Girly Part Of Life

Második Fejezet

-Nadia, Nadia, Nadia! -ordítozom én az üres teremben.

-Minek örülsz ennyire?

-Találd ki, ki hívott meg a kocsmába biliárdozni!

-Ömm... Ray?

-Honnan tudtad?

-Onnan, hogy Amber pont a fiúk öltözője mellett ült és meghallotta, ahogy Ray beszélt Briannel. Amber elmondta Jessynek, Jessy elmondta Martanak, Marta Ashleynek, Ashley Ananak, Ana pedig nekem.

-Hogy jegyezted meg ezt a sorrendet?

-Őszintén..... Még én sem tudom.

-Na mindegy! Tesin kívül még van 4 órám. Órák után megyünk vásárolni valami cukit?

-Kim! Hétfő van! Péntekig még van időd.

-Igaz.

-Ront nem láttad?

-Deigen, éppen Martaval beszélgetett.

-Martaval?! -csodálkozott Nadia.- De hisz az lehetetlen!

-Miért ne? Marta sem csúnya és Ron sem. Szerintem pont összeillenek.

-Neem, nem az... Mindegy, hagyjuk! -Eközben bejöttek a többiek, akiknek tesiórájuk volt, köztük Ray is. Bementem az öltözőbe, átöltöztem és én is kimentem. A fogyatékos tesitanár ekkor már bemelegítette a többieket, én is csatlakoztam. Szándékosan Ray mellett futottam. Ez Debbynek nem tetszett.

Valahogy kibírtam a tesiórát, meg még azt a négyet. Szerencsém volt. Fizika és tesin kívül, csupa laza óráim voltak.

Nadiaval úton voltunk hazafelé. Beszélgettünk erről, arról, és megpillantottunk egy autót az előtt a ház előtt, ami velünk szemben évekig üresen állt. Kíváncsian bámultuk egy ideig, de semmi. Nem történt semmi. Elköszöntem Nadiatól, haza indultam. Mivel szomszédok voltunk, nem kellett sokat mennem. Mielőtt bementem volna, megpillantottam egy szőke srácot kijönni a szomszédból. Eléggé szimpi volt, talán szimpibb Ray-nél is. Nem reagáltam, csak bementem.

Fel akartam menni a szobámba, de mikor mentem fel a lépcsőn, anyám szólt.

-Kim!

-Igen, anya?

-Átvinnéd ezt a sütit az új szomszédoknak, egy ilyen üdv a környéken ajándék jelképeként?

-Persze, gond nélkül átviszem. -csörög a telefonom. -Ron- -Pillanat, anya, mindjárt átviszem. Halló?

-Szia, Kim. Mit csinálsz?

-Éppen készültem volna átmenni az új szomszédhoz, hogy adjam át az üdv a környéken sütit. Te?

-Csak felhívtalak, kíváncsi voltam, hogy mit csinálsz.

-Beszélhetnénk később? Kihül a süti.

-Ja, szia. -kinyomtam. Elindultam a szomszédok felé. Izgultam egy kicsit, hogy a srác fogja kinyitni az ajtót. Becsöngettem.

-Megyek! -szólt ki egy kedves női hang. - Szia!

-Jó napot! Kim vagyok. Anya küldött egy ilyen üdv a környéken sütit.

-Jaj! Nagyon kedvesek vagytok! Én Dianne vagyok.

-Ki az, anya? -szólt a nő háta mögül egy fiúhang.

-Csak egy kedves lány, gyere ismerkedj meg vele.

-Szia! Josh vagyok.

-Szia, Kim. Örvendek.

-Én is. Te vagy a szembeni szomszéd. Igaz?

-Igen.

-Melyik iskolába jársz?

-Az Ab. Lincoln-ba.

-Tényleg? Én is oda fogok járni hétfőtől.

-Az klasz. Na és hányadik osztályba jársz?

-9.

-De jó! Évfolyam társak leszünk.

-Már alig várom!

-Akkor én most megyek... A suliban találkozunk..

-Jó, szia.

-Szia. -hazamentem, útközben végig Josh gyönyörű zöld szemeire gondoltam. Hívtam Nadiat.

-Halló!

-Képzeld! Anya sütött valami üdv a környéken sütit és én át kellett vigyem a szomszédba.

-És?

-A srác anyja kinyitotta az ajtót, aztán kijött ő is. Joshnak hívják, a mi sulinkba fog járni, és évfolyamtársak leszünk.

-Áááááááááá!!!!! De jóó!!!

-Hétfőn jön suliba. Alig várom. Közelről aranyosabb mint hinnéd.

-Én is alig várom! Beszélhetnénk később? Jönnek valami vendégek.

-Oké. -letettem.

*****

Valahogy eltelt az a szerencsétlen hét. Hétköznap nem volt időnk Nadiaval elmenni vásárolni, sok volt a házi, meg kellett tanulni is. Péntek estére terveztünk egy kis szórakozást. Semmi extra, csak pláza, fagyizás, meg mozi.

A plázában sétálva, nézelődtünk a kirakatoknál. Egyszer csak megpillantottam Josht. Szemből jött. Egyből meglátott.

-Kim!

-Ó! Szia, Josh! Josh, ő Nadia. Nadia, Josh.

-Örvendek.-makogta Nadia.

-Én is. Am... Figyi, Kim. Nem tudnád megmondani, hogy mennyi az idő? A telefonom bedilizett, és nem mutatja a helyes időpontot.

-De meg tudom.-megnézem- 19:26.

-Kösz.

-Szívesen. Mi megeszünk egy fagyit. Velünk tartasz?

-Ha nem leszek +-ba, akkor nincs ellenemre. -Elmentünk egy fagyizóba. Az ablakon tisztán ki lehetett látni. A fagyizóval szemben volt egy bár. Azt bámultam, és éreztem, hogy elfelejtettem valamit. Jobban megnéztem azt a bárt, és visszaemlékeztem, hogy Ray azt mondta, hogy 6-kor jön értem. Mi Nadiaval már fél öttől kint voltunk.

-Bassza meeg!!!!! Elfelejtettem!!! Ray meghívott biliárdozni. -eközben Nadia ijedten nézett rám.- Most biztos azt hiszi, hogy csőbe húztam! Fel kell hívnom!- Kimentem a fagyizóból. El sem tudtam hinni, hogy elfelejtettem Rayt. Vajon azért mert addig Joshra gondoltam? Felhívtam.

-Halló!-szólt bele Ray rekedtes hangon.

-Szia, Ray. Hihetetlenül sajnálom! Teljesen kiment a fejemből az egész biliárdozás.

-Azt hittem, hogy kibasztál velem. -mordult rám.

-Neem, dehogy, csak Nadianak is megígértem, hogy elmegyek vele vásárolni. Totál elfelejtettem az egészet.

-Nincs harag. Elhalaszthatjuk holnapra?

-Nincs ellenemre. Akkor holnap találkozunk

-Oké. Érted jövök 6-kor.

-Megjegyeztem. -letettem.