Take My Eyes/ Shawn Mendes/

1.

- Allison Fay Argent! - rontott be anya hajnali 7 órakor a szobámba - felkelni! Most! 
- Oké... - nyöszörögtem, miközben sikertelűn rugdostam le magamról egészen eddig biztonságot nyújtó takaróm. Leültem az ágyam szélére, és megvártam amíg anya képes kimenni a szobámba. Bár ez a projekt is sikertelennek bizonyult, mivel elidőzött az éppen parkban futó szomszédon. Nyöszörögve vettem ruháimat szekrényemből, majd a fürdő felé vettem az irányt. Levettem a pizsim, és a nyáron felfrissítőnek bizonyult jég hideg zuhany alá álltam. Élveztem a hideget pár percig, aztán elzártam a csapot, és kiálltam a vizes fülkéből. Barna hajamat gondosan megszárítottam, elővettem a hajgöndörítő vasat, és hullámossá varázsoltam eddig szög egyenesen álló hajam.  Enyhe sminket raktam fel, majd fel öltöztem. Végül, amikor már a táskámmal babráltam, megszólalt a telefonom. Lydia, a nővérem hívott. Bár úgy látszik egy lakásban vagyunk, ő már 5 órakor a suli előtt vár a csengőre. Elkutattam a No One's Here To Sleep- Naughty Boy-t játszó telefonom, és felvettem.
- Igen? - szóltam bele, még mindig a táskám villám gyorsan pakolva.
- Allison, hol a fészkes fenében vagy már? - ordított rám nem túl kedvesen testvérem.
- Mindjárt ott vagyok! - sürgettem magam, majd kinyomtam nővéremet. A szám szélét rágva indultam el suliba, ahova 6 percen belül odaértem. Belépve, a szekrényemhez sétáltam, és belepakoltam felesleges könyveim. Alighogy ezt megtettem nővérem tűnt fel, és előttem 2 centivel csapta be szekrény ajtóm.
- Allison, már mindenki keresett! - tette fel jobb kezét a mellettem lévő szekrényre.
- Jó, bocsi! Elaludtam - valltam be, egy nagy sóhaj kíséretében. Nem szokásom.
- Na, mindegy. Azt beszélik, hogy új fiú jött a suliba! - kacsintott. Alighogy kimondta, már meg is láttam a fiút.
- Ő? - mutattam a közeledő, barna szemű, mosolygó fiúra. Lydia, és én is kijjebb hajoltunk. Lydia eper szőke haját tekergetve figyelte, ahogy a fiú eljön mellettünk, én meg csak megrántottam a vállam.
- Hát ne cukker? - ábrándozott.
- Nem tudom, nem is nagyon izgat! - rántottam meg a vállam ismét. A fiú tökéletesen beállította haja, és tökéletes megjelenése, kisugárzása lebegett matekot a szemem előtt. De lehet, hogy csak azért, mert előttem ül. Na, mindegy. Amikor kicsengettek Lydia, és még 3 számomra pláza cica csaj felült a padomra, csak Shawn figyelméért.
- Ja, te is itt vagy?! - fordult hátra egy festett szőke, szinte Avril hasonmása. Kérdésére, avgy költöi kérdésére, csak bólintottam egyet, jobb szemöldökömet felhúzva - akkor már mehetsz is! - nevetett gúnyosan. Nővéremre néztem, aki lenézően nézett rám, vihogva. Megráztam a fejem, és legjobb barátom mellé ültem le, Nick mellé.
- Lenéztek? - tette le a könyvet kezéből. Köztudottan Nick a suli, ha nem a megye legokosabb fiúja.
- Hát, eléggé. - húztam el a szám - még Lydia is, pedig ő nem ilyen!
- Tudom. Még mielőtt ide jöttél, ő volt a legjobb barátom, és barom okos!
- Tudom. Hé, lejössz velem a büfébe? - tettem le a táskám, majd Nick-re néztem, aki egy bólintással jelezte, hogy jön. 

*Shawn szemszöge* 

Beérve a suliba, mosolyogva mentem végig a folyosón, azzal az indokkal, hogy egész könnyen beilleszkedtem. A második folyosón mentem végig, ahol megpillantottam őt. Gyengéd barna haja finoman omlott vállára, barna szemei, pedig elvarázsoltak. A mellette álló lányról, ezt nem mondhatom el. Ő az eperszöszi haját tekergette, mosolyogva. Csak a szokásos. Viszont a másik sokkal másabb. Bár minek áradozok, úgy sem állna meg mellettem a helyét. Ő szép, jó kisugárzású, okos, miért is kellenék pont én neki, amikor megkaphat minden fiút?!? 
  Matek órán egész végig azon gondolkodtam, hogy hátra forduljak-e hozzá, vagy nem. A döntésem a vagyra esett, mivel totál lefagytam. Az a lány, teljesen megbabonázott, pedig ez csak az első nap. Fejemet rázva próbáltam kiverni a fejemből, amikor felszólított Mr.Smith

- Mr.Mendes, valami gond van? - tartotta meg a kezében a pálcát, amivel oly' nagyon gesztikulált eddig. 

- Nem, nincs! - tettem kezeim a padra, majd összekulcsoltam azokat. Hogy tudtam-e követni amit mond? Nem. Hogy az a lány jár-e az eszembe? Igen. Ajj, cseréljük, már fel a kettőt! Felnéztem füzetemből, amiben eddig a lány Mangáját rajzoltam, és abban a pillanatban kicsengettek. Gyorsan bedobtam a táskámba, és elővettem helyette a telefonom. Bekapcsoltam, és ráírtam legjobb barátomra, Daniel-re. 

Shawn üzenete:  Mizu? 
Daniel üzenete:  Haver "Dolgom" van! :DDD
Shawn üzenete:  Szegény csaj! :DDD Csajról szólva... 
Daniel üzenete:  1 perc! 
Hát, a hatás szünet meg volt. 
Daniel üzenete:  Na, legalább dögös a csaj? :DDD

Shawn üzenete:  Róla tegyél le! Rohadt okos, szép, meg ...meg rohadtul bele estem! 
Daniel üzenete:  Jó jó, de azért egyszer megnézném! :DD
Shawn üzenete:  Hogy menne át rajtad át egy traktor! :DD 
Daniel üzenete: :DDD 
Daniel üzenete: Na én léptem, majd még beszélünk! 

Elraktam a telefont, és csak ekkor szembesültem a ténnyel, miszerint, a titokzatos lány nincs a teremben, és csupa bűn ronda - szerintem - macák vesznek körül. Forgolódtam, kerestem, és már szinte úgy tűnt, hogy megörültem, amikor egy lány leszállt a padról, és megcsókolt. Szőke haja egyenesen rémisztő volt, ahogy a külseje is. Amikor végre sikerült eltolnom magamtól, felpattantam, és elmentem megkeresni a lányt. Végig néztem mindent, majd vég elkeseredésemben, lementem a büfébe szét nézni, és megtaláltam. A rég keresett, titokzatos lány, egy fiúval beszélgetett, és nevetgélt a büfében. Barna haja, és barna szemei ismét látszódtak, én meg újra szerelmes lettem egy teljesen ismeretlen lányba. A lány egy pillantást vetett rám, majd megakadt rajtam káprázó barna szeme. A fiú lassan elsétált, a lány pedig felém. Kecses, megfontolt lépéseivel teljesen elhúztam az agyam. Végül megtorpant egy lépéssel előttem, majd elmosolyodott. Gesztusát viszonozva, néztem végig rajta, bár semmi különösebbet nem találtam.