Remény ~Magi Fanfic~

A kezdetek

  A hosszú fehér hajú lány éppen egy üveg bort készült a kezébe venni amikor valami selymes férfihang megszólította hátulról.
-Te vagy az új lány?-kérdezte mosolyogva miközben ő megfordult, a bor kiesett a kezéből és a földre zuhant, ahol szilánkokra tört.
-Bo-bocsánat!-esedezett a lány miközben próbált valamit tenni a földön lévő, vérhez hasonlító borhoz ami a kövek közti repedésekbe csurgott. Nem lehet igaz! A gazdám ezért nagyon mérges lesz! A férfi leguggolt és ő is segíteni próbált, így a lány meg tudta közelebbről nézni. Az ifjú még bőven húszas éveiben járhatott rövid szintén fehér haja és zöld szeme volt. Miután mindketten felálltak elkezdtek beszélgetni.-Szóval...akkor te vagy új?-kérdezte ismét a fiatalember.-Igen...-mondta a lány fülig pirulva.-A nevem Jafar. Neked mi a neved?-kérdezte Jafar a lányt viszont látván, hogy a lány elpirult kezdte ő is szégyellni magát egy kicsit.-A nevem...Shirohime...-válaszolt. Ez után hirtelen ajkába harapott. Jafar furcsállta ezt a tevékenységet ezért alaposan megnézte Shimet és észrevette, hogy kezét maga mögé rejtette.-Megmutatod nekem a kezed?-kérdezte kedvesen Jafar. A lány óvatosan odanyújtotta a kezét a fiatalhoz aki kissé meg volt rémülve a lány vérző kezétől.-Azonnal be kell kötöznünk!-kiáltotta megragadta az alkarját és elvitte a palota gyengélkedőjére.-Semmi baja...csak egy kicsit súlyosabb vágás nagyobb baj nincsen.-mondta az egyik apoló Shimének.-Rendben. Köszönjük!-mondta Jafar miközben felsegítette az ágyból Shirohimét.-Nagyon szépen köszönöm!-szólt halkan a leány.
Jafar finoman faggatni próbálta a lányt.
-És akkor te most...milyen poszton is dolgozol?
-A konyhán vagyok, de esténként Sinbad-samának bort és szőlőt viszek...-válaszolt halkan, miközben a folyosón csoszogva sétált enyhén Jafar karjába kapaszkodva vérvesztesége miatt. Erre a mondatra Jafar érthetetlenül reagált. Shime furcsállta ezt mire Jafar válaszolt.
-Csodálom, hogy még nem kísérelt tenni veled semmit...
-Valójában...egyszer már volt ilyen. A bortól részegen megragadta a kezem és magához rántott és csak úgy bűzlött az italtól, de én megijedtem és a szoba ajtajáig futottam, ahol elbújtam, mire ő bocsánatot kért.
-na pont ilyenre gondoltam...-dünnyögött Jafar.

-De azóta óvatosabb vagyok!-mosolygott Jafarra Shime. Egy ideig beszéltek aztán megérkeztek a palota ajtajához és megálltak.

-Hol laksz? Elkísérlek.-szólt Jafar.

-Hát...izé...ömm...-gondolkozott a válaszán a lány.

-Nem tudod hol laksz?!-lepődött meg az ifjú.

-Nem az, hogy nem tudom hanem...nincs lakhelyem a palotában valahol a konyhában elbújok a sarokba keresek valamit amivel melegen tarthatom magam és ott alszom.-válaszolt Shirohime furcsa arcot vágva.

-Akkor azonnal szólok Sinbadnak! Nem aludhatsz egy konyha sarkában!-szidta le a még mindig gyenge lányt Jafar.

-Nem kell tényleg...

-De igenis kell!

-Én....én valójában...valójában nem itt élek Szindriában...-nyögte ki végre az igazat Shime.

-Mit értesz ez alatt???-kérdezősködött miközben leültette őt egy padra ő maga leguggolt elé.

-Az én szülőföldem nem Szindria hanem a Kou Birodalom...Nem szerettem az ottani szürke életet ezért eljöttem onnan és itt kötöttem ki ahol egy konyhás munkát kaptam de Sinbad-sama felfigyelt rám és azóta viszek neki bort és szőlőt esténként neki...senki nem beszél velem...mindenki utál...aztán most itt vagy te...és biztos hogy ezek után te sem beszélsz majd velem...-mondta a lány és könnyek jelentek meg a szemében amit a lemenő nap megcsillogtatott.

-Ez nem igaz!!! Igenis szóba állok veled ezek után is!!!-válaszolt mérgében elég hangosan Jafar.-mostantól nekem leszel a segédem!

A lány ezek hallatán akaratlanul megölelte az ifjút és sírni kezdett.

-Köszönöm! De még egy valamit nem mondtam...

-Mit?-csodálkozott Jafar.

-Más oka is volt annak, hogy nem álltak velem szóba szerintem...elmondtam nekik a legmélyebb titkomat is...de...neked nem merem...

-Mondd!

-Én...én egy...én egy félig magi vagyok.

Jafar tágra nyílt szemmel és szűk pupillával nézet Shirohimére amitől megijedt egy kissé.

-És...akkor te...Magnostadtban tanultál?-kérdezte Jafar a hirtelen ténytől bambán.

-Nem...önképző vagyok...de...

-Akkor menned kell az erődet fel kell használnod!

-Ennél nagyobb vágyam is van...
-Mi?-faggatta már kissé idegesen az ifjú a leányt.
-Vár...vártornyot akarok fosztani...-szólalt meg egy kis csönd múlva Shime.
-Hogy micsoda?!-kiáltott fel Jafar.-Ez teljes mértékben lehetetlen csak az tud vártornyot fosztani aki uralkodónak született! De nem rangilag hanem lelkileg!
-Tudom...ezért szeretném ha velem jönne Sinbad-és te Jafar-sama.
Ez után a mondat után Jafar némán állt és nézte a lányt és addig néztek egymás szemébe némán még egy mély férfihangot nem hallottak meg...

------------

Szóval hát az első rész...remélem tetszett/tetszeni fog :)