Wrapped Around Your Finger {A.I.}[Befejezett]

Még több fájdalom

2015. 07. 30

Nem írom ,hogy "kedves naplóm" mert az olyan nyálas és túl lányos nekem. Na szóval ezt a füzetet azért kezdtem el mert a Psziholgus azt mondta ,hogy talán így jobban át tudom vészelni a nélküle töltött napjaim.
Ujjab három nap telt el és semmit se hallottam felőle. Jobb is mert csak megfájdúlna a szívem már ha csak ránézek. Luke se jött át mostanában de az se baj. Kell most nekem a magány. Anya azért vitt el agykurkászhoz mert már minden bajom volt Ashton nélkűl.
Ashton volt az akiért mindent megadtam volna és vele akartam lenni életem végéig és még most is így van. Hiányzik kimondhatatlanúl. Na jó ezt a füzetet most elégetem mert kurvára nem segít!

Ezzel fogtam magam és kimentem a füzettel az udvarra és a nagykukába vágtam a füzetet. Ez egyáltalán nem fog segíteni hiábam mentünk anyámmal agykurkászhoz. Holnap meg a bátyám temetése lesz ,igazán fasza.
Bementem a házba ,azon belűl a konyhába mert oda nyilt az ajtó. Anya a konyhapultnál állt és sírt. Tudtam ,hogy a bátyám miatt ezért egyből rohantam oda hozzá és szorosan ölelésembe zártam.

-Jaj Lara....-szipogta-...annyira hiányzik az én kicsi fia....-ujra elő tőrtek könnyei.-De te legalább még itt vagy mellettem. Tudom ,hogy nagyon fáj neked ,hogy Ashtonnak szakítottatok de te még is próbálod tartani magad amiért nagyon büszke vagyok rád-hajolt el tőlem ,hogy lágyan végigsimítson arcomon. Egy fájdalmas mosolyo terűlt el ajkain

-Anya menj pihenni. Majd én főzök.-fogtam meg remegő kezét.

-De....

-Semmi de anya. Aggodom érted és most pihenned kell-mondam ellent mondást nem tűrően

-Rendben kicsim. Szeretlek-puszilt homlokon majd elindult a háloszobájába

Hát spagettin kívűl nem igen tudok mást főzni szóval felraktam főni a tésztát és vártam. Szósz van itthon szóval azt majd csak melegítenem kell. Jólvanna nem vagyok egy szakácsmester, na! Csak vártam ,hogy megföjjön a tészta és olyan fél óra múlva meg is fött. Elzártam a gázt majd egy tálba kiszedtem a tésztát és rá a már megmelegített szószt. Ez alatt a fél óra alatt benéztem anyához és már az igazak álmát aludta szóval most egyedűl ebédelek. Leűltem az asztalhoz és elkezdtem enni a mesterművem. Nem is volt olyan rossz de viszont a magamban való meghitt ebédelést a telefonom csörgése zavarta meg. Letettem a villát és felvettem a telót ami Mira neve díszelgett.

-Igen?-szóltam bele a telefonba.

-Gyere gyorsan!-ennyi? Semmi "szia csajszi miujság?"?

-Mi a baj Mira? -vált hangom gyanakvóbbá.

-Olyan gyorsan történ! Egy kocsi és Ash....-mondta de én egyből közbevágtam

-Ashton? Mi van Ashtonnal?!-na jó mikor ezeket kimondtam akkor jöttem rá ,hogy aggodom nagyon Ashton-ért pedig még azt se tudom mit művelt...

-Valaki elütötte. A baleset után az illető eltünt de már itt vannak a rendőrök, Ashtont meg elvitték a mentősök. Az anyja már ott van bent vele. Calum is vele ment és ezeket nem rég mondta el nekem. Azt mondták az orvosok ,hogy csoda ,hogy túlélte. Súlyos belsővérzése van és eltőrt a balkeze és 3 bordája is. A feje is megrepedt és most kómásan fekszik. -mondta remegő hangon.

Nem tudtam reagálni. Szám megremegett és egyszerűen lesokkoltam. Ledermedtem és a telefon hangos koppanással ért földet. Könyeim útnak indúltam. Pattantam fel a székből de olyan erővel ,hogy a mögöttem elmenő anyamuta majdnem fellöktem. Szóval felkelt.

-Hoho kicsim mi a baj? -állit meg és arcomhoz nyulva törli le az arcomról a sós cseppeket

-Ashton korházban van-nyögtem ki hüppögve

-Te jó isten!- borzadt el anya-bemész hozzá?

-Igen-vágtam rá egyből.

-Nagyon szereted igaz?-simogatta meg az arcom közben elsöpőrt egy tincset az arcomból.

-Igen. Nagyon-egy újabb adag könny kezdett el lefolyni az arcodon

-Ebből is látszik ,hogy felnőtt az egyetlen lányom. Ashton az igazi neked, kicsim. Érzem.-ölelt meg szorosan úgy ahogy csak egy anya tudja a gyerekét-Menj-tolt el magátóle egy bíztató mosolyal. Elmosolyodtam én. Nagyon szeretem anyát....ha ő meg Luke nem lennének akkor már idegösszeroppanásom lenne. Egy puszit nyomtam anya arcára majd a bakkancsomat felkaptam és fogtam a deszkám és má gurultam szokásosan a buszmegállóba.

***********

Most nem ott száltam le ahol szoktam hanem a korház előtt. Ott úgy pattam ki a járműből mintha puskából löttek volna ki. Olyan gyorsan rohantam be ,hogy egy nénikét majdnem fellöktem. A portán vagy hol megkérdeztem ,hogy melyik teremben van Ashton majd szépen komótosan kikereste a lapból az a nővér aki fiúnak nézett. Köszönöm szépen a lábaim közt még mindig lyuk van és nem egy girnyó. Na de végre megmondta ,hol is keressem és amennyire lehet ennyi lassu beteg közt, haladtam ahogy tudtam. Mikor az ajtaja elé értem akkor ott találtam Calumot.

-Szia. Mira mesélte?-tette fel a kérdést

-Igen...te hogyhogy kint?

-Várom Mrs. Irwint.-mire ezt kimondta már ki is jött a nő ,könnyáztatta arcal.

-Mrs.Irwin...-tettem kezét vállára

-Lara. Talán ha bemész hozzá akkor jobban lesz.-mosolyog fájdalmasan. Viszonoztam a mosolyot és biccemtettem hozzá.

Kezem a kilincsre helyeztem majd lassan benyitok. A látvány szívszorító volt. Egy csomo vezeték és cső vezetett Ashtonból ki vagy épp bele. Keze begibszelve és feje is befáslizva. Azok az élettel teli szemek most élettelenűl le voltak csukódva. A kötés alol felűl is kikandikáltak göndőr tincsei. Odasétáltam ágyához ,oda húztam egy széket és leűltem olyan közel amilyen közel csak tudtam. Megfogtam hideg kezét és tovább fűrkésztem rezzenéstelen arcát. A sírás ismét rámtőrt ahogy láttam ,hogy meg se moccan és ,hogy ha nem mennek időben akkor ott meg is hal. Nem bírom ezt már. Hiányzik Ash, a bátyám temetése holnap lesz és Luke már megint nem tudom hova lett. Egyik kezem Ashton enyhén borostás arcára helyezem és lassam simítok végig jéghideg arcán.

-Nem utállak. Szeretlek és...hiányzol-motyogtam szipogva. Tudtam ,hogy nem hallja de jó érzés volt kimondani ...de bárcsak hallaná.
Valami késztetést éreztem ,hogy ajkaira hajoljak.
Kezem az arcára helyezem és szemem lehunyom. Egyre közeleb hajoltam hozzá végűl lágyan összeérintettem ajkainkat. Tudtam ,hogy nem érzi de olyan jó volt érezni ajkait. Csókoltam őt a lehető legfinomabban és mikor olyan dolog történt amire nem számítottam akkor ismét eleredtek könnyeim.
Ajkai megremegtek és jobb kezét arcomra helyezte remegve. Lassan válok el tőle de csak annyira ,hogy ne érjenek össze ajkaink. Hüvelykujjával elmorzsolta egy könnycseppet ami arcomon folyt le. Szemeit kinyitotta...azokat a csodás borostyán szemeit amik engem minden egyes alkalommal megbabonáznak. Annyira szívszorító volt látni ,hogy ő fekszik ott, ő halt meg kishíján de mégis képes mosolyogni.

-Hiányoztál-mondja nagyon halkan és eléggé rekedtes és erőtlen hangon

-Te is nekem-leheltem egy lágy csókot szájára....

*****-

Hello hello
remelem nem lett tul nyalas.
Tudom eleg sablonos de most csak ennyire tellet sajnos ●︿
Azert remelem tetszett

Puszi:Loki❤