Hova a fenébe kerültem?

1. rész

Nem tudom mi van velem. Egyedül vagyok,nincs senkim,és ez nagyon tud fájni,ahányszor csak rá gondolok. Főleg,hogy a legjobb barátnőm is miattam halt meg. Mindegy,minden nap felkelek és le is fekszem. De érzem,egy nap nem fogok felébredni...Soha többet! Lényeg,hogy ma csütörtök van,és már csak ma meg holnap kell mennem suliba. Utána végre nyári szünet! Csak hogy én mi a fenét fogok csinálni? Áhh,annyira bosszantó! Felkeltem hát,lementem a konyhába,csináltam kávét. Aztán vettem fel egy fekete farmer rövid gatyát és egy szürke pólót. Megittam,összepakoltam a táskámba,és elindultam. 1. óra matek. Jajj,de király... Bejött a tanár,és máris kiszúrt. Kihívott a táblához,hogy oldjam meg a példát. Baszki. Semmit nem tanultam... Mondtam hát a tanárnak,hogy nem tudom.

-Ülj le,egyes!-mondta.-Ülj ide az 1. padba és figyelj! Ülj hátra,Peter. Hát bazdmeg,kösz,hogy engem hívsz ki a táblához. Na ne szórakozzon már. Fintorogva ugyan,de odaültem. Georg mellé kellett ülnöm,az iskola egyik legmenőbb fiúja mellé. Néha rám pillantott,de amikor visszanéztem rá,elpirulva elfordult. Aztán a hátsó sorból megszólalt valamelyik ribanc :

-Tanárnő,tanárnő! Eu Georgra figyel folyamatosan,és nem figyel oda! Természetesen Aliz volt az. Aki aztán gúnyos vigyorra húzta a száját. Hátranéztem. Kerülte a pillantásom. Aztán olyasmi jött,amire egyáltalán nem vártam.

-Ez nem igaz tanárnő. Eu nem figyel folyamatosan rám. Önt nézi,vagyis a példákat,melyiket hogy kell megoldani-szólt Georg. Hálás pillantást vetettem rá.

-Akkor most mi van,gyerekek?-kérdezte értetlenül a tanárnő.

-Georg,nem kell védeni! Láttam! Szemtanúja vagyok,hogy Eu nem figyel!

-Hazugság!-mondtam. Felálltam a padból,és kész voltam,hogy megütöm azt a ribancot.

-Elég már-mondta a tanárnő.-Eu,ülj le! Kénytelen voltam. Írtam és írtam,ami a táblán volt. Aztán jelző. Felsóhajtottam. 5 perc! Georg is ugyanezt tette. Letettem a ceruzát,mert a tanár papolt. Ásítottam egy nagyot,mikor kicsengettek. Nincs házi! Vagy ha van is,nekem nincs...! Mindenki felállt köztük én is. Oda mentem Alizhoz,de Georg elkapta a kezem,mielőtt bármit is csinálhattam volna. Mi a fene ütött belé? Nem engedi,hogy megüssem? Közbe Georg nem Alizt féltette,hanem őt,hogy osztályfőnökit kap,hisz Alíz az iskola egyik legmenőbb lánya. Második óra magyar volt. Ez könnyű,egész órán filmet néztünk. Majdnem bealudtam rajta. Címét se tudom,de hülyeség volt. Most nem volt jelző,úgyhogy kicsengettek. A helyemen maradtam,és írkáltam. Nem is tudom,miért. Meg könnyebbültem tőle. Harmadik óra. Biológia,na fhasza. Semmit nem tudok. Bejött a tanár. Ez is előreültet. Megint Georg mellett ülök. Az látszólag örül,hogy nem Petert kell végig hallgatnia. A tanár elkezdett papolni minden féléről. Már rohadtul untam,szóval kikéreckedtem wcre. Hogy is engedne már ki? Nem is tudom mit gondoltam. Visszaültem a helyemre,illetve Peter helyére. Aztán a tanár a tábla felé fordult. Magyarázott,közben írt. Aztán letörölte az egészet,és azt monda,ne írjuk le. Hát bazdki,döntse már el,hogy mit akar. Kitéptem a lapot a spirálos füzetből,és hátba dobtam. Hoppá... Felvette,és megkérdezte kié. Aliz persze,hogy közbekiabál,hogyisne:

-Eué! Láttam,hogy ő dobta!

-Eu igaz ez?-kérdezte a tanár.

-Nem-tiltakoztam. Georg is csatlakozott:

-Télleg nem Eu volt,de lehet,hogy Alíz a bűnös.

-Alíz?-a tanár ráncolta a homlokát.-Te voltál?

-Nem!-kiáltott.

-De ő volt-mondtuk egyszerre Georgal. Látszólag bevált: a tanár kihívta Alízt a táblához és lefeletette. Kettes alá alá alá alá lett neki. Szúrós pillantással ment vissza a helyére. Georgal elkezdtünk nevetni. És most történt az,amit nagyon nem akartam: a tanár Georgot is kihívta a táblához,mert rajtakapta,hogy nevet. És akkor megszólaltam:

-Tanár úr,nem Georg volt a hibás,hanem én. Én nevetettem meg...-nem tudom mi ütött belém.

-Ugyancsak? Akkor,Eu gyere ki. Georg,ülj le. Fhúbazzeg. Semmit nem tudok. Na nemár. Kimentem végül. Lefeleltetett. Egyes. Jobbat vártunk? Visszamentem a helyemre.

-Köszi-suttogta Georg.

-Nincsen mit.-mondtam.