Egy Kis Verseskötet

A hitegetőnek címezve.

Oh miért teszed ezt velem galambom? Szerelmem éke  szívem virágzó tavasza? Miért kínzod az én szívem mely neked zamatos gyümölcsöket fakasztan?
Úgy teszel mint ha szomjazó fának vizet locsolnál! De csak úgy tenni mert soha meg nem tennéd azt! Játszol vélem mint macsa az egérrel míg végül halálomba nem hajtasz! És talán még akkor se fogod tudni mit is akarsz pontosan...
Miért kell hogy az élet így bonyolult legyen számodra! Vagy netán számunkra? Mindig majdnem de soha sem leszünk egymásé. És egy idő után szívem talasza megelégszik, ősszé vált és majd jön a hideg szél a jéghideg, fagyos tél előszele. Zamatos gyümölcsöt eme fa többé nem terem és míg egykor tavaszom és akár nyaram is lehettél volna, örök telet zúdítassz amúgyis sanyarú sorsú szívemre.