5. fejezet

4 0 0
                                    

A sziklát már körülállták (vagy inkább körüllebegtek) a kék lények. Sokan voltak, és egyre csak gyülekeztek. Karennek vacogtak a fogai, és a csontjaiban érezte a hideget a kékségek jelenlététől. És mind sugdolózott egymással, ami halk sziszegésnek hatott. Karen igazán akart érdeklődni, hogy mégis mi ez az egész, de a nagyszülei is sugdolóztak a többiekkel. A lány úgy érezte, mindenhol róla folyik a szó, ettől se lett nyugodtabb.

Aztán mindenki elhalkult, mikor egy varjú szállt a sziklára, várakozóan néztek rá. Az felborzolta éjfekete tollait, majd leugrott a szikláról. De nem ért földet a kis test, hanem egy magad, rideg, szigorú tekintetű, fekete hajú, fekete, hosszú ruhába öltözött, bíborvörös ajkú, de fehér, halvány bőrű ő lett belőle. Mintha csak igazolni akarta volna, hogy ő ugyan az, mint a varjú, a hajába egy fekete tollakból készített dísz volt tűzve.

Karen döbbenten bámult. A nő körbenézett a gyülekezeten. A szeme egyértelműen elidőzött rajta, Karen állta a tekintetét, de úgy érezte, beleremeg a lelke. A nő arcának apró változásából arra következtetett, hogy meglepődött. vagy talán... Nehéz volt megmondani, az arc kifürkészhetetlenségről tett tanúbizonyságot.

Miután befejezte a szemlélődést, Death kisasszony (Karen feltételezte, hogy ő az) erős, mégis kecses, nőies hangon így szólt:

– Kezdhetitek.

A szellem-szerű alakoknak hátborzongató hangja volt, ahogy kórusban, kissé hörgő hangon zengeni kezdték:

A sírok üresen állnak,A lelkek csöndesen várnak.


Mind a tor kezdetét várja,

Az idő úgysem vész kárba.


A hangulat hideg és bús,

A sok lélek most mélabús.


Aztán megérkezik varjú,

Akinek termete karcsú.


A varjú átváltozik,

Halál kisasszony áll most itt.


Azonban még a tor előtt,

El kell mondani egy köszöntőt.


Egyszerre hallgattak el, volt egy kis visszhangjuk is. A nő enyhe mosolyra húzta a száját, és fejet hajtott.

- Köszönöm. Zene füleimnek hangotoknak egysége. Érezzétek jól magatokat a mai toron is, de előtte... - Death kisasszony elhallgatott, tekintetét Karenre szegezte. A lány nehezen állta a dermesztő, vesébe látó pillantást, de a szíve hevesebben kezdett verni és nagyot nyelt. A kisasszony lassan odasétált hozzá. A lány magán érezte több száz kísértet tekintetét. Mindenki elhúzódott tőle. Death kisasszony nagyjából fél méterre megállt előtte. A nőből nem hideg áradt, inkább valami erőteljes, láthatatlan erő.

– Mindannyian kíváncsian várjuk a magyarázatot tőled arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mit keresel itt?

Karen erősen koncentrált, hogy összeszedje a gondolatait és kinyögjön egy értelmes választ.


Köszönöm az olvasást! Továbbra is csak arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha van kedvenc, részetek, vagy kritikátok, véleményetekkel a történettel kapcsolatban, osszátok meg velem egy hozzászólásban. Jövő héten új fejezet! 😃

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: 3 days ago ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Bezárva a temetőbeWhere stories live. Discover now