legalább a szemünk színe megegyezik. Ugyan olyan jégkék az övé is.

- Jól van már bátyus. Nem kell ilyen idegbetegnek lenni. - integetek a kezeimmel. Nem hiszem el arcot vág, majd belekezd a mondanivalójába.

- Pénteken lesz a bál. Segíts díszíteni a termet a lányoknak. Majd a bál napján meg főzni. Utána öltözz fel csinosan! Nem farmernadrágba ezúttal! - Tudom, hogy a bátyám és szeretem őt mindennél jobban. De ilyenkor elképzelek sok dolgot, amit tehetnèk vele.

- Jól van testvérkém, meg lesz minden! Szeretnél még valamit? - Keresi a szememben a hazugság jelét, de nem találja. Összehúzott szemekkel megfordul és elmegy. Ez az, vègre visszatérhetek a nyugalmam szigetére.