different christmas [L.H.]

1. rész - Magányosék

Az ablakpárkányban ültem, egyik kezemben egy könyvvel, másikban pedig egy bögre forró csokival. Tekintetem szüntelen a kint zuhogó hóra tévedt. A fülhallgatóimon keresztül az egyik leghíresebb angol karácsonyi dal üvöltött, természetesen egy rock banda, a Relient K feldolgozásaként. Kétségkívül hamarosan kezdetét veszi a téli szünet, egy héten belül pedig karácsony. Mivel a lakásunk egy sétányra néz, imádtam az ablakból nézegetni az alattunk elrohanó embereket. Így karácsony tájékán meg pláne. A sétányon hatalmas kirakodás van: adventi vásár. Mondanom sem kell, hogy hemzsegnek az emberek. Mosolyogva pásztáztam végig a környéket, majd már vissza is tértem volna a könyvemhez, amikor ajtónyílást hallottam. Lepakoltam a kezemben lévő dolgokat, kihúztam a füleseket, és barátnőim elé indultam, bár fogalmam sem volt róla, melyikük érkezett meg.
3 lánnyal élek együtt jelenleg ebben a kis lakásban: Bellával, Sallyvel és Sammel. Bella és Sally már alapból együtt költöztek ide. Ők tipikusan azok a klisés legjobb barátnők, akik már kiskoruktól kezdve együtt csinálnak mindent. Persze ez nem baj, mert mindketten szörnyen édesek. És elég bulis tagok. Bella egy nagyon szép, baromi jó alkatú lány, barna hajjal és hatalmas kék szemekkel. Egyszerűen tényleg vonzó. Sally pedig szőke, és különös ismertető jegye, hogy elég vastag a szemöldöke. Ez persze dob az amúgy is karakteres arcán. Szóval ők a társaságunk szép tagjai. Nem mondom, hogy Sam nem szép, mert persze, hogy az. Csak ő a visszahúzódásával és önbizalomhiányával megöli az összes kisugárzását. Egyébként a társaságból őt bírom a legjobban, mert elég sok közös témánk van, és együtt szoktunk itthon kuksolni, amíg a lányok buliznak. Tökéletesen elvagyunk így mi ketten. Míg ő mindent tud rólam, a másik két lány már kevésbé, de ez így van rendjén. És hogy én ki vagyok? Hmm, hát ez egyszerű. A becses nevem Karen Alexis Hudson, de ebből csak az Alexot használom. Az egyetlen személy, aki Karennek hívhat, az Sam. Neki megengedem, hiszen mondhatni a legjobb barátnőm. Igazából nem vagyok egy nagy durranás. Kislányos arc, barna haj és hozzá a barna szemek. Átlagos. De ennek ellenére tökéletesen meg vagyok elégedve magammal.
Szóval így éldegélünk mi négyen ebben a kis albérletben. Minden halasztottunk egy évet, és csak jövőre megyünk egyetemre. És ez valahogy így van rendjén.
- Na kinek vettünk ajándékot? – visongott Bella az előszobában. Szóval ők érkeztek meg. Körülöttük egy halom táska volt. Hát persze: bevásároltak, és ezek szerint egyszer az életben hasznosan. Karácsonyi ajándékok. Mosolyogva figyeltem őket, hogyan örülnek a ténynek, miszerint sikeres volt a küldetésük.
- Ma eszméletlen buli lesz, ahova mi is hivatalosak vagyunk – újságolta aztán Sally, amikor elkezdtek kipakolni. Buli. Már megint.
- Hmm, ez meglepő – nevettem fel.
- El kell jönnöd, Alex. Az év bulija lesz. Persze csak a szilveszteri után.
- Uhm, kizárt – vágtam rá egyből, hiába is néztek rám mindketten kiskutya szemekkel.
- Ne már Alex, meddig fogsz még az miatt a seggfej miatt bánkódni?
- Mi? Én nem bánkódok – háborodtam fel. Na igen. Mielőtt beköltöztem volna ide, véget ért az egy éves kapcsolatom. Az a gyökér Corbin lefeküdt az egyik 'barátnőmmel'. Akkor döntöttem úgy, hogy ide költözök, nem pedig kettejük közül valamelyikhez. De én nem bánkódok miatta. Isten ments. Bella és Sally amolyan „ez most komoly?" fejjel néztek rám. Hmm, talán ők látták a valóságot.
- Megtörtént, Alex, visszacsinálni nem tudod. Plusz egy fiú sem ér meg ennyi szomorkodást – kezdett érvelni Sally, majd Bella is beszállt.
- És ki tudja, lehet, hogy a buliban megismersz valakit – mondta egy kacsintás keretében.
- Persze, ti könnyen beszéltek, bárkit felszedtek. De én? Nem elég, hogy nem vagyok valami nagy szám, még gátlásos is vagyok – húztam el a számat, mire a lányok felnevettek. Én csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy a lehetetlent kérik tőlem.
- És mit szólnál hozzá, ha vinnénk magunkkal Samet is? – kérdezte aztán Bella. Na, így már bele mentem , ugyanis abban reménykedtem, hogy a barátnőm úgysem megy bele. Sam akkor még nem volt itthon, de amint hazaért, a lányok letámadták. Hasonló reakciója volt, mint nekem, de legnagyobb bánatomra (legalábbis akkor még azt hittem, hogy bánatomra) mi lett a vége? Elmentünk arra a bulira. Hiába is, Bella és Sally ellenálhatatlan. 
Meg sem lepődtem, amikor közölték, hogy ez egy elő-karácsonyi buli, vagyis úgy kéne öltöznünk is. Kezdetét vette az a tipikus, lányos készülődés. Ruhákat próbáltunk egymás szekrényéből, egymás haját csináltuk és sminkeltünk. Röpke másfél óra alatt elkészültünk mind a négyen. A tükör előtt álltam, és így szemléltem a végeredményt. Bella kölcsön adta az egyik fehér ruháját, ami kivételesen nem is állt rosszul. A Sally által begöndörített hajamat copfba fogtam, majd a fejemre tettem még egy rénszarvas szarvakkal ellátott hajpántot.
- Olyan szép vagy – simította meg a kezemet a mellettem álldogáló Sam. Rajta egy piros koktélruha volt, a fején pedig egy glória szerű valami, és azt hiszem még életemben nem láttam ilyen dögösnek.
- Te is – mosolyodtam el.
- Na mehetünk? – kérdezte vigyorogva Bella, aki már megalapozta az estéjét egy kis likőrrel. Egy falatnyi Mikulás ruhában feszült és szokás szerint baromi jól nézett ki. Mellette Sally állt talpig feketében, ördögszarvakkal a fején és fekete angyalszárnyakkal a hátán. Ez annyira rá vall. Minden felvettük a csizmánkat és a kabátunkat, majd elindultunk. Végigmentünk a sétányon, miközben a hó hatalmas pelyhekben esni kezdett. Nevetve futkároztunk tovább. Bevallom őszintén, tényleg nem vagyok egy bulizós csaj, egyszerűen csak imádok barátokkal lenni és jól érezni magamat.
Negyed óra után el is értünk ahhoz a házhoz, ahol a buli volt. Bent üvöltött valami karácsonyi mix, és a ház tele volt emberekkel, akik be voltak öltözve. Sally és Bella hamar eltűnt az oldalunkról, így mi Sammel ketten maradtunk. Óvatosan, folytonos bocsánat kérések közepette jutottunk el egy kanapéhoz, ahová aztán le is ültünk. Egy csaj megkínált minket pezsgővel, amit aztán többszöri kérés után elfogadtunk. Meg nem ittuk, hiszen van az a szokásos blablabla, hogy bármit belekeverhettek. Csak így kevésbé éreztük magunkat kívülállónak. Ez persze furán hangozhat, főleg, hogy egy árva lelket nem ismertünk, így csak ketten üldögéltünk pezsgővel a kezünkben. Néha-néha felálltunk és táncoltunk, de amíg meg nem jelentek Belláék, tényleg nem csináltunk semmi érdemlegeset. De aztán fel
tűntek.
- Ezt ki kell próbálnotok! – húzott maga után nevetve Sally. Bella közben már előttünk haladt Sammel. Egy fénykép automatához vezettek minket, majd már be is lökték Samet.
- Ez a szerkezet lefotóz és kiírja, milyen hangulatban vagy, tiszta menő – magyarázta Bella még mindig nevetve. Mosolyogva bólogattam, majd hagytam, hogy Sam kijövetele után engem is belökjenek. Mosolyogtam, az eszköz fényképezett, én pedig kiléptem. Sally egyből meg is ragadott és vonszolt magával a konyhába, ahol piát keresett. Én pedig sikeresen ott is hagytam a frissen készült képet.
- Sal, figyelj én visszamegyek, mert ott maradtak a képek – mondtam neki, de nem igazán figyelt rám. Nagyot sóhajtva elindultam vissza. Az automatánál egy magas, szőke srác állt, talpig feketében. Remek. Éppen megfordult, amikor odaértem, így sikeresen összeütköztünk.
- Ne haragudj – kezdtem szabadkozni egyből, de ő csak mosolyogva nézett le rám hatalmas kék szemeivel.
- Semmi gond. Azt hiszem, elhagytál valamit, magányos lány – szólalt meg rekedtes hangján, és felém mutatta a képet. Gyors pillantást vetettem rá, és hangulatként tényleg a magányos lány volt írva. Hurrá, még egy ilyen gép is észreveszi nyomoromat. – Már kezdtem megijedni, hogy ilyen szépség lett belőlem. – Felnevettem a bókja hallatán, majd kivettem a gépből az ő képét.
- Nem kell aggódnod, magányos srác – válaszoltam magamhoz képest cserfesen, miközben megmutattam neki a képet.
- Hmm, két magányos lélek ily módon találkozik egy karácsonyi bulin? Ez nem lehet véletlen – hajolt közelebb, miközben még mindig macsósan vigyorgott. Tekintetemet nem tudtam levenni az ajakpiercingjéről. – Elmondod a nevedet, vagy magányos lánynak hívjalak továbbra is?
- Alex vagyok.
- Hmmm, én meg Luke, de nem a becenevedet kérdeztem – kacsintott, miközben karjával nekitámaszkodott az automatának.
- Karen Alexis Hudson – adtam meg végül magamat.
- Lucas Robert Hemmings. És ha engem kérdezel. a Karen ezerszer szebb, mint az Alex.
- Ne viccelj már – nevettem fel.
- Nem szokásom – tárta szét karjait. – Valamit inni?
- Nem, köszi. Nem vagyok piás – rántottam meg a vállam.
- Na ne viccelj már – nevette el magát, mire én csak mosolyogva a saját dumájával vágtam vissza.
- Nem szokásom. – Elröhögte magát. Hmm, érdekes beszélgetés, amikor már szinte mondatonként elnevetjük magunkat.
- Király. Egyébként cuki szarvak – mondta végül, majd megragadta a karomat, és az idézőjeles táncparkett felé húzott. Éppen az 'All I Want fo Christmas is You' című Mariah Carey szám ment, mire aztán Luke pörgetni kezdett. Hogy gondoltam volna valaha, hogy pont én ismerkedek meg egy ilyen helyes sráccal egy karácsonyi buliba, hogy aztán jól megtáncoltathasson? Nem, nem gondoltam. Mindenesetre örültem neki.