I.

201 12 5
                                    




L O R D L A Z A R U S

"Herr God, Herr Lucifer
Beware
Beware.


Out of the ash
I rise with my red hair
And I eat men like air."

I.

Ha jelen vagy ebben a világban (és ha itt vagy velem) kopogj, kérlek.

[Szünet.]

Erik?

[Szünet.]

Istenem, Erik...

[Szünet.]

Kopp.

* * * * *

A kísértethistória egy nyári napon veszi kezdetét Düsseldorfban. A beton felett futózápor párája lebeg, és napfoltok duzzasztják a pocsolyákat. Erik Lehnsherr a műhelye előtt ül egy hevenyészett lócán, a lábait hosszan kinyújtóztatva. Mellette az ereszen víz csorog végig, és ő lustán figyeli, ahogy a cseppek egy vödörbe koppannak sorra. A gondolatai aznap fátyolosak mind és riadtak, fel-felszakad benne valamiféle meghatározhatatlan és mindenkori balsejtelem, már-már kérkedő közönnyel. Rá akar gyújtani, a nyelve alatt szinte érzi is az olcsó dohány kesernyés marását, de még csak egy pillanatig - ezt mondja magának - az eget akarja látni a házak homlokzata felett, az elgördülő felhőket és a nap kíméletlen, kövér gömbjét.

Elmosolyodik. Kampós, görbe mosolya van, a fogai felvillannak. Most vöröses haját egy zilált mozdulattal hátrafésüli; ahogy az ujjai között átfutnak a vékony tincsek, tudatosul benne, hogy szenet kent beléjük és benzint, de a gondolat ahogy bevillan, úgy el is tűnik. Erik köhint egyet, még utoljára felhunyorog az égre, azzal dologra készen talpra áll és nyújtózkodik. A gerince porcain jóleső fájdalom fut végig a nyakszirtig. Megropogtatja a csuklóit is. Sárgássá koszlott atlétát visel, a rosszabbik nadrágját, hózentrógert és kitaposott bakancsot. Van valami dac ebben. Persze ha kérdik, azt mondaná, nem akarja a vasárnapi öltönyét a műhelyre pazarolni, de Charles-nak később megvallja majd, hogy különös örömmel tölti el, amikor a polgárok így látják, izzadtan és mocskosan, a zsidót a műhelyből.

Charles F. Xavier 47km/h sebességgel tart a történetünk felé egy automobilban, ami ilyen hangot ad ki: klang-klang-klang.

Erik még a garázsajtóban tétovázik, hüvelykujját a zsebébe akasztja, és egy eliramodó gondolat-foszlányt igyekszik utolérni, valami lebegő ruhákról, a szárítókötélről, ami a két ház között feszül, és a záporról - elfelejtette behúzni a kötelet, amikor esett, ez az, most eláztak megint, az édesanyja köntöse nem fog megszáradni estig. Erik az ajkaira harap, és utálkozva néz a nyirkos égre, nagyon kéne az a harapásnyi füst, ott van a cigaretta a légkulcs mellett, az asztalon, van még pár szál a tárcában, négy-öt talán - Charles ekkor elgázolja.

Erik még idejében elugrik.

Charles két kézzel markolja a kormányt.

- Mechaniker? - kiáltja túl a lefulladó motort. Erik szédülten bólint. - Meine automobile ist nicht richtig! Machen strange noises like KLANG!

- Beszél angolul?

- Ó, hála az Égnek. - Charles kipattan a kabrióból anélkül, hogy kinyitná az ajtót: egyszerűen átszökken a peremén, és hálás vigyorral kezet nyújt, két marokra fogja Erik olajos tenyerét. - Ön egy áldás, ön a megmentőm! Egy szót nem értek németül - no, párat igen, de hogy értelmet is verjek beléjük? Félre ne értse, lenyűgöző a nyelv, és az én veszteségem, hogy képtelen vagyok felfogni, hogyan működik! Ezt a kocsit sem értem! - Egy elkeseredett gesztust tesz a vajszínű Buick Sedan felé. Ebben a kerületben Erik még csak nem is látott hasonlót. Charles visszafordul felé, és ami azt illeti, Charles-hoz hasonlót Erik még sehol a világon nem látott. - Nagyon-nagyon fontos lenne, ha meg tudná szerelni, nem az enyém az autó; kölcsönkaptam egy kedves idegentől, és a szavamat adtam, hogy még ma este visszahajtok hozzá, de-

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jul 23, 2015 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

LORD LAZARUSWhere stories live. Discover now