One shots

XO

Enhypen Xo
   Can I kiss you?
   Can I hug you?
   너에게 감사해, yeah
   Would you kiss me?
   Would you hug me?

A szél a hajamba kapott miközben a hátam mögött becsapódott a tetőre vezető ajtó. Idegesen tépkedtem a báli ruhám ujját, miközben az eget kémleltem és a gondolataimba merültem.

Persze, hogy mással táncolt. Mert miért is engem kért volna fel. Miből gondoltam, hogy egyáltalán tetszem neki? Sosem voltam elég jó neki. De akkor miért volt hozzám mindig olyan kedves? Miért puszilt meg a múltkor?

A nagy elmélkedésem közben nem vettem észre, hogy valaki utánam jött csak, amikor mellém lépett és megszólalt.

-Gyönyörű vagy! – mondta mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.

Miért jött utánam, ha az előbb mással táncolt? Teljesen összezavar.

A gondolataim ismét utat törtek maguknak, aminek következtében elfelejtettem reagálni a dicséretére, ami miatt csak kínosan felnevetett. 

–Akkor gondolom nem én voltam az első, aki ma ezt mondta neked. – fordult meg csalódottan mire én a keze után kaptam és visszarántottam magam mellé. Nem szóltam semmit csak a felhőtlen égbolton fénylő holdat kémleltem.

-Szeretnél a hold felé repülni? – kérdezte engem nézve mire én csak értetlenül néztem rá. Erre elmosolyodott és ő is az eget kezdte kémlelni.

Egy nagyot sóhajtottam és a holdról rá vezettem a tekintetemet.
Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szememben jobban ragyogott, mint a nap sugarait visszaverő égitest.

Teljes testemmel felé fordultam mire ő kérdőn nézett rám. Nagy levegőt vettem majd megszólaltam.

-Nem értelek – kezdtem bele mire felém fordult. – Kedves vagy velem. Mindig megdicsérsz. Kiállsz mellettem. Elhívsz kávézni, teázni, fagyizni de mással sétálsz el iskola után. Mással táncolsz. Mást csókolsz. Mást ölelsz.

-Megcsókolnál? Megölelnél? – vágott a szavamba. Kikerekedett szemekkel néztem rá és köpni-nyelni nem tudtam a kérdései hallatán. – A táncot pedig orvosolhatjuk – nyújtotta felém a kezét.

A szemébe néztem, ami csillogó kis univerzumnak látszott a sötétben.

Gyerünk. Fogd meg a kezét! Erre vártál öt éve. Fogd meg! – bíztattam magam.

A felém nyújtott kezére néztem. Lehet ez az utolsó esélyem. Ez talán mindent megváltoztat.

Őrülten dobogó szívvel, vontatott mozdulatokkal helyeztem a kezemet az övébe. Az érintése puha volt a bőre meleg, ami enyhén megnyugtatott. Néhány pillanatig néztük egymást majd megforgatott és közelebb vont magához. Kezét a derekamra csúsztatta mire én a vállára fogtam.

Lassan keringőzni kezdtünk miközben a világ megszűnt létezni körülöttünk. A holdfényben egymás szemébe nézve táncoltunk. Akkor és ott úgy éreztem semmi sem szakíthatja meg ezt a tökéletes pillanatot.

A következő forgásnál én szerencsétlen megbotlottam mire ő a derekamat elkapva segített, hogy ne terüljek el a földön. Ennek köszönhetően még közelebb kerültünk egymáshoz, aminek következtében az orrunk már-már összeért.

Még mindig tartottuk a szemkontaktust. Pár másodpercig csak bámultuk egymást majd rám mosolygott és még egyszer megpördített.

Nem tudom meddig táncoltunk így de nem is nagyon érdekelt. Egy idő után áttértünk más mozdulatokra. A kezemet a nyaka köré fontam miközben ő még mindig a derekamnál tartott. Csak össze-vissza dülöngéltünk és lépkedtünk a tetőn, minden koncepció nélkül. Egymás tekintetét továbbra sem engedtük el miközben mind a ketten mosolyogtunk.

Nem sokkal később óriási zsivajra lettünk figyelmesek. Elengedtem a nyakát és a csuklómat körülölelő fehér karórára néztem, ami tizenegy nulla hármat mutatott.

-Vége a bálnak – tudattam vele is mert érdeklődve vizslatott.
  Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy vele táncoltam. Nem is kevés ideig, hiszen amikor én feljöttem a tetőre még csak fél tíz volt. Eszembe jutott, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz táncolás közben. Erre a gondolatra pír szökött az arcomra. Ő ezt pontosan látta és csak mosolyogva figyelt miközben zavaromban próbáltam mindenhova nézni csak rá nem.

-Netán valami gond van? – kérdezte kacér mosollyal mire én durcisan elindultam az ajtó felé.

Már nyúltam volna a kilincsért amikor elkapta a csuklómat és maga után vonszolva húzott ismét a tető közepére.
A hold fényében láttam ahogyan folyamatosan mosolyog miközben a teljes testemet végig mérte.

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – kérdezte mire én ismét elvörösödtem, de a tekintetét nem engedtem.
Néhány pillanatig - vagy akár percig – csak néztük egymást. Én arra vártam, hogy ő szólaljon meg és mondjon valamit, ő pedig valószínűleg arra, hogy én szólaljak meg. Végül egy nagy levegőt vett mélyen a szemembe nézett és megszólalt.

-Megcsókolhatlak? Megölelhetlek? – kérdezte.
Kissé váratlanul ér a kérdése. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyet kérdez tőlem.
Bizonytalanul bólintottottam mire ő a karjai közé zárt. Visszaöleltem miközben a fogaskerekeim folyamatosan kattogtak.

Tehát az elsőt nem gondolta komolyan az elsőt. Miért is reménykedtem. Csak hülyített. Biztos csak megsajnált. Tehát soha nem érzett többet irántam barátságnál.

A következő pillanatban eltolt magától mire egy hamis mosolyt erőltettem magamra.

-Elhitted mi? – kérdezte kuncogva majd reagálni sem volt időm olyan gyorsan illesztette ajkait az enyémekre, egy érzelmes csókba invitálva. A szívem másodpercek alatt a kétszeresére ugrott miközben bekapcsolódtam és visszacsókoltam. Levegőhiány miatt szétváltunk és ismét egymás szeménbe néztünk.

-Szeretlek te butus! – simogatta az arcomat az egyik kezével.

-Én is szeretlek! Már lassan öt éve – mondtam majd még egyszer megöleltük egymást.

--------------♡-------------

Ez most csak így hirtelen jött és határozottan Enhypentől az XO ihlette.
Még egyszer boldog szülinapot Jake😘