Jimin tulajdonna
!!NE NYÚLJ HOZZÁ!!
----------------------------------------------------------------------
2057.02.13
Park Jimin vagyok, egy 16 éves srác próbálja túl élni a középiskolát. Nem vagyok híres, viszont annyira nem is vagyok láthatatlan az emberek szemében, még azt is el mondhatom hogy vannak barátaim most már. Miért mondom hogy 'vannak barátaim most már' hát ez régen nem volt így, régen teljesen ki voltam közösítve az általános iskolába mivel kiderült hogy meleg vagyok, de középiskolában meg változtak a dolgok. Már nem vagyok kiközösítve, és itt már szinte senkinek nincs baja ezzel hiszen legyünk őszinték mi mind csak mellékszereplők vagyunk valami más történetében.
Nehéz úgy fel kelni minden reggel hogy tulajdonképpen el adom magam valakinek de hé, ha ebből jó pénz van akkor én nem panaszkodóm. A reggeleimben igazából csak a reggeli 'szerelmes' jó reggel űzik a nehezek, igazából nagyon egyszerű rutinom van. Felkelek 6 körül, fel öltözők, rendben szedem magam mivel jól kell ki nézni aztán pedig le megyek a konyhában hogy egyek valami
----------------------------------------------------------------------
Szobámból ki fáradtam nagy nehezen, hiszen még mindig álmos voltam, de ahogy konyhába léptem minden álmosság ki ment a szememből. "Mi a fasz...ezek miért vannak itthon ilyenkor" - gondoltam magamba ahogy meg láttam a szüleimet. Szeretem őket, senki ne higgye az hogy nem de furcsa hogy itthon vannak. "Jimin, már is fent vagy?" - kérdezte anyukám azzal a kamu kedvességtől csöpögő hangjával. "Igen, ahogy láthatód" - válaszoltam ahogy a hűtőhőz léptem hogy valamit keressek amit reggelire ehetek. Tojás, vaj, bacon... Ugh semmi olyan amit most meg ennék.
"Csinálják Gyeran-mari?" - kérdezte anyu. Hiába soha nem volt kedve velem foglalkoznia, attól még ő mindig elláta a feladatait mint egy anya.
"Igen, légyszi" - mosolyogtam rám ahogy be zártam a hűtőt.
"Menj hozd be a piros és zöld paprikát akkor" - anyu utasításra el indultam a spájzba ahogy tartottuk az ilyen dolgokat. A sötét hideg szobában fel kapcsoltam a láptát és máris nem tűnt annyira félelmetesnek az egész hely. A polcon lévő 3db-os paprika csomagot el vettem majd vissza sétáltam a konyhába, és át adtam anyámnak. Le ültem apám mellé, aki evett csendben. "Tipikus" - gondoltam magamba ahogy meg forgattam a szememet "még a saját fiához sem szólna".
Egy kis idő után anyu szólt hogy kész a reggeli és hogy egyek mert mindjárt itt az idő hogy el indulja az iskolába.
..
Fülhallgatómba éppen egy mostanában trendi zene ment amikor megéreztem két kéz párt a válaimon. Nem kellett felnéznem, tudtam hogy Jennie. A fülhallgatómat le vette Jennie csak hogy a fülembe kiabáljon "Hahó, hallasz még?" - Kérdezte Jennie, tudta hogy mindig rohadt hangosan hallgatók zenét így akárhányszor meg látta rajtam a fülhallgatót mindig ezt kiabálta a fülembe. "Igen, eddig hallottam de mostmár nem hiszem" - Válaszoltam a lánynak, miközben el tettem a fülhallgatót
Jennie és én az egész utat végig beszéltük az iskoláig, miközben a többi diákot néztük hogy ők hogy mennek. Néhányan kocsival, de a legtöbben biciklivel vagy éppen ahogy mi is gyalog. Sem én, sem Jennie nem lakunk messze az iskolától szóval egy kis séta nem bánt minket odáig.
"Jimin, menjünk be a boltba gyorsan" - Mondta Jenni aki válaszra sem várva már be is ment a boltba, én pedig egy sóhaj után követem. "Mit akarsz venni?" - Kérdeztem, de választ nem kaptam. Jennie éppen nézelődőt a polcokon
"Buldakot akarok enni, de szerintem jó már a mikro az ebédlőben?"
"Már múlt héten már javították szóval ha azóta valaki nem rontotta el akkor jónak kell lennie" - Néztem ahogy Jennie levet két Buldakot majd el mentünk fizetni. Jennie a táskájába tette a megvett ételt majd ki mentünk a boltból.
"Hol lesz az első órád?" - Néztem Jennie-re.
"A második emeleten a 012 terembe, neked hol lesz?"
"Az harmadikon 001" - Jennie és én egy osztályba járunk de mivel amilyen szakon én tanulók és amilyen Jennie tanul abból nem lett meg az elegendő létszám így a két osztályt összevonták egy osztályá. Egy osztály de különböző órákkal, egyedül akkor van közös óránk ha az osztályfőnöki óra.
Be értünk az iskolába és egyből lépcsőzni kezdtünk. Jennie 4 lépcső után ott hagyott de nekem még fel kellett mennem még 2 lépcsőt.
Az első terembe be mentem hiszem az volt a 001-es terem, és a terembe már voltak diákok akik mind csendben lett ahogy beléptem azt gondolván hogy én vagyok a tanár de amikor azt látták hogy csak én vagyok a hangzavar vissza tért. Leültem a barátaimhoz. Soobin és Dino valamin veszekedtek de nem értettem ezért csak leültem Wongyoung mellé.
"Chimmy, végre itt vagy" - Wongyoung mosolygott rám.
"Igen, Jennie-vel gyors bementünk a kis boltba"
"Jimin, mond meg Soobin-nak hogy Mario Kart Wii jobb mint az Mario Kart 64" - Mondta Dino várva hogy igazat adjak neki, de az az igazság hogy egyik Mario Kart játékot sem játszottam így nem nagyot akartam ebbe állást foglalni de így már muszáj valamit mondanom.
"Szerintem mindegyik Mario Kart ugyan olyan, szóval ne engem kérdezetek erről"
°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Sziasztok!! Ez volt az első rész. Hát eddig ez a legjobb művem amit ide valaha írtam, és a leghosszabb is.
Amit az elején látok az egy napló szerűség akart lenni.
Idolok akik megjelentek ebben részben:
- Jennie (Blackpink)
- Dino (Seventeen)
- Soobin (TXT)
- Wongyoung (IVE)
YOU ARE READING
Szerelmes lettem a tranzakcióba
FanfictionJimin elhitette Jungkookkal hogy kell neki de csak egy szerep volt? Figyelmeztetés: - elírások - +18 tartalom - csúnya beszéd Kezdet: 2022.12.16
