Fiatalok vagyunk

1. Fejezet

Antonio Matteo Rossi. A híres, beképzelt, rossz fiús, gazdag maffia srác. A foci csapat kapitánya. A lányok álom pasija. Sajnos még az enyém is. Nincs kétség, hogy irtózatosan helyes, dögös pasiról beszélünk most! Bugyi szaggató mosolya, mindig összekócolt, de még is stílusos, fekete haja, azok az ördögiesen ragyogó, smarag zöld szemei úristen! Nos igen ezekkel körül is írtam Matteo Antonio Rossit. Imád a lányok érzéseivel játszani ezt köztudott. De sok lányt ezt nem érdeklik csak arra összpontosítanak, hogy hadd feküdjenek le a híres Matteo Antonio Rossival. Ezt pedig Antonio ki is használja. Én csak messziről figyelem. Nem szeretném ha én is csak egy leszek a sok közül. Írok róla egy egész naplót szinte, de nem merem bevallani neki, hogy belèzúgtam. Nem szeretném magam leégetni. S, ki a legjobb barátnőm? Hát persze, hogy Antonia María Rossi. Nos szerintem a névből is leesik. Igen ő Antonio testvére. Ugye milyen pech? Viszont az első találkozásunkat sosem felejtem el. Mikor kilencedikbe jöttünk és a mosdóba egy véletlen szerű összeütközésünk során ismerkedtünk meg. Aztán elkezdtünk beszélni. Senki nem mondaná meg, hogy Antonia Antonio húga! Nagy különbség van a két ember közt. Míg Antonio beképzelt, bunkó, Antonia egy rendes, csendes, kedves csajszi! Az  elején azt se tudtam, hogy ki a bátyja és, hogy milyen családba tartozik. Lehet jobb is volt vagy nem tudom. Na, de térjünk a jelenre. Az iskola udvarán vagyunk és páran körbe ültünk az osztályomból. Felelsz vagy merszezünk mert, nincs jobb ötletünk. Tesi van, de helyettesítő van és ő meg kiküldött minket.
-Naomi felelsz vagy mersz?
-Felelek
-Igaz, hogy lefeküdtél a híres Antonioval?
-mivan a bátyámmal?-nézett Cristire
-Igaz, hogy lefeküdt Naomi Antonioval?
-Honnan tudjam
-Igen, igaz
-És milyen volt? Durva? Gyengéd?
-Pont jó volt
-Úristen-olvadott el Cristi
-Na Naomi jön-váltott témát Antonia
-Ja igen, Riley felelsz vagy mersz?
-Felelek
-Tényleg kavarsz az egyik focis fiúval?
-Igen, na Alisia felelsz vagy mersz?
-Merek
-Újúj ha mersz akkor
lopozz oda Mario mögé és húzd meg a haját és fütyülve sétálj el
-Fhu én megöllek Riley
-Én is szeretlek-nevetett
Nem volt más választásom Mario mögé léptem és meghúztam dús haját és fütyülve elsétáltam, mikor is hallottam ahogy a nevemet kiabálja és éreztem ahogy valaki felemel. Elkezdtem sikítani mivel hirtelen ért.
-Mario tegyél le-kiabáltam
-Nem, miért húztad meg a hajam?
-Mert, felelsz vagy merszeztünk én mertem és ez volt a feladatom
-Engem meg kihagytok? Ch, hol vagytok?
-Ott a dombnál-elindult a domb felé
-Itt a barátnőtök. Na, de hogyan is volt ez? Engem kihagytok a játékból? Szégyeljétek el magatokat-durcizott be közben szerencse letett
-Gyere akkor te is játszani velünk
Folytattuk tovább a játékot. Sokat nevettünk. Sajnos bekellett mennünk mert, még van 2 óránk. Amire siettünk órára-mivel szokás szerint becsöngő után indultunk el-irodalom volt. Beérve elnézést kérve a tanártól leültünk a helyünkre és elkezdtük hallgatni az egy órás monológját. Hát Ms. Murphy erről volt híres. A hosszú monológjáról. Mondjuk nem csodálom, hogy nem házas és egyedül álló. Na jó nem akarok azért egy parasztnak tűnni, ne haragudjatok. Na, de vissza térve mikor kicsengettek mentünk is az ebédlő felé mert, most szerencse 20 perces szünet volt. Így hát mentünk is ebédelni. Tudni kell az osztályommal mindig együtt ebédelünk. Persze vannak kivételek mikor külön ebédel valaki a kiszemeltjével. A mai nap most mindenki együtt ebédelt.
-De Riley fogd már fel, hogy ez csirke hús!
-Marha hús
-Riley tényleg csirke hús-nevetett Naomi
-Ch hazudtok.
-Riley ez tényleg csirke hús-nevettem Liával
-Na ja
-Ha nem hiszed el, ne hidd
-Ti teljesen hülyék vagytok-nevetett fel Cameron
-Most miért?-kérdezte durcisan Riley
-Ezen összeveszni-nevetett
E mondat után Riley megforgatta szemeit. Megebédelés után és egy kis megvitatás után sem tudtunk megegyezni, hogy amit ettünk az csirke hús volt nem marha hús. Mentünk az utolsó óránkra ami angol volt. Angollal végezve mentünk haza. Vagyis egy kis időre mert, később fogunk találkozni. Haza érve szeretett otthonomba anyukám fogadott Áfonyával a kutyámmal.
-Szia anya-mentem oda hozzájuk-Hát szia Áfonya-kezdtem el simogatni
-Szia kincsem, milyen volt a napod?
-Fárasztó, neked?
-Hát semmi különös, itthonról elintéztem egy papír munkát, kitakarítottam, rendet tettem, megfőztem és most várom, hogy bátyád haza térjen és elmenjek én is dolgozni
-Rendben. Holnap meglátogatom apát szerintem
-Jól van-sóhajtott
Anyám engem és bátyámat egyedül nevel mióta apám alkohol mérgezésben és drog túl adagolásában meghalt. Èvek óta nincs köztünk... Így nem sokáig tudtam megtapasztalni milyen az mikor apa közt nevelkedsz,  mikor rendes családban nevelkedsz. Lehet bánom, lehet nem. Ezt magam sem tudom. Nyilván nem esik a legjobban ha megkèrdezik „Ès a te szüleid, hogy vannak?” vagy „És apukád mit dolgozik? Mivel foglalkozik?” és hasonló kérdések. Mindig elhallgattam ha a családdal kapcsolatban volt valami kérdés, feladat bármi. Leginkább apám miatt. Őt szégyeltem mikor alkoholizmusban szenvedett, mikor ráállt a drogra és társaira. A család egy embernél szinte normális. Egy teljes család. Apával, anyával és akár testvérrel vagy testvèrekkel. Nem igaz? Hát másoknál igen.. Nálam sajnos csak anya és bátyám meg jó magam a család. Meg persze Áfonya. Az én kiskutyuskám.

Nos igen megjelent ez a könyv is! Jó olvasást a továbbiakban is🥰