Hova a fenébe kerültem?

4. rész

Elmentünk,de nem tetszett egyik se. Georgal hazamentünk. Leültünk a kanapéra. Szembefordoltunk egymással. Lassan közeledett,és már majdnem megcsókolt,mikor csengettek. Lényeg hogy én szájonpusziltam. Fatima volt.
-Helló! Zavarok?
-Nem,nem. Dehogy! Gyere be.
-Na,mizu? Szia,Georg!
-Szia-Georg nem volt elragattatva,hogy megzavart minket.
-Semmi,köszcsi. Feléd?
-Semmi. Hoztam egy kis sütit,anyu a kedvencedet csináltad,gondoltam hozok.
-Nagyon köszi!-máris kivettem belőle egyet,és beleharaptam. Nagyon finom volt.
-Mit zavartam meg,Georg?  Vagy miért nézel így?-Fatima felhúzta a szemöldökét.
-Semmit,semmit. Hozol nekem is,kicsim?
-Aha-válaszoltam.
-Óóóóó... kicsim? Mi lesz itt még?-Fatima megbökött. Elnevettük magunkat. Vittem Georgnak egy sütit. Lehúzott és megpuszilt. Elpirultam. Fatimával leültünk egy fotelba. Alig fértünk el,de csak röhögtünk,fulladozva. Georg odajött,és megcsikizett. Jól megütögettem.
-Najó. Én mentem. Sziasztok!-Fatima elment.
-Na és most?-kérdeztem.
-Folytassuk otta,ahol abbahagytuk?
-Nekem mindegy.
Hirtelen megcsókolt. Vagy 3 percig csókolóztunk.
-Szeretlek,Eu.
-Micsoda?-meghökkenve hátraléptem 1-et. Mi az,hogy szeret? Hogy tud szeretni? Ez előtt sose volt ilyen...
-Georg...igazából... én is szeretlek.
Rám mosolygott.