Girly Part Of Life

Első Fejezet

Körülbelül 4 éves lehettem, amikor anyukám szólt nekem, hogy menjek le. Éppen a rajzolással foglaltam le magamat, és megzavartak.

-Kim! Gyere ide 2 percre. Ismerkedj meg valakivel. -Leszaladtam a lépcsőn, és megpillantottam egy szőke hajú, kék szemű kislányt, aki az anyja kezét fogta. Mindketten ott álltak az ajtóban. -Kimberly, ő itt Nadia. Ma költöztek be a szomszédházba, ami üres volt.

-Örvendek. -Mondtam Nadiának mosolyogva.

-Én is.

-Ti menjetek fel, játszatok valamit, addig mi beszélgetünk. -Tudtam, hogy anya le akar minket rázni, hogy Nadia anyjával beszélgethessen arról, hogy milyen volt, amikor engem szült, meg hogy hány évesen kezdtem el szilárd kaját enni, járni, beszélni stb...

Mi ketten felmentünk az emeletre rajzolni, és közben megismerkedtünk. Rengeteg dolgot elmesélt magáról. Megtudtam, hogy Nadia apját kiskorában adoptálták, és hogy lett volna egy 2 évvel idősebb tesója, de az születése után pár hónappal meghalt.

Óvodában, általános iskolában is Nadia volt az egyetlen barátom, de gimiben jött Ronnie, aki jobban szerette, ha Ronnak nevezzük. Nem volt csúnya, de mindig úgy tekintettünk rá, mint barátra.

Amikor nyaralásokra meg kirándulásokra mentem a szüleimmel, Nadia sem érezte magát egyedül, ott volt neki Brian, a pasija. Én sajnos akkor még szingli voltam, de volt kiszemeltem. Raynek hívták. Gyönyörű barna szeme és fekete haja volt. Magasabb volt nálam egy fejjel. A szemében nem voltam láthatatlan, de nem én voltam számára az első helyen sem. Ott volt neki Debbie.

Debbie volt a pom-pom csapat kapitánya, Ray pedig a kosárcsapat kapitánya. Mindig együtt lógtak. Tudtommal nem volt köztük semmi, de én akkor is féltékeny voltam Debbiere.

Egy nap hallom, hogy csörög a telefonom. -Nadia-

-Halló.

-Szia, Kim. Figyelj! Nem fogod elhinni! Tudod, hogy a nagymamámnál nem voltam már körülbelül 4 éve.

-Igen...

-Nah... Ma voltam nála, és azt mondta, hogy a nyugdíjából minden hónapban 4 évig rakott félre pénzt, hátha elmegyek őt látogatni. És ahogy elmentem ma, ideadta a 4 évig nekem szánt pénzt.

-És mennyit tett oda havonta?

-50 dollárt.

-Úristeen! -Mind a ketten elkezdtünk visítozni. -És mennyi gyűlt össze?

-Az autóban számoltam meg, ha jól számoltam, 2400 dollár!

-Jééézus! Jófej nagyid lehet.

-Az is! Nem megyünk el valahova vásárolni?

-Ma nem bírok. Vasárnap van, holnap suli, nincs kész a házim, és ahogy téged ismerlek, elég későn érnénk haza. Majd holnap, mikor kiérünk a suliból.

-Igazad lehet.

-Nekem mindig. Oké. Majd dumálunk holnap a suliban, meg kell írnom a házit. -Letettem.

Másnap

Álmosan felkeltem, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, reggeliztem és elmentem a suliba. Gyalog mentem Nadiaval, nem volt olyan messze a suli. Elmentünk a parkoló mellett, és odaszól nekünk Debbie:

-Nocsak, Nocsak. A reggel megint sötétben öltöztünk fel?

-Mi veled ellentétben legalább nem úgy nézünk ki, mint a kárigénylők. -Debbie a liba barátnőivel együtt úgy nézett ránk, mintha meg akarnának ölni. Ray is ott volt, ő próbált úgy röhögni, hogy Debbie ne vegye észre.

Első óránk fizika volt. Én minden órán Nadia mellett ülök, úgyhogy nem kellett tartsak attól, hogy úgy esik, hogy Debbievel üljek.

Nem szerettem, nem szeretem és nem is fogom szeretni a fizikát. Untat, nem értem, és a tanárt sem csípem. Alig vártam, hogy legyen vége. 5...4...3...2...1... CSÖNGETTEK!!! Azt hittem meg fogok őrülni!

-Kim!! Kim!!! -Kiabál valaki a hátam mögött. Megfordulok.

-Ó! Szia, Ray!

-Szia. Mit csinálsz?

-Megyek tesiórára, te?

-Neked is tesid lesz?

-Ja. Csak remélem, hogy Brianék nem terveztek számára semmi átverést. Múltkor is jól megszívtuk, amikor a vödör trutyi a fejére esett.

-Még jó, hogy abban nem vettem részt. Lehet Brian a legjobb barátom, meg kiállok érte, de abban a rohadtnagy hülyeségben nem vettem részt. De be kell ismerni, vicces volt és megérdemelte.

-Jaja. -Aztakurvakibebaszottjónagylófaszgecimaci Ray Jonson velem beszélt!! Lehet, hogy kívülről nem látszottam izgatottnak, de belülről ordítoztam meg sikítoztam örömömben.

-És... Van valami terved hétvégére?

-Nem, nincs.

-Nem jönnél el velem a kocsmába biliárdozni?

-Kocsmába?!

-Igen, kocsma, de nyugi. Este 10-ig a halál sincs ott.

-Hát elmehetek.. Végül is mit veszíthetek?

-Oké. Akkor péntek este 6-kor mehetek érted?

-Aha, jó lesz. -És bement egy terembe. Ezután gyorsan futottam, hogy találjam meg Nadiat, hogy meséljem el neki. Megtaláltam a tesiteremben.